SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Új élet külföldön

Bácskai Andrea [cikkei] - 2011-03-08
Internetes fórumok tanúsága szerint a mai fiatalok (egyedülállók, párok családosok) többségét foglalkoztatja a gondolat, hogy átmenetileg vagy akár véglegesen szülőhazája határain kívül próbáljon boldogulni. Egyedül, vagy párral valószínűleg egyszerűbb a beilleszkedés, de mi van akkor, ha egy család egy-két vagy akár több kisgyerekkel költözik?

elet_kulfoldonCsaládommal évekkel ezelőtt gondoltunk egy merészet, és mi is elindultunk az ismeretlenbe – rokonaink, barátaink, ismerőseink elismerő vagy szörnyülködő véleményét meghallgatva, jótanácsaikat megfogadva vagy éppen figyelmen kívül hagyva. Egy két és egy négyéves kisgyerekem volt akkor, és a kezdeti nehézségek után mára észrevétlenül kerek egésszé formálódott az életünk, minden megtalálta a maga helyét, útját, módját, és éljük a boldog (néha borús) hétköznapokat.

Menjünk vagy maradjunk? Erre a dilemmára nem tudok választ adni, mindenki maga döntheti csak el, mennyi kockázatot vállal, mi az igazán fontos neki és családjának… pro és kontra érvek felsorakoztatása, és nagyon átgondolt, határozott döntés kell egy ilyen lépés megtételéhez.

Ha megszületett a végleges elhatározás, a csomagolás, költözés, munkahelyi és egyéb hivatalos intéznivalók (pl. egészségügyi ellátásra jogosító (tb) kártya beszerzése!) mellett szülőként az alábbi fontos teendőink lesznek:

  • Annak eldöntése, hová költözzünk. Melyik városrész, kerület (esetleg környező kisebb település) ajánlott vagy kerülendő kisgyerekes családoknak, mik a környék lehetőségei stb. A legjobb internetes fórumokon, mások személyes tapasztalatai alapján tájékozódni (több szem többet lát – minél több véleményt halgassunk meg a döntés meghozatala előtt). A konkrét lakás megtalálása keményebb dió (ha nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy a cég megkeresi helyettünk) – de nem lehetetlen. Sok-sok kereső, internetes oldal, fórum lehet ebben a segítségünkre. Nekem egy kedves „új” ismerős postán is küldte az újságokból kiollózott hirdetéseket. Ezután a helyszínen 2 nap alatt választottuk ki a féltucat lehetőség közül jövendőbeli otthonunkat.
  • Óvoda, iskola keresés. Ebben is nagy segítséget adhatnak internetes fórumokon (minden országban van az ott élő magyaroknak közösségi oldala, fóruma; de az adott nyelven a helyiek fórumait is érdemes böngésznünk). Iskolák, óvodák honlapjai, illetve az ezeket összefoglaló oldalak átnézése szintén értékes lehet. Nálunk szempont volt, hogy valaki (óvónő, dadus vagy akár gyerek) beszéljen magyarul, ami az első idők kommunikációs nehézségeit oldotta, és a beilleszkedést jelentősen megkönnyítette.
  • Gyerekorvos keresés (fenti módszerekkel).  Mi is így találtuk meg a – véletlenül magyar származásúShift+R improves the quality of this image. Shift+A improves the quality of all images on this page. doktornéninket - akit azóta is nagyon szeretünk mindannyian. Nagyon fontos, hogy már az első naptól tudjuk, hová menjünk, ha megbetegszik  a gyerek. Ha mód van rá, jelentkezzünk is be az ajánlott orvoshoz,  esetleg kérjünk első „ismerkedős”, konzultációs időpontot. Ez amiatt is fontos, mert adott ország oltási rendje jelentősen eltérhet az itthonitól, az ezzel kapcsolatos teendőkről is egyeztetni kell.
  • Hasonlóan fontos a közeli (gyerek)kórház feltérképezése (vészhelyzetek esetén azonnal kéznél legyen az elérhetőség)
  • Mindenképpen oldjuk meg a költözés idejére a gyermekfelügyeletet! Az aprónép biztosan jobb helyen lesz a nagyiéknál, keresztszülőknél, vagy akár barátoknál, mint láb alatt – ne sodorjuk testi épségüket veszélybe, és ne tegyük ki őket a költözéssel járó stressznek. Néhány napot kibírnak a gyerekek nélkülünk, amíg kicsit elrendezzük új otthonunkat. Még ha heteken át dobozokból élünk is, próbáljuk meg a gyerekek birodalmát a lehetőségekhez képest berendezni, hogy a kicsik az új, idegen helyen is úgy érezhessék, hogy hazaérkeztek. Legyenek megvetve az ágyak, találják meg a játékaikat, legyen dekoráció és vidám hangulat. Az én gyerekeim, mikor többórás út után megérkeztek, magától értetődően vonultak be a szobájukba, és álltak neki játszani – pont ott folytatva, ahol egy héttel azelőtt abbahagyták. smiley
  • Adjunk időt nekik, hogy feldolgozzák az új szituációt. Lehetőség szerint 1-2 hétig még ne menjenek óvodába/iskolába. Az első közös hétvégére szervezzünk programot (még ha sok is a kipakolásra váró doboz és a takarítanivaló) – ismerkedjünk meg a környékkel, a várossal – érezzük magunkat jól, éreztessük a gyerekekkel, hogy ez a változás pozitív az életünkben.
  • Készüljünk fel, hogy az első időszak minden igyekezetünk ellenére döcögős és sokszor nehéz lesz. Ne keseredjünk el, mert lassan minden megváltozik. A honvágy elkerülhetetlen. Ha nagyobbacska (már ovis) a gyermekünk, ezerszer is meg fogja kérdezni, miután elmúlik az újdonság varázsa néhány hét után, hogy „mikor megyünk már vissza a régi házba/oviba?” stb. Legyünk türelmesek, magyarázzuk el újra és újra, hogy most itt fogunk élni egy ideig, ez az új otthonunk, ez a mostani lett az ő új ovija, lesznek új barátai stb. Legyünk együtt, beszélgessünk sokat, folytassuk az „otthoni” szokásokat „itthon” is (pl. süssünk együtt palacsintát). A kérdések ritkulni fognak, és egy idő után elmaradnak. Ehhez az is kell, hogy próbáljunk minél jobban beilleszkedni, vegyünk részt programokon, ismerjük meg a helyi szokásokat, alakítsunk ki új kapcsolatokat – és éreztessük a gyerekeinkkel, hogy jó itt élni.

Ehhez persze az kell, hogy magunk is így gondoljuk. Ha nem így van, ideje, hogy újraértékeljük a helyzetet, felülbíráljuk korábbi döntéseinket, és megoldásokat keressünk a problémákra. A nyelvi nehézségeken a gyerekek hamar túljutnak, szinte észrevétlenül sajátítják el az idegen nyelvet, és hirtelen zavarba jövünk, hogy sokkal jobban beszélnek már mint mi.

Mivel minden család más és más, még számtalan ötletet lehetne felsorolni az átmeneti időszak megkönnyítésére, itt csak néhány általam nagyon fontos szempontot emeltem ki.  Sok sikert!Shift+R improves the quality of this image. Shift+A improves the quality of all images on this page.

A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)
Hozzászólások (25 - 16)
mmiizzoo
#25 2012. február 15. 01:08:23 | szerda
Szia Andi!

Egyik ismerősömék is külföldre mentek, ők angliát választották és a költözésük nekik is hasonló kérdéseket vetett fel.

Mielőtt indultak, próbáltak ők is mindenhol tájékozódni az eshetőségekről és bár rengeteg jó indulatú bejegyzés, akárcsak a tiéd is, fellelhető mégsem ment gond nélkül a költözésük.
Ők együtt indultak neki az útnak de egy kis idő múlva a feleségnek és a gyermeknek vissza kellett jönnie hozzánk.
Már-már azt hittük (akárcsak ők) hogy kudarc lesz, mégis átverekedték magukat a válságon és most mi itthonmaradtak csak elmélkedni tudunk azon, hogy milyen jó is lehet külföldön élni.
Egyre több olyan írással találkozni a neten akiknek sikerült és ez mutatja, hogy nem lehetetlen.

Sok sikert mindenkinek.
Pityke
#24 2011. április 04. 10:15:07 | hétfő
Szia Andi!

Köszönöm a válaszokat, sok hasznos információt kaptam Tőled a cikkben is, és a válaszaidban is. Még kedvet is csináltál a kalandhoz, úgy gondolom, ha nem is most, de hamarossan mi is belevágunk! Smile persze hogy minden jól alakuljon odakint is addig még akad egy "kis" tennivalónk....... Wink Remélem valóra válnak terveitek, amelyekkel kimentetek!
Cico2
#23 2011. március 30. 13:22:11 | szerda
Mi "multikulti"Smile városban élünk, sok nemzetiség együtt, és nem érezzük hátrányát annak, hogy magyarok vagyunk. Én úgy látom, ha valaki beilleszkedik, dolgozik, alkalmazkodik a társadalmi normákhoz, azt szívesen látják. Az osztrák nénik szívesen elegyednek szóba velünk, és kérnek segítséget a boltban Very Happ<br />
y
Pityke
#22 2011. március 29. 13:50:03 | kedd
Köszi! Még annyit kérdeznék, hogy Ausztria mennyire idegenellenes ország? Ti hova mentetek? Nagyobb városba vagy inkább vidékre? Volt problémátok abból, hogy nem osztrákok vagytok? Ha megyünk sztem mi sem mennénk messzebbre, ezért is kérdezem, hogy az osztrák mennyire befogadó nép?
Cico2
#21 2011. március 25. 16:16:02 | péntek
Jó sok kérdés Smile Nem is tudom, lehet-e mindegyikre kielégítően válaszolni ilyen keretek között. Túl személyes sem szeretnék lenni... Ahogy a cikkben is írtam, volt honvágy az elején. Elsősorban az akkor 4 éves fiam vágyott vissza a régi házba, régi oviba, mikor az első pár hét után fakult az újdonság varázsa. Számomra meglepően gyorsan illeszkedtek be, lettek barátaik, és sajátították el a nyelvet. A most 4 éves kislányom, aki 1 éve óvodás, szintén ügyesen beszél már németül. A fiam pedig mindenkit lenyűgözött az iskolai felvételin a bámulatos nyelvtudásával Very Happ<br />
y Tényleg semmi problémája nem volt abból, hogy nem a német az anyanyelve, hibátlanul oldotta meg az iskolaalkalmassági feladatokat, lazán csevegett igazgatónővel, tanárokkal iskolaorvossal.
Mélypont... jó kérdés. Én nem érzékeltem azt, amire előre figyelmeztettek, h. majd úgy fél év után jön a "kultúrsokk", és elkezdünk hazavágyni. Kisebb mélypontok akkor vannak, ha valami megoldandó probléma merül fel, és csak magunkra számíthatunk, mert messze a család, barátok... akikre pl. rábízhatnánk a gyerekeket. Néha tényleg nehéz.
A család inkább biztatott és drukkolt nekünk, bár a bejelentést nem fogadta mindenki kitörő örömmel, és van aki azóta sem tudta igazán megemészteni, hogy eljöttünk. Voltak persze olyan hangok, hogy őrültek vagyunk, így csapot-papot otthagyva, fejest ugrunk az ismeretlenbe 2 kicsivel - és ők biztos, hogy soha nem tennék. Én meg azt mondtam, hogy kockázat nélkül nincs szerencse Very Happ<br />
y
Van otthon egy szinte új házunk... ezt nehéz volt otthagyni, és beköltözni egy belvárosi lakásba. De tudtuk, hogy áldozatokat is kell hozni (és nem ez volt az egyetlen). A házat most próbáljuk eladni. Ehhez inkább többet nem fűznék hozzá...
Pityke
#20 2011. március 25. 11:38:05 | péntek
Köszi a választ. A gyerekek milyen hamar illeszkedtek be az új közegbe? Mennyire könnyen tanulták meg az új nyelvet, szabályokat? Volt-e nálatok mélypont? Vagy még nem jött el? Én űgy hallottam kinti ismerősöktől, előbb utóbb mindenkinek lesz hosszabb rövidebb mélypontja (honvágy?). Ezt Ti hogy kezeltétek? Szülők, barátok mit szóltak? Bíztattak vagy inkább féltettek? Volt családi konfliktus ebből, ha igen hogy kezeltétek? Lakás, ház maradt itthon? Mit csináltatok vele?
Cico2
#19 2011. március 24. 15:46:07 | csütörtök
Szia Pityke! Ez is az egyik indíttatása volt a cikk megírásának Smile Azt viszont leírtam, hogy nem szeretnék állást foglalni abban: mi a jobb, menni vagy maradni? Csak a saját tapasztalataim tudom megosztani veletek (amely egy a sok közül).
Mi Ausztriában élünk - tehát nem a világ túlsó felére költöztünk, ez sok mindenben könnyebbséget jelent (családi, baráti kapcsolatok stb.) A férjem pályázott meg egy állást, amit megnyert. Én már sok időt töltöttem szerteszét a világban, így messzemenőkig támogattam. Egy hónapon belül kellett megteremteni az új életünk alapjait. Izgalmas, de nagyon kimerítő időszak volt! Először arról volt szó, hogy 2 évre jövünk, és azt mondtuk, ha más haszna nem is lesz, mindannyian megtanulunk jól németül. Végig nyitva hagytuk a "kaput", hogy ha bármi közbejön, vissza tudjunk költözni. Szó sem volt arról, hogy mindent "felégessünk" magunk mögött. Például megbeszéltem a kisfiam óvodájában, hogy visszaveszik a gyerekeket, ha váratlanul haza kell költöznünk 2 éven belül.
Aztán megszerettük az itteni életet. Sok dolog van, ami otthonról nem látszik... és tudjuk, ha visszamennénk, most már ezek a dolgok hiányoznának. Itteni helyek, programok, kapcsolatok, a kitűnő tömegközlekedés Wink Így hát egyelőre maradunk, és elkezdtünk hosszabb távra tervezni. Nem bántuk meg a korábbi döntésünket. De azt gondolom, hogy biztos munkalehetőség, a körülmények, kilátások minél pontosabb feltérképezése nélkül biztos nem vágnék - és nem vágtam volna bele, főleg kicsi gyerekekkel.
Remélem nektek is sikerül meghozni azt a döntést, aminek helyességét az idő is igazolni fogja!
Pityke
#18 2011. március 24. 11:37:25 | csütörtök
Szia Andi!

Jó, informatív cikket írtál, sztem pont aktualítása is van a témának, hiszen május 1-től szabadon "áramolhatunk" kifelé a (vad)nyugat irányába. Ti hová költöztetek? Mi volt a motivációtok? Megérte vagy ezt még nem lehet ennyi idő után megmondani? Mi is gondolkodunk, hogy elköltözünk, de bennem még kettős érzés dúl. Menni a bizonytalanba vagy maradni a biztosabban és elhalasztani a lehetősége(ke)t.
Cico2
#17 2011. március 23. 19:46:06 | szerda
Nincs mit Smile Kívánom, hogy sikerüljön olyan döntést hozni, amit hosszú távon sem bántok meg!
Mi ma is ugyanígy döntenénk... Bár a mai tudásunkkal valószínűleg sok minden zökkenőmentesebb lenne. Ezért is írtam meg ezt a cikket...
ildikocska75
#16 2011. március 22. 08:04:19 | kedd
Köszi Andi a válaszokat Smile
1, 2, 3  Következő

LEGOLVASOTTABB

Sokkoló eredményt hozott az agyevő amőba miatt vett vízminták vizsgálata

Az agyevő amőba által okozott fertőzéssel kapcsolatban Párkány Vadas strandfürdőjében a hatóságok szerint a mintavételek több mint háromnegyedében találtak amőbát.

Meghalt a 11 éves kisfiú, akit fürdés közben agyevő amőba fertőzött meg

Tragikus véget ért a kórházi kezelése annak a 11 éves szlovákiai kisfiúnak, akit egy párkányi fürdőben fertőzhetett meg a rendkívül ritka és szinte mindig halálos kórokozó, az agyevő amőba. A Naegleria fowleri nevű egysejtű ellen nincs biztos gyógymód - a fiú több napos küzdelem után hunyt el.

Agyevő amőba fertőzhetett meg egy fiút egy párkányi fürdőben - ritka, de halálos kór terjedhet nyáron

Egy ritka, de rendkívül veszélyes fertőzés gyanúja merült fel egy tizenegy fiú esetében, aki egy szlovákiai fürdőzés után került válságos állapotba. A hatóságok szerint nem kizárt, hogy az agyevő amőba, azaz a Naegleria fowleri állhat a háttérben. Utánajártunk, mit lehet tudni erről a rettegett kórokozóról és milyen veszélyeket rejt a nyári fürdőzés.

Lövöldözés Grazban: kilenc halott egy iskolai támadásban, a támadó is áldozatul esett

Iskolai tragédia rázta meg kedden Graz városát: egy volt diák lövöldözni kezdett a BORG iskolában. A támadásban kilencen vesztették életüket, köztük maga az elkövető is. A helyszínre érkező mentőegységek és rendőrök órákig dolgoztak a káoszban.

Eltűnt hatéves ikerpár Budapesten: az ország együtt izgul Annabell Zoéért és Blanka Noémiért

Június 12-én délután egy nagymama vitte el engedély nélkül Kosztyú Annabell Zoét és Kosztyú Blanka Noémit Budapesten, a Bikás park környékéről - azóta semmit sem tudni a kislányokról. A rendőrségi feljelentés már megtörtént, az ország hálózatai összefogtak, hogy segítsenek megtalálni őket.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja