Ráhangolódás a tanévkezdésre

Augusztus végétől ha akarjuk, ha nem, iskolás gyerekünk mindennapjaiba is bekúszik lassan a korán kelés, a leckeírás, a követelményeknek való megfelelés közelsége. Akármennyire is ideális az iskolai környezet, a gyerekekre és ránk szülőkre is nyomasztóan tud hatni egy új tanév elkezdése. Az biztos, hogy ha nem is éljük meg rosszul az iskolai becsengetést, a kicsiknek és a nagyoknak is vissza kell szokniuk egy kötöttebb, komolyabb életritmusra.

Ahhoz, hogy a gyerekek ne éljék meg ezt szorongatóan, és megpróbáljuk a legjobbat kihozni az iskolakezdés időszakából, tanácsot kértünk Polányi Viktória pszichológustól. Szerinte a tanévkezdés minden család életébe új kihívásokat, feladatokat hoz a nyár kizökkent napi- és időrendje, másfajta működésmódja után.
 

A rend, a rendszeresség, a napi rutin – bár sokkal unalmasabbak, mint a folyton változó és változtatható nyári programok – gyakran nyugalmat, harmóniát, egy jól követhető struktúrát hoznak a családok életébe.

Ugyanakkor az iskolakezdés számos stressz-tényezőt is tartogat gyermek és felnőtt számára egyaránt. A gyerekek sok minden miatt aggódhatnak, például a közösségben betöltött helyzetük, a kortárs-kapcsolataik, tantárgyi teljesítményeik, esetleges korábbi konfliktusaik, iskolai nehézségeik miatt. A szülőknek pedig az iskolakezdés anyagi, logisztikai vonzatai, a gyermek napirendjének beállítása, betartatása, a korlátok megfelelő meghatározása okozhat nehézséget szeptember elején. Annak érdekében, hogy az első napok, hetek minél zökkenőmentesebben teljenek, érdemes figyelembe vennünk pár dolgot, a szakértő szerint:
 

Élvezzük ki az utolsó nyári napokat

A gyermekekre az jellemző, hogy sokkal inkább az itt-és-most-ban léteznek, mint mi, felnőttek. Ez az iskolakezdést megelőző napokban sincs másként: így nyugodtan élvezzük ki a nyári szünet utolsó pillanatait is, nem kell már előre eljátszanunk a szeptember elsejével úgyis beálló iskolaidőt.

Ugyanakkor ezekben az utolsó napokban, hetekben érdemes lehet a gyerekekkel pozitív módon ráhangolódni a rájuk váró iskolai kalandokra, feladatokra: a tanszerek nyugodt, békés közös megvásárlása, a füzetek kidekorálása, a tavalyi jó élmények felidézése mind-mind jó módjai lehetnek annak, hogy szeptember elsején igazi iskolakezdős hangulatban vágjon neki a család az új tanévnek.
 

A saját szorongásainkat tartsuk meg magunknak

Szülőként az is nagyon fontos, hogy a saját esetleges félelmeinket, szorongásunkat ne adjuk át a gyermekünknek. Próbáljuk azokat higgadtan és tárgyilagosan a saját korosztályának megfelelő módon megbeszélni vele, de ne vonjuk be az esetleges érzelmi reakcióinkba, ne húzzuk magunkkal őt/őket a saját szorongásunkba.
 

Vegyük észre a gyerekproblémákat

A saját érzelmek megosztása ugyanakkor annak hatékony módja lehet, hogy a gyermek megnyíljon, és beszéljen arról, ami őt nyomasztja. Ilyen esetben soha ne kérdőjelezzük meg a gyermek megélését, érzéseit; hallgassuk őt végig, kérdezzük meg, hogy szeretne-e tanácsot kapni, és köszönjük meg a bizalmát. Sok esetben bőven elegendő, ha értve és megtartva meghallgatjuk az iskolával kapcsolatos nehéz érzéseket – és az ebből származó megkönnyebbülés már tovább is lendíti a gyermeket a problémán.

Időben hangolódjunk a napi rutinra

A napi rutin visszaállítása fontos feladata lehet az iskolát megelőző heteknek. Ezzel kapcsolatban hasznosabb, ha „észrevétlenül” csempésszük korábbra a lefekvés idejét, vagy vesszük komolyabban, hogy mikor vannak az étkezések – ilyen módon elejét véve annak, hogy a gyermek már a tanév kezdete előtt haragudjon az iskolára valamiért… Abban viszont, hogy a gyermek mennyire veszi ki a részét az otthoni feladatokból, mennyire részese a közös logisztikának, nem kell különbséget tennünk szünidő és iskolaidő között: a gyermek otthoni feladatai nem „büntetés”-ek, vagy „házi feladatok”, sokkal inkább a család életében fontos és szükséges tevékenységek, amelyekre nyáron is szükség van.
 

Lényegesek a „felvezető napok”

Amennyiben a tanévkezdés nem hétfőre esik – mint ahogy most is -, érdemes lehet az azt megelőző napokat az iskolai barátokkal, pajtásokkal tölteni, mintegy felvezetésképpen. Fontos, hogy ebben – ahogy minden másban is – kérjük ki a gyermek véleményét, és lehetőség szerint az ő vágyai, igényei mentén haladjunk. Ha ő az utolsó napokban még szeretne egy kicsit bekuckózni, magában lenni, mielőtt elindul a tanév forgataga, az is teljesen érthető és elfogadható.

Amikor nehéz az elszakadás…

Amennyiben a gyermek számára ijesztő vagy nehéz a „hirtelen” kiszakadás a családi közegből, elszakadás az édesanyától, szülőktől, segítség lehet, ha kihangsúlyozzuk a köztünk lévő kapcsolat állandóságát, helytől és időtől való függetlenségét. Ebben segíthetnek olyan apró tárgyak, amelyeket együtt készítünk, választunk ki, és amelyekből egy a gyermeknél, míg a párja a szülőnél marad a tanítás idejére. Egy ilyen talizmán segítségével a gyermek észrevétlenül – a zsebébe nyúlva, és megszorítva a közösen festett kavicsot; vagy rátekintve az együtt fűzött karkötőre – azonnali és konkrét, valós visszajelzést kaphat arról, hogy a szülő mindig jelen van, elérhető az életében, bármikor számíthat rá, ezáltal is csökkentve a szorongást.
 

Ha itt a járványhelyzet…

Az esetleges digitális oktatással, járványügyi megszorításokkal kapcsolatban tudnunk kell, hogy a gyerekek legtöbbje – nagyjából az általános iskolás kor végéig – a jelenben létezik. Tehát a kicsik sokkal kevesebb fókuszt helyeznek múltra és jövőre, mint mi, tapasztalt és bölcs felnőttek. Ezért gyakran hajlamosak vagyunk az alapján előrejelezni az ő szorongásuk mértékét, hogy egy helyzet a számunkra mennyire kiszámíthatatlan, kedvezőtlen jövőképet sugalló. A gyerekek többsége ennél sokkal egyszerűbben és rugalmasabban működik: élik azt, ami éppen jelen van az életükben, és plasztikusan alkalmazkodnak a változó körülményekhez.

Felnőttként a mostani bizonytalan helyzetben fontos, hogy ne vetítsük ki saját félelmeinket, szorongásunkat a gyermekeinkre, ne fessük az ördögöt a falra és ne színezzük ki fejben azokat az eseményeket, amelyek még meg sem történtek. A gyermekünk szorongásaival, félelmeivel akkor kalkuláljunk, amikor azoknak valós jele mutatkozik: segítséget kér vagy láthatóan megváltozik a viselkedése, a szokásai. Ilyen esetben azonban – mint már szó volt róla - fontos, hogy legyünk érzelmileg megközelíthetőek és nyitottak arra, ami őt éppen foglalkoztatja, aggasztja.

Kép: cottonbro fotója a Pexels oldaláról

Sok minden múlik tehát a saját hozzáállásunkon és a jó szervezésen is, hogy könnyebb legyen a tanévkezdés és akár az egész iskolai év is jobb hangulatban teljen. A pszichológus tanácsait kibővítve, a már meglévő nyárvégi bakancslistás tippeken túl összegyűjtöttünk néhány hangulatjavító ötletet, hogy könnyedebbé varázsoljuk az iskolai életbe való visszatérést gyerekeinknek…

Hangulatjavító ötletek a szünet utolsó napjaira

Tartsunk nyárbúcsúztató bulit!

Ami lehet a családdal közösen vagy a barátokkal kiegészülve. Szervezhettek bulit otthon, a kertben, a szabadban vagy akár a játszótéren, de lehet ez egy vacsora, kirándulás, fényképalbum készítés vagy bármi, ami örömet szerez a gyerekeknek. A lényeg, hogy együtt legyetek, megbeszéljétek, hogy kinek mi volt a legszebb emléke a nyárból. Ez segít lezárni a szünetet, ha jól sikerül, akár hagyomány is lehet belőle és segít tudatosítani, ami ilyenkor szinte hihetetlen, hogy jövőre is lesz nyári szünet…

Adjunk saját időt!

Ne sajnáljuk az idő a közös játékra, olvasásra, ölelésre, hancúrozásra, simogatásra! Különösen a tanévkezdés előtt lehet ez igazán nagy segítség a gyerekeknek, de persze egész évben jó, ha erre akár minden nap időt hagyunk. Ezek a lopott, együtt töltött percek a gyerekeket megerősítik, feltöltik, önbizalmat és erőt adnak nekik, a nélkülünk töltött időkre…

Csempésszünk élményeket a hétköznapokba!

Jó, ha tudatosítjuk és bebizonyítjuk, hogy a szórakozás nem ér véget a szünidővel! Az ősz első heteiben – és persze akár tovább is – próbáljunk élményeket csempészni a szabadidőnkbe. Felfedezhetünk új helyeket, egy új szabadstrandot akár a következő nyárra, túrázzunk, piknikezzünk, építsünk kuckót a kertbe, menjünk olyan programokra, aminek örül a gyerekünk. Ha időt tudunk szakítani, akkor a hétköznapokban is csinálhatunk apró kiruccanásokat: amíg jó az idő fagyizhatunk, egy másik útvonalon mehetünk hazafelé, beülhetünk egy új cukrászdába, hosszasan sétálhatunk, színes faleveleket gyűjthetünk, a lényeg, hogy ha kis időre is, de eltérjünk a megszokottól és együtt szórakozzunk!

Keressünk új célokat!

Gondoljuk végig az előző évet és derítsük ki, miben sikerült fejlődést elérni. Bármi is legyen az, például számolás, írás, olvasás, biciklizés, úszás, futás, önállósodás, a lényeg, hogy gyermekünk lássa a változást, amitől elhiszi, hogy mindez újból sikerülhet egy másik területen is! Ennek tudatában tűzzük ki az új célokat, amit jó, ha lerajzolunk vagy leírunk és kitesszük a falra! Ha sikerül, mindenképpen ünnepeljük is meg, ettől érzékelhetővé válik, hogy ami kezdetben nehéznek tűnt, az végül könnyen megvalósult!

Írjunk őszi bakancslistát!

Fontos, hogy őszre, de akár későbbre is tervezzünk programokat! Akár listát is írhatunk azokról a dolgokról, amiket mindenképpen meg szeretnénk valósítani. Lehet ez sütisütés, falevélgyűjtés, mézeskalácsház készítés, gesztenyeszedés, tökfaragás, közös kézműveskedés, színházi előadás vagy bármi. Tervezzük meg a nagyobb, akár vágyott kirándulásokat (várak felfedezése, nagyon hegycsúcsok pl. Kékestető meglátogatása), hosszabb utazásokat hétvégéken, az őszi szünetben vagy karácsonykor. Érdemes ezeket együtt beírni a naptárba, hogy legyen mit várni! Így a gyerekek is láthatják, hogy nyár végén nincs vége a világnak és nem áll meg az élet, ősszel, télen és tavasszal is rengeteg élmény várhat rájuk!

Indexkép: 周 康 fotója a Pexels oldaláról