Mi is a CÉL valójában?

„- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt…

Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytől és ráadásul halálos veszedelemben: elővettem a zsebemből egy darab papirost meg a töltőtollamat. Hanem akkor eszembe jutott, hogy én főként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.

- Annyi baj legyen – felelte – Rajzolj nekem egy bárányt.”

Antoine de Saint-Exupéry állhatatos Kis Hercege pontosan tudta, mit is szeretne a könyv főszereplőjétől, a sivatagban lezuhant pilótától: egy bárányt!

Ugye találkoztunk már olyan kisgyermekkel, aki nem tágított? Bármit kitalált, hogy a CÉLJÁT elérje a szüleinél. Egy ilyen kis ember képes éjjel is különféle kívánságokkal előállni, a felnőttek nem kis bosszúságára és nem adja fel, ha igazán szeretné azt a bármit, mert neki adott pillanatban EZ a CÉLJA. Nem ismeri a múlt, sem a jövő fogalmát. Nem tudjuk megnyugtatni, hogy „majd holnap megkapod kisfiam”. Nem. Számára csak az adott pillanat létezik: MOST szeretném megkapni!

A felnőtt természetesen nem igazán tud már azonosulni a gyermeki érzéssel, amikor valami olyan fontos számára, hogy aludni sem tud, míg meg nem nyugszik és el nem érte a célját. Felnőttként már nem tudunk ennyire AKARNI valamit, mert meg kellett tanulnunk kordában tartani a vágyainkat. Megtanultuk elhalasztani a kívánságainkat. Sőt, sajnos azt kell, hogy mondjam, igen gyakran képesek vagyunk fel is áldozni valakiért, vagy valamiért a saját, titkon még valahol dédelgetett vágyainkat.
 

Hogyan teheted könnyűvé az álmaid megvalósítását?

Legyen az meredek ívű vállalati karrier, anyagi bőség élvezettel teli munkából, vagy saját vállalkozás, sok szabadidővel, a válasz a motiváció és az inspiráció közötti különbségben rejlik.

INSPIRÁCIÓ – ezzel lesz könnyű beindítani egy vállalkozást.

A motiváció az, amikor legyőzöd a belső ellenállást. Inspiráció az, amikor nincs belső ellenállás.

A motiváció lehet negatív töltetű, mert itt meg KELL csinálni valamit. Dolgozni KELL, mert KELL a pénz. Ilyenkor cselekedni nehéz, és milyen jó volna valami egész mást csinálni… Meg KELL tenni, amit elvárnak az embertől, mert ha nem tesszük meg, valami negatív következmény, veszteség ér bennünket.

Ezzel szemben az inspiráció nem ütközik ellenállásba és nincs negatív töltete. Ilyenkor NEM CSELEKEDNI nehéz, mert a belső erő és vágy hajt bennünket. Minden, amit inspirálva teszünk élvezet számunkra, szinte a végeredménytől függetlenül, mert ilyenkor maga a folyamat a fontos. Mindemellett a végeredmény is fantasztikus lehet, mert minden, amit ilyenkor teszünk sokkal több lesz, mint középszerű. Amikor belülről jön, hogy tegyünk valamit, akkor nem tudjuk lebeszélni magunkat a cselekvésről és nem szívesen csinálunk mást.

Ebben az állapotban találunk megoldásokat emberek problémáira. Ilyenkor tudunk megoldani lehetetlennek tűnő feladatokat. Ilyenkor mesélünk mindenkinek lelkesen a terveinkről, a vágyainkról és az elért sikereinkről. Ilyenkor indítunk új és innovatív vállalkozásokat. Ilyenkor ÉLVEZZÜK igazán azt, amit csinálunk, ahogyan élünk.

A VALÓDI, belső inspirációnk és céljaink megtalálása nem is olyan egyszerű, mint azt így elsőre olvassuk. Mélyen le kell ásnunk a lelkünkbe, hogy kibányásszuk onnan a jól elrejtett kincseket. Ha nem érezzük az ide vezető utat, ha nem tudjuk, hogyan lássunk hozzá, akkor érdemes szakértőhöz fordulnunk, hogy segítsen szárnyat bontani.

Fotó: https://et.wikipedia.org