Santa Claus Amerikában, Gyed Maroz Oroszországban, Sinterklaas Hollandiában, Joulupukki Finnországban, Fekete Péter Dél-Afrikában, Pelznickle Norvégiában és Mikulás Magyarországon. Habár a hagyomány számos országban különböző, a név mégis mindenhol ugyanazt a személyt rejti: a gyermekek és felnőttek által egyaránt várt Mikulást, akinek érkezése világszerte egybeforrt a finomabbnál finomabb édességek ajándékozásával. A Magyar Édességgyártók Szövetsége tájékoztatása szerint, mi magyarok tavaly például minden karácsonyi szezonban mértnél többet, összesen mintegy 943 tonnányi figurás édességet tettünk gyermekeink és szeretteink kiscsizmáiba, amelyre a válság ellenére is minden eddiginél többet, közel 2,7 milliárd forintot költöttünk. A világ országainak szokásai eltérők a karácsonyi édességek tekintetében is. Amíg a hollandok csoki betűket, az oroszok töltött cukorkát, az amerikaiak cukor rudacskát, a finnek fűszeres kekszet, az ausztrálok pedig lángoló pudingot fogyasztanak, addig mi magyarok a szaloncukrot részesítjük előnyben. Ebből, az igazi hungarikumnak számító édességből, a magyar családok minden évben megközelítőleg 5 és fél ezer tonnányit, azaz családonként kb. 1,7 kilogrammnyit vásárolnak, amelyre több mint 6 milliárd forintot költenek. Örvendetes tény, hogy az utóbbi években hazánkban, mind a figurás édességek, mind pedig a szaloncukrok választásnak közös szempontja a minőség: a figurás édességekből a valódi csokoládéból készült, magas kakaótartalmú Mikulás-, krampusz- és csizmafigurákat, a szaloncukrokból pedig elsősorban a márkás, esztétikus kiszerelésű, állótasakos vagy dobozos kiszerelést választjuk.

Habár a keresztény kultúrkör Mikulás legendája Szent Miklósra, a kis-ázsiai Myra városának szegényeit megsegítő püspökre vezethető vissza, a Mikulás alakját és történetét a világ minden népe a saját történelméhez és kultúrájához igazította az évszázadok során. A holland Mikulás, Sinterklaas például fehér lovon érkezik Spanyolországból és mézes kalácsot osztogat, az orosz Fagy Apó és segítője, Hóleányka édes tejjel vagy gyümölcsökkel töltött cukorkát ad a gyerekeknek. Az amerikai Santa Claus, aki a kéményen át lopózik a házakba, cukor rudacskákat tesz a kandallókra akasztott zoknicskákba, míg a finn lappföldi Mikulás, Joulupukki tradicionális finn karácsonyi édességet, fahéjas, gyömbéres és szegfűszeges kekszet ajándékoz a gyermekeknek. A világ Mikulásainak sorában talán a norvég Pelznickle („Szakállas Miklós”) a legtöbb érdekes jellemzővel bíró Télapó, aki kék ruhában, rongyos kalapban és kenyérrel teli hátizsákkal járja az utcákat, útja során pedig Sleipnir nevű, nyolclábú, repülő lova kíséri.

„Ahány ország, annyi Mikulás és annyi különböző ünnepi édesség! A magyar fogyasztási szokások abban különböznek leginkább a világ édesség- és csokoládé-nagyhatalomnak számító országainak szokásaitól, hogy nálunk nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően magas a kereslet a karácsonyi figurás édességek és szaloncukrok iránt” - mondta Sánta Sándor, az Édességgyártók Szövetségének elnöke.

A szövetség tájékoztatása szerint, a mindössze 4-5 hetes ünnepi édesség szezonban, 2008-ban 943 tonnányi különböző kiszerelésű csokoládé figurát vásároltunk, szemben a 2007-ben kosarainkba kerülő 821 tonnányi Mikulás édességgel. Ezen termékekre tavaly közel 2,7 milliárd forintot, 2007-ben pedig alig 2,2 milliárd forintot költöttünk. A növekvő mennyiségi és költés adatok nemcsak azt mutatják, hogy mi magyarok édesszájúak vagyunk, de azt is jelzik, hogy a csokoládét igazi örömforrásnak tekintjük a válság közepette is.

A szezonális figurás édességekre költött 2,7 milliárd forintból a legtöbbet, mintegy 1,8 milliárd forintot, a gyerekek csizmáiba kerülő csokoládé figurákra költjük, mintegy 500 millió forintért játékkal kiegészített ajándékcsomagokat, adventi naptárakat és speciális ajándékcsomagokat, további 370 millió forintért pedig klasszikus Mikulás csomagokat vásárolunk.

„Mivel az ünnepek alatt sokat pihenünk, életmódunk kevésbé aktív és a figurás édességek több mint felét ebben az időszakban fogyasztjuk el, különös fontossággal bír az, hogy ezen édességek tekintetében továbbra is a minőségi és magas tápértékkel rendelkező termékeket részesítsük előnyben” - emelte ki Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke.

A magyar fogyasztók minőség preferenciájában 2007 jelentette a fordulópontot, amelytől kezdve mind értékben, mind pedig mennyiségben a magas kakaótartalmú, valódi csokoládéból készült figurás édességekből fogy több, míg az alacsony tápértékű, bevonómasszából készült termékek fogyasztása csökken. A Magyar Édességgyártók Szövetségének adatai szerint a karácsonyi szezonban értékesített figurás édességek mennyiségének 2007-ben 58%-a (479 tonna), 2008-ban 60%-a (566 tonna), értékének 2007-ben 76% százaléka (1,7 milliárd Ft), 2008-ban pedig már 78%-a (2,1 milliárd Ft) a valódi csokoládéból készült termékek eladásából származott.

A tejbevonóból készült termékek az áruknak köszönhették időleges népszerűségüket. Ezeket egy minőségi csokoládéból készült figurához képest akár fele áron vásárolhatjuk meg. Míg a csokoládé szigorú nemzetközi szabványok szerint készül, legdrágább alkotóeleme a kakaóvaj, a tejbevonóból (kakaós masszából) készült termékek esetén a kakaóvajat egyéb olcsóbb növényi zsírokkal helyettesítik. Természetesen a kakaós masszából gyártott figurák is megfelelnek minden élelmiszeripari követelménynek, amely alapján forgalomba kerülhetnek, azonban élvezeti értékük alacsonyabb, mint a csokoládéból készülteknek.

Hasonlóan pozitív tendencia figyelhető meg a hungarikumnak számító szaloncukor tekintetében is, ahol a fogyasztók elsősorban az ismert gyártók, márkás, minőségi, kedvező ár-érték arányt nyújtó termékeit részesítik előnyben. Ezt a tendenciát jól mutatja, hogy amíg a sajátmárkás szaloncukrok iránti kereslet stagnál, addig a dobozos illetve állótasakos, minőségi termékek közkedveltsége és értékesítése évről, évre növekszik.

Ezen karácsonyi édességből háztartásonként mintegy 1,7 kilogramm, összesen pedig több mint 5 és fél ezer tonna, elsősorban zselés, vajkaramellás, marcipános, kókuszos, diós, mandulás, mogyorós, újabban pedig feketeerdős ízesítésű édesség kerül a magyar családok karácsonyfájára. Szaloncukorra 6 milliárd forint felett költünk, vásárlásaink mintegy kétharmadában tasakos terméket választunk, kisebb hányadában kimérve vagy dobozban vesszük meg a fáravalót, amely 1870 óta, a világon egyedülálló módon díszíti a karácsonyfákat a magyar családok otthonában.

A www.edestenyek.hu honlapon megtalálható Minőség ABC továbbra is segíti a fogyasztókat eligazodni az olyan alapvető, a termék minőségét meghatározó kérdésekben, mint például a bevonómassza és a valódi csokoládé közötti különbség, és praktikus tanácsokkal szolgál a termékcímkék tartalmával, a minőség-megőrzési idővel és a tápanyagjelöléssel kapcsolatban is.

Magyar Édességgyártók Szövetsége

Indexkép: pixabay.com