A 2011-ben megfogalmazott Isztambuli Egyezményt Magyarország 2014-ben írta alá, ám ahhoz, hogy törvényre emelkedjen, az országgyűlésnek még külön ratifikálnia (törvénybe iktatnia) is kellett volna. Az első ránézésre technikai apróságnak tűnő lépést azonban Magyarország soha nem tette meg: kezdetben csak halasztotta, majd egyre élesebben adott hangot az egyezménnyel szembeni kritikájának.

Végül hétfőn a KDNP  nyújtott be a Parlamentnek egy politikai nyilatkozatot az Isztambuli Egyezmény elutasításáról, amelyet az rekordgyorsasággal mára el is fogadott. Az indoklás szerint ennek oka az, hogy Magyarországon enélkül is megfelelően erős a nők és gyerekek törvényes védelme, viszont az egyezmény ráerőltetné a társadalomra a “romboló genderelméletet” és felgyorsítja az Európába történő migrációt, ezért semmiképpen nem tudják támogatni.

Isztambuli Egyezmény: tények és tévhitek

Az Isztambuli Egyezmény célja a nők és a gyerekek elleni erőszak elleni határozott fellépés, és az, hogy a kormányzatok mindenhol ismerjék el, ha valaki kimondottan a női mivolta következtében vált áldozattá. Fellép többek között az olyan gyakorlatok ellen, mint a kényszerabortusz, a kényszerházasság, a nemi erőszak és a női nemi szerv megcsonkítása.

Az elsőre egyértelműen üdvözlendő célokat megfogalmazó egyezmény megítélése kezdetektől fogva nem egységes. Már a készülte közben is enyhítő javaslatokkal élt Olaszország, Oroszország, az Egyesült Királyság és az Apostoli Szentszék - ezeket az enyhítéseket az Amnesty International emberi jogi szervezet keményen bírálta.

A kritikusok egyik legfőbb érve, hogy a dokumentum véleményük szerint egy radikálisan feminista álláspontot képvisel, azt sugallva, hogy a kapcsolati erőszak áldozatai kizárólag nők lehetnek. Felmerült továbbá érvként, hogy az egyezmény a hagyományos családmodell ellen ágál, erőszakos homoszexuális propagandát folytat, és ösztönzi a bevándorlást.

Tévhitek az Isztambuli Egyezményről

Tény, hogy az Isztambuli Egyezmény alapvetése, hogy családon belül rendszerint a férfi az, aki a nőt bántalmazza, de minden esetben “a nők elleni és a kapcsolaton belüli erőszak áldozatairól” beszél, tehát nem rekeszti ki a férfi bántalmazottakat sem.

Az egyezmény sehol nem szól a hagyományos családmodell ellen. Tiltja a kényszerházasságot, és egyetlen alkalommal, utalás szintjén említi a homoszexuálisokat a nemi identitáson alapuló diszkrimináció tiltásakor. Az ellenzők azon állítása, miszerint a dokumentum homoszexuális propagandát folytat, egyszerű tévedés - a homoszexualtiás szó nem is szerepel benne.

Hasonlóan téves az a feltételezés, hogy “romboló genderideológiát” közvetítene az Isztambuli Egyezmény, legalábbis abban az értelemben, ahogyan a kritikusok ezt értetni szokták: hogy ne lehessen férfiakról és nőkről beszélni, vagy hogy a gyerekek maguk dönthessék el, fiúk vagy lányok szeretnének-e lenni. Az Isztambuli Egyezmény egyértelműen beszél férfiakról és nőkről, sehol nem utal rá, hogy egyéb nemi kategóriákban is gondolkodna, és ahogy a homoszexualitás, úgy a transzneműség sem szerepel a témái között. Abban az értelemben azonban valóban genderideológiát folytat, hogy fő témája a nők elleni nemi alapú erőszak.

Tény, hogy az angol változat a nem megjelölésére a “sex” szó helyett általában (de nem minden esetben) a “gendert” használja, és meg is indokolja miért: a férfiak és a nők egyenlőtlenségét nem biológiailag determinált, hanem társadalmi jelenségként értékeli, ezért használja a magyarul leginkább “társadalmi nem”-ként fordított szót.

Az egyezmény azt is kiköti, hogy menedékjogot kell adni azoknak a nőknek, akik hazájukban nemi alapú üldözésnek vagy bántalmazásnak vannak kitéve, és azt is, hogy aki házastársa után jogosult tartózkodási engedélyre, az ezt ne veszítse válás után el.

Mi lesz az egyezmény elutasítása után?

A kormányzat egyik legfőbb érve az Isztambuli Egyezmény ratifikálása ellen már évek óta az, hogy Magyarország enélkül is megfelelő törvényi szabályozással védi a nőket.

Ez az állítás elméletileg nagy vonalakban igaz. Tény, hogy hazánkban régóta külön jogi kategóriát képez a családon belüli vagy kapcsolati erőszak, és az is, hogy a rendőrségnek már 2007 óta külön protokollja van az ilyen ügyek kezelésére.

Gyenge lábakon álló áldozatvédelem

A törvényi szabályozás gyakorlatba történő átültetése azonban számos helyen hagy kívánnivalót maga után. A hazai jogrendben például 2013 óta külön tényállás a kapcsolati erőszak, de ez egyrészt nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor a bántalmazó olyan expartner, aki korábban sem élt egy fedél alatt az áldozatával, másrészt pedig gyakran a bűnüldöző szervek dolgozói sincsenek tisztában azzal, hogy egyáltalán létezik ez a kategória, és a régi törvények alapján rónak ki - rendszerint igen enyhe - büntetéseket.

Hasonló a probléma a rendőri protokollal: a családon belüli erőszakos esetek kezelésére szolgáló útmutató alapvetően megfelelő lenne szakmailag, azonban nagyon gyakran maguk a rendvédelmi dolgozók sem ismerik, ezért nem ennek megfelelően járnak el.

Mivel semmi sem garantálja, hogy az áldozatvédelmi törvények hatékonyabban működtek volna az Isztambuli Egyezmény hatályba lépése után, a dokumentum ratifikálása inkább szimbolikus jelentőségű lehetett volna: módot adott volna annak elismerésére, hogy Magyarország legalább megpróbál a lehetőségeihez mérten mindent megtenni a nők, a gyerekek, és minden elnyomott csoport védelméért.

Hiába ugyanis bármilyen törvényi szabályozás, ha mindez a gyakorlatban alig észrevehető: ha így is évente átlagosan 73 nő és 12 gyermek veszíti életét a partnere vagy a szülője keze által.

Tiltakoznak a nőjogi szervezetek

Az isztambuli Egyezmény elutasítása ellen több nőjogi szervezet - például a NANE és a Patent Egyesület - is tiltakozott. A NANE egy korábbi, az egyezmény ratifikálását süregtő nyílt levelében úgy fogalmazott: "A reprezentatív kutatásokból tudjuk, hogy milliós nagyságrendű azon magyar nők száma, akik a nők elleni erőszak különböző formáit szenvedik el, a szexuális zaklatások ügye pedig a magyar társadalomban is tabut döntött. Az egyezmény aláírásától a mai napig százas nagyságrendben követelt halálos áldozatokat a családon belüli erőszak. 2014 és 2016 között 167 nőnemű hozzátartozó sérelmére elkövetett emberölési ügyet regisztráltak."

A családvédelmi aggodalmakra válaszul a NANE úgy fogalmazott: "a családokat az erőszak rombolja le, nem pedig az Egyezmény."

Az Isztambuli Egyezmény teljes szövege magyar nyelven itt olvasható.

Kapcsolódó cikkeink:

• "Senki sem hisz a bántalmazott gyerekeknek" - mondja a szakértő
• 20 ezer hotelszobát nyit menedékül a francia kormány a bántalmazott nőknek
• Biztos vagy benne, hogy felismernéd: bántalmazó kapcsolatban élsz?
• "Valami csattant, Anya elesett..." - Gyerekek a bántalmazó párkapcsolatban
• Így éld túl a karantént egy nárcisztikussal összezárva - a szakember tanácsai (+videó)

Kép: Halfpoint / shutterstock