Tudatos módszerek a hiszti kezelésére

"Én is" – ezzel a két szóval azt éreztethetjük vele, hogy mellette állunk

Egy internetes fórumon állította azt egy édesapa, hogy a hiszti kirobbanásának megelőzésében milyen nagy szerepet játszhat az alábbi két szó: ”én is”.

”Amikor a gyerekem valami olyat szeretne, ami biztosan nem lehetséges, akkor azt mondom neki, hogy én is, és ezzel általában vége is van a vitának.”

Vagyis ha a gyerek szeretne még csokit enni, de nem lehet, akkor azt mondom, hogy én is nagyon szeretnék még csokit enni, de nem nem eszem, mert megfájdulna a hasam. Pedig milyen jó is lenne egész nap csak édességet enni! Vagy amikor kijelenti, hogy most rögtön hajókázni szeretne menni, akkor azt mondom, hogy én is.

Az apuka szerint ez a módszer azért is nagyon jó, mert az ”én is” kifejezéssel együttérzésünket fejezzük ki a gyerekünk felé, így érezni fogja, hogy nem ellene vagyunk.
 

Ezért hisztizik főleg csak az anyukájának

”Ugyanúgy, ahogy az első lépéseknél sem az volt a fontos, hogy hová megy, hanem hogy jár, most sem az a lényeges, hogy mit is kíván, hanem hogy akar, az akaratban gyakorolja magát” – mondja Vekerdy Tamás pszichológus.

A gyerek ilyenkor legtöbbször az anyukájával szemben válik dacossá, ami teljesen érthető: ugyanis ez annak a jele, hogy készen áll a leválásra, megkezdődik a függetlenség iránti vágya.
 

A szakértő szerint a viselkedése miatt ő maga is szenved, és ilyenkor még jobban vágyik becéző, kedves szavakra, mint egyébként.

Olvasd el ezt is: Kiderült: a gyerekek az édesanyjuk társaságában viselkednek a legrosszabbul
 

Önállóság és önbizalom – csökkenti a dacot

”Gyakran előfordul, hogy nem álljuk meg, hogy a mulatságosan ügyetlenkedő gyerekkel ne viccelődjünk, esetleg ne gúnyolódjunk. Néha annyi is elég: - Nagyobb a kosár, mint a gyerek! – és a gyerek duzzogva megsértődik. De gyakrabban: letörik, visszavonul a szidás, a gúnyolás elől. Aztán amikor az iskolával, írással, számolással kezd küszködni, már késő a biztatás: ne félj! Fog ez neked menni! – előbb kell az önbizalom alapját megvetni.”

Vekerdy Tamás azt mondja, hogy nem az a helyes szülői viselkedés, hogy állandóan mindenki előtt fényezzük és dicsérjük a gyerekünket, hogy milyen jó tanuló és ő lett az első a rajzversenyen, miközben kezünkben lobogtatjuk a rajzait. De a másik véglet sem jó, ha csak odavetjük a gyereknek szinte rá sem nézve a rajzra, hogy igen fiam, nagyon szép lett.
 

Engedékeny legyek vagy következetes?

Vekerdy Tamás azt javasolja, hogy a számunkra kevésbé fontos dolgokban, például hogy melyik cipőjét vagy ruháját vegye fel, azokban engedjünk neki, és azt is, hogy ő maga csinálhassa, ha szeretné. De az igazán fontos kérdésekben, mint például hogy este hánykor feküdjön le, vagy mikor legyen az étkezés, azokban döntsünk mi és legyünk következetesek, tartsuk is be.

”A kitartó nyugalom, a halk hang általában megnyugtatja még a toporzékoló gyereket is, főként ha a figyelmét is el tudjuk terelni valamivel.” Ez azonban nem jelenti azt, hogy az utcán egyből fagyit kell venni, csak hogy csendben maradjon és ne nézzenek meg az emberek! Ha veszünk neki, akkor azt más okból tegyük, például mert megígértük, vagy mert ilyenkor mindig szoktunk venni.
 

A büntetés csak fokozza a dacot

Pezibear képe a Pixabay-en

Ha erővel akarunk véget vetni a hisztinek, azzal csak két dolgot érhetünk el:

• a gyerek egyre makacsabb lesz, egyre többet ellenkezik
• elsorvad az akarata, semmilyen önálló szándéka nem lesz.

”A dackorszakban a szülő feladata, hogy nyugodt várakozással kímélje a gyereket. Ebben az időszakban nem volna szabad új szoktatással, új helyzetekkel (új lakás, másik bölcsőde) megterhelni. "Az apróságokban engedjen a szülő, de lényeges dolgokban (lefekvés, étkezés ideje) soha. Ezt nyugodtan, kedvesen és határozottan kellene végrehajtani, mert a nyugodt, a dühöngésre is kedvesen közömbös következetesség a dacos gyereket is megnyugtatja.”

Indexkép: Bob Dmyt képe a Pixabay-en 
Idézetek forrása: Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak című könyve