Gondolatébresztés 3.

Jó, ha tudjuk, hogy az ember alapjában társas lény. Többnyire nem szeretünk egyedül lenni. Szeretjük, ha van párkapcsolatunk, ha vannak barátaink, ha jó a családi kapcsolatunk, a munkahelyünkön is jól kijövünk a kollégáinkkal, főnökünkkel. Sajnos ez nem mindig alakul a vágyaink szerint. Rossz kapcsolatoktól szenvedünk, nem tudunk kezelni konfliktusokat, nem találjuk a megfelelő, kapcsolatteremtő szavakat sem. Tanuljunk meg beszélgetni, mert a híd két ember közt mindig a kommunikáció.

„Ha én egyedül vagyok, magamra vagyok hagyatva, akkor még gondolkodni sem tudok rendesen. Ha viszont együtt vagyok valakivel, aki figyel rám, akivel meg lehet beszélni azt, ami érdekel engem, az igenis számít. És nem kell feleleteket adnia, nem kell tanácsolnia dolgokat - ez nem erről szól. Az is egy definíciója a szeretetnek: hogy semmit nem fogok csinálni. Hogy veled leszek, de nem foglak semmire kényszeríteni.” Feldmár Amdrás              
                                                                                                          
Amikor beszélgetünk a párunkkal, a barátunkkal, tudatosíthatjuk benne, hogy nem neki kell megoldania a mi életünket, nekünk elegendő az, hogy meghallgat bennünket, és biztosít arról, hogy Ő ott van Nekünk. Fontos a tudat, hogy van valaki, akivel megoszthatjuk  a belső gondolatainkat, érzéseinket, és tudjuk, hogy szeretettel meghallgat bennünket!

Gondolkodjunk el azon, kit hanyagoltunk el mostanában, kire nem jutott elég időnk, vagy ki nem figyelt oda Ránk úgy, ahogyan azt Mi szerettük volna. Teremtsük meg hát a lehetőséget egy kellemes beszélgetésre. Sok sikert!

Gondolatébresztés 4.