SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Köszönjük, Tanár úr! - Ranschburg Jenő emlékére

Módra Ildi [cikkei] - 2011-03-11
Vannak olyan emberek, akikről valahogy azt hisszük, örökké élnek. Ők azok, akik nemcsak olyan dolgot tettek le a nagy közös asztalra, amivel megváltották a halhatatlanságra jogosító jegyet, hanem egész személyiségükkel képviselték azt, amiben alkottak és gondolkodtak. Ilyen nagyszerű ember volt a tegnap 75 éves korában elhunyt Ranschburg Jenő, a Tanár úr is.


ranschburg_jenoKét hete még a Nyitott Akadémia színpadán láttam. Bár volt ott szék is, ő a 75 évével végig állva beszélt, csak a végén pihent meg egy kicsit, amikor leült, akkor is a lépcsőre, hogy jobban hallja, mit mond a kérdező. Lenyűgöző volt. A kamaszokról, a kamaszkorról beszélt, és bár néha úgy tűnt, hogy a gondolatai el-elkalandoznak, a végén mindig kiderült, hogy csak úgy tett, s a történetek, mint az útjukra induló vadlibák, kavarogtak egyet a levegőben, majd tökéletes sorba rendeződve nekivágtak, hogy bevegyék a végtelent.

A Tanár úr szakterülete azonban nem a végtelen volt, hanem a nagyon is véges: az ember maga. Vannak még a világon, sőt, hazánkban is, híres és remek pszichológusok, akiktől nem lehet elvitatni a tudást és a hozzáértést. Ranschburg tanár úr azonban valahogy más volt: ahogy a színpadon sem, a tevékenységével sem fészkelte be magát egy kényelmes karosszékbe a tudósok elefántcsont tornyában, utolsó lélegzetéig köztünk élt, gondolkodott, véleményt formált, írt, mesélt, tanított, s megpróbálta helyrehozni azt, amit magunkban vagy másokban elrontottunk. Nincs azonban az a hozzáértés és felkészültség, amely felérne a mindenek feletti gyógyító erővel, a szeretettel: neki minden szavát áthatotta ez a manapság leértékelődött attitűd.

Azon a vasárnapi előadáson úgy beszélt a rettenetes gyerekekről, hogy az ember legszívesebben kifutott volna a körútra, és megölelt volna minden orr-, nyelv- és egyéb piercinggel rendelkező kamaszt, és bocsánatot kért volna tőlük mindazért, amit tett vagy éppen nem tett meg értük, ellenük. Sajnáltam, hogy nem ország-világ hallja azt, amit mond, és azt is, hogy amit egészen idáig elmondott nekünk, azt nem hallotta, nem akarta meghallani mindenki. Mert jobb lenne a világ, ha csak feleakkora elfogadás, szeretet és empátia lakozna bennünk, mint amennyit Tanár úr felénk sugárzott azzal, ahogy látta és láttatta a világot. Olyan volt ott azon a színpadon, mint egy végtelenül bölcs gyermek, aki megpróbálja önmagán keresztül megértetni velünk az életét, és gyermekek voltunk magunk is, akik végre láthattak a katedrán egy minden tiszteletre méltó, igazi tanárt. 

Köszönjük! Azt a vasárnapi előadást, a sok másikat, a könyveket, a Családi kört, az egész életművet, a szeretetet, a tanítványokat, akik remélhetően tovább viszik a tanítást. Biztos nem haragudna meg azért, hogy egy olyan versrészlettel búcsúzunk tőle, melyet valójában egy hölgynek dedikált Heltai Jenő, hiszen most nem igazán számít, férfi vagy nő: ember volt, a javából, emléke pedig mindig velünk lesz.


mild

Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,


Széppé a rútat, jóvá, ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,
Sok tarka álom és kevés valóság.
Tündérek és mesék víg birodalma,
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
Amelyben minden alma aranyalma
És az marad befőtt korában is,
Játék az élet, élet csak a játék
S élet, halál egyformán szép ajándék.

/Heltai Jenő: Marianne emlékkönyvébe (részlet)/

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Felfoghatatlan tragédia: egy hatéves fiú okozta egy újszülött halálát a kórház szülészeti osztályán

Egy hatéves kisfiú felügyelet nélkül kószált egy francia kórház neonatológiai osztályán, ahol halálos baleset történt: leejtett egy koraszülött babát, aki néhány nappal később belehalt sérüléseibe. A kórház, a család és a hatóságok most próbálják feltárni, hogyan történhetett meg mindez.

Dráma a horvát aquaparkban: tragédia egy vízi csúszdán

Egy békésnek induló családi nyaralás végzetes tragédiába torkollott a horvátországi Rab szigetén, amikor egy 21 hónapos kislány kicsúszott édesapja karjaiból egy vízi csúszdán.

Hátborzongató tragédia: Négyen is meghaltak, miután egy csecsemőt magára hagytak a tűző napon egy ház előtti füvön

Drámai mentés, megrázó családi tragédia, hatalmas összefogás - szívszorító eseménysorozat egy kisvárosban.

"MINDEN NŐI MELL ALKALMAS A SZOPTATÁSRA" - Ez a videó megváltoztatja, amit a szoptatásról gondoltál

Ha te is azok közé tartozol, akik éjjelente azon izgulnak, hogy "mi van, ha nem lesz elég tej", "mi van, ha nem megy", vagy "mi van, ha pont úgy járok, mint anyukám"... akkor Bocskainé Irci üzenete mindent megváltoztat.

20 év után újra találkozhatott szüleivel a vonatról 4 évesen eltűnt kislány

1999-ben, egy átlagosnak tűnő napon történt a megmagyarázhatatlan: egy négyéves kislány eltűnt egy vonatról, amely Minszkből Aszipovicsiba (Asypovichi) tartott. Yulia Gorina családjával utazott, amikor nyomtalanul eltűnt a vagonból, miközben édesapja egy rövid időre elszundított, kislánya nyomtalanul eltűnt.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja