A csatornaváltás meglepi, kizökkentheti a gyereket az unalmas, monoton, és így figyelmen kívül hagyható veszekedésből.

Nonverbális trükkök, amiket érdemes alkalmazni a nevelésben

Lehalkulunk

Már az is lehet újdonság, ha maradunk ugyan a szavaknál, de nem emeljük a hangerőt, hanem lehalkulunk. Ez jelezheti a gyerek felé, hogy elfáradtunk, csöndre, békére van szükségünk. Jelezhetjük vele azt is, hogy fontos dologról beszélünk, figyeljen ránk.

Csendben maradunk

Ugyanilyen hatásos lehet egy jól elhelyezett csönd, mellyel szavak nélkül is kifejezhetünk sokféle lelkiállapotot és viszonyulást. Képviselhetjük vele, hogy még várunk a gyermektől valamit, vagy akár azt is, hogy a kérése teljesítése bizony nehézséget okoz nekünk, esetleg értetlenek vagyunk egy adott eseménnyel szemben.
 

A csönd elgondolkodtatni szeretne, időt hagy a gyereknek, lelassítja a felpörgő tempót, megnyugtatja a feleket.

Minden kapcsolódásnak része a szünet, a beszédnek pedig eleme a csend is. Kifejező értéke ugyanolyan erős lehet, és kevesebb erőfeszítésbe kerül. A szünetnek a zenében is van helyi értéke.

Beszédes tekintet

A hangunk helyett beszélhetünk olykor a tekintetünkkel is. A tekintetünk kifejezhet odaadó figyelmet, ami a gyermek számára azt az üzenetet hordozza, hogy fontos a mondanivalója és a lénye egyaránt.
 

Az összekapcsolódó szemek szavak nélkül is meleg érzelmeket közvetítenek. A pillantás hossza a kapcsolat mélységéről árulkodik, míg a semmibe nézés közömbösséget takar.

"Tekintettel lenni" valakire komoly megerősítés a kapcsolatban.

"Megáll az élet" trükk

Ügyes trükk a „megáll az élet” játék. Tipikus helyzet, hogy fürödni vagy vacsorázni hívjuk a gyereket, de ő nem tágít a Lego mellől… Öt percen belül valami mondanivalóval vagy kéréssel, megmutatni valóval úgyis hozzánk fog fordulni, de ha a szülő nem reagál erre, megáll az élet, és mindaddig áll, amíg a lurkó el nem indult a kívánt irányba. Ilyenkor beállhatunk az ajtóba, és kedvesen megvárhatjuk, hogy befejezze a játékot, de a térben elfoglalt helyünkkel irányt is mutathatunk neki. Nem kell kiabálni, elég jeleket küldeni, és az élet tovább folyik.

Szavak helyett tettek

Súlyos mondatokat helyettesítő gesztus lehet, hogy összepakoljuk a homokozóban a játékokat, vagy lekapcsoljuk a villanyt a szobában, jelezve, hogy indulunk. Ilyenkor érdemes hozzátenni, hogy mennyi idő múlva kell befejeznie az adott tevékenységet, de az időmérés alapja a gyermek tevékenységének egysége legyen, ne a percmutató állása: „Még hat homok sütit tudsz kirakni, akkor elindulunk”. És utána pont.
 

Bánjunk takarékosan a felkiáltójelekkel, hagyjuk azt meg akkorra, amikor valóban baj van.

Ha a viselkedésünk magától értetődő, irányt mutatunk a kicsinek, és nem hagyunk kiutat.

Nevetés

Felér egy hosszú tirádával egy jó nevetés is. Hatásos tud lenni akkor is, amikor a gyermek valóban elrugaszkodott kéréssel áll elő, vagy át akarja venni az irányítást. Ez nem kinevetés, hanem azt üzeni: tréfás, amit mondasz, és én úgy értelmezem, hogy a mondandódnak a tréfák között a helye a közös szótárunkban. A közös nevetés pedig felér egy mindennapi gyógyulással, olyan balzsam a lelkünkre, mely minden szerzett zúzódásra gyolcs.
 

Az arckifejezésünk is üzenet

Az arckifejezésünk magáért beszél. A gyermeki agy – és valójában később a felnőtteké is – a nonverbális csatornákon át érkező üzeneteket fogadja el elsődlegesnek.
 

Ha az arckifejezés és a szavak ellentmondanak, az arcnak hiszünk. Érdemes tehát a mimikánkat érthetővé és sokat mondóvá tenni.

Az összevont szemöldök minden kultúrában haragot, mogorvaságot fejez ki, míg a „leesett áll” csodálkozást, meglepetést. Kisgyermekkel erre rá is játszhatunk, ezzel visszajelezzük a viselkedését és tanítjuk is. A gyermek számára mi vagyunk a tükör, amiben megláthatja saját viselkedésének eredményét, így támpontot kap ahhoz, hogy a viselkedése hol helyezkedik el az elvárhatóhoz képest, és milyen irányba szabályozza azt.

Példamutatás

Ha sehogy sem akar valamit megcsinálni, sokszor elég, ha kiabálás helyett magunkon mutatjuk meg a mosakodást vagy fogmosást, így megtapasztalhatja, hogy nem esett bajunk (feltéve, hogy tényleg nem esett.)

Gesztusok

Fontos szó-mentes csatorna a gesztusok nyelve. Az enyhén oldalra fordított fej például az érdeklődés jele, a könyök vagy a váll érintése a bensőséges, intim kapcsolat jele. A felemelt mutatóujj figyelmeztetés, fenyegetés jelzése, de a begörbített vízszintes mutatóujj a hívás gesztusa. Élhetünk minden lehetőséggel, ami a szülői eszközkészletünkben fellelhető.

Kép: Depositphotos.com
 

Kétértelmű üzenetek

A segítség néha negatív üzenetet is hordozhat

Ha megcsinálunk helyette valamit: figyelmességet, szeretetet fejezhetünk ki vele, de azt is közvetítheti: te nem tudod rendesen elkészíteni, így elégedetlenség kifejezésére is alkalmas.

Szeretetlenséget is közvetíthetünk akaratunkon kívül

Távolság: Huszonöt centiméter távolságon belül hallható a halk suttogás, érezni lehet a másik ember illatát, és lehetőség van a meghitt érintésre. Ilyen közel csak ahhoz hajolunk, akit szeretünk, és ez szavak nélkül is elmond mindent a kapcsolatunkról. Ha állandóan távolról és felülről viszonyulunk hozzá, az szeretetlenséget fejez ki. Néha-néha ne hajoljunk le hozzá, hanem legyünk az ő szintjén térbeli elhelyezkedésünkben is.

Néha elfeledkezünk róla, hogy mennyi eszköz van a birtokunkban, és csak „beakadt lemez” üzemmódban veszekszünk, zsörtölődünk, tele vagyunk szóval, mint a duda széllel…

Ha kiabálni kezdünk egymással, mind vesztesek vagyunk. Van más eszköz is, próbáljuk ki, játsszunk vele…

Kép: Depositphotos.com

Indexkép: Depositphotos.com