1. Rávezetjük az időjárásnak megfelelő öltözködésre

A gyermekek hajlamosak ragaszkodni kedvenc ruhadarabjaikhoz, a szülőknek azonban ilyen esetekben rá kell vezetniük őket arra, hogy télen nem lehet fürdőruhában menni az óvodába, nyáron pedig nem érdemes 40 fokban gumicsizmában leszaladni a strandra. Kisgyermekkorban azonban van egy olyan érzékeny periódus, amikor egyszerűen nem értik, hogy miért nem öltözködhetnek úgy, ahogyan éppen szeretnének. Ezeket a pillanatokat érdemes megragadni a tapasztalatok begyűjtésére, ugyanis ha erre rászánjuk az időt, egy életre megszabadulhatunk a „mit vegyünk fel” vitáitól. Természetesen mindezt biztonságos körülmények között, a gyermek egészségének figyelembevételével kell megtenni.

TIPP: Ha esetleg 10 fokban tüllszoknyában indulna a gyermek, bátran engedjük ki pár másodpercre az erkélyre, hogy megtapasztalja, hogy hideg van! Várjuk meg a reakcióját, segítsük őt a megfelelő kérdésekkel (pl. mit érzel? milyen a bőröd?) és néhány másodperccel később már magától fogja mondani: „Fázom, fussunk be gyorsan!” Erre az élményre mindig visszautalhatunk, vagy mindig kiengedhetjük, hogy maga tapasztalja meg és mondja ki, hideg van. Ezzel segítjük az önállóság felé, hisz megtanulja hogyan döntse el, mikor mit vegyen fel.

2. Tapasztalati tanulásból életreszóló tudás

Az ablak mellé kívülre és belülre is érdemes helyeznünk egy-egy hőmérőt, hogy a külső és a belső hőmérsékletet mérni tudjuk, s egymás mellett látva megfigyelhessük. Ezeken ajánlott bejelölni filctollal azt, hogy honnantól számít jó időnek a hőmérséklet, honnan pedig kifejezetten hidegnek. Pl. kék 15 C°-ig, 15-25 C° között narancssárga, 25 C° fölött piros. Ezek a vonalak viszonyítási alapot adnak a gyermeknek arra, hogy felvehet-e szoknyát harisnya nélkül vagy sem, kell-e télikabát, esetleg elég a kardigán. Ha kiteszünk egy szélforgót, ami szélsebesen szalad körbe-körbe, tudni fogja, hogy annyira fúj a szél, hogy bizony sapkára is szüksége lesz.

TIPP: Fontos, hogy figyelembe vegyük a gyermek hőháztartását is, hiszen van, aki rendkívül fázós, és már akkor is pulóverre van szüksége, amikor más hosszú ujjú pólót visel, vagy épp fordítva és egy kardigán is elég neki hűvösebb időben, s ha túlöltöztetem leizzad és megbetegszik.

3. Megismeri a teste jelzéseit

Nyáron gyakran tapasztaljuk, hogy a gyermek azt mondja, hogy nem fázik, közben a teste mást jelez. Ezeket az egyértelmű üzeneteket neki is meg kell ismernie. A tényleges tapasztalás segít abban is, hogy megtanulja, ha remeg, ha lila a szája, akkor a teste azt üzeni, fázik, melegíts fel!

TIPP: Ha megázik az esőben, vagy beleesik egy tócsába ne essünk kétségbe, fogjuk fel úgy, mint egy jó tapasztalatot, amiből tanulhat a gyermek, s amire vissza tud utalni a szülő, hiszen átélték a természetes következményt.

4. Megtudja, hogy az időjárás mennyire változatos

Mivel a felnőttek már ismerik az időjárási körülményeket, hajlamosak azt mondani: ebben az esőben én ki sem teszem a lábam, egész nap bent fogunk játszani. Holott megfelelő ruházatban a gyermek még többet tanulhat a természetről és a teste működéséről is. Megtapasztalja, hogy ha fúj a szél, könnyezik a szemünk, ha süvít a szél, csípi az arcunkat, bemegyünk, mert nem esik jól.

TIPP: Ha ezekkel a tapasztalatokkal felvértezzük, számos konfliktust és dacosságot meg tudunk spórolni, ami hozzájárulhat a nyugodt családi élethez.

5. Nem fog félni a viharban

A kisgyermekek esetében nagyon gyakori, hogy félnek a villámlástól vagy a mennydörgéstől, hiszen szokatlan, erős hanghatással és különleges fényjelenséggel járnak, de legfőképpen ismeretlen. Ha azonban a vihart megragadjuk a tapasztalati tanulásra és hagyjuk, hogy minden érzékszervére hassanak, a félelem el fog múlni – mivel megismeri működését, veszélyeit, s hogy hogyan lehet biztonságban.

TIPP: Egy kisebb viharba megfelelő öltözetben bátran menjünk ki, magyarázzuk el neki, hogy a mennydörgés és a villámlás hogyan jön létre, mutassunk meg mindent az égen, várjuk meg, hogy érkezzen hozzá a morajlás, végül pedig nyugtassuk meg, hogy ismét csak két felhő koccant az égen! Sokat segít, ha szemléltetjük a távolságot és a fényhatás után számolni kezdünk a dörgés hangjáig: „Látod, ilyen messze van tőlünk (pl. 7 km-re, ha hétig számoltunk).

+1. Mert a pocsolyában ugrálás a legjobb móka a világon!

Ha a gyermeket esőben is kivisszük a szabadba, megtanulja, hogy megfelelő öltözék esetén nem leszünk vizesek, így lehet szaladgálni, ugrálni a pocsolyában. Természetesen elengedhetetlen a határszabás, azaz a szabályok lefektetése. Ilyen például, hogy gumicsizmában lehet ugrálni a tócsában, de ha túl nagyot ugrunk, vizes lesz a nadrág, vagy a pocsolyába nem praktikus beleülni.

TIPP: Nyári esőben hagyhatjuk, hogy megtapasztalja, mi történik, ha mélyebb pocsolyába ugrik, vagy ha belepottyan, esetleg belefekszik. A jó idő miatt nem fog megfázni, viszont ősszel, a hideg időben vissza tudunk majd csatolni erre az eseményre és emlékezni fog arra, hogy milyen érzés volt vizes nadrágban, beázott gumicsizmában hazamenni. Fel tudjuk hívni a figyelmét arra, hogy legközelebb egy bottal nézze meg, milyen mély a gödör, vagy kisebbet ugorjon, hogy a víz ne loccsanjon akkorát, hogy a nadrágja is elázzon.