A tikkelés típusai

A tikk (tic) rövid, kényszeres ismétlődő mozgás vagy hangadás a gyerekeknél. Noha a gyermek tudatában van annak, mit csinál, és gyakran zavarja is, mégis legyőzhetetlen késztetést érez rá. Két típusa a mozgásos (motoros) és a hangadásos (vocalis) tikk.

A motoros tikk formái:

• hunyorgás
• grimaszolás
• tapogatás
• ugrálás
• fejrángatás
• vállrángatás
• lábdobogás, stb.

A hangadásos tikk formái:

• szipogás
• szimatolás
• brummogás
• krákoás
• szörcsögés
• dünnyögés
• a helyzethez nem illő szótagok vagy szavak kényszeres ismételgetése

A gyerekek gyakran beszámolnak arról, hogy a mozdulat előtt közvetlenül kellemetlen érzés jelenik meg a tikk helyén. Ha muszáj, egy ideig néha akarattal el tudják nyomni, de ilyenkor később nagyobb erővel tör elő. Vannak, akik tudatos mozdulatokkal próbálják „leplezni” a tikkelésüket, például minden fejrángatás után elsimítják a hajukat, mintha csak az zavarta volna őket.

A tikkelés okai

A legvalószínűbb elmélet szerint a tikkelés fizikai oka a dopamin és a szerotin nevű agyi ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) egyensúlyának felbomlása, ám hogy ezt mi váltja ki, nem tudni. Megfigyelés, hogy a feszültség fokozza a tikkelés valószínűségét, így különösen gyakran figyelhető meg minden évben az iskolakezdés időszakában.

Költözés, iskolaváltás, családi konfliktusok, haláleset, testvér születése – ezek mind olyan stresszhelyzetek a gyermek életében, amelyek rövid időszakra kiválthatják a tikkelést. Jellemző, hogy a tünetek izgatott, feszült helyzetben erősödnek, amikor azonban épp nyugalomban van a család, nem jelentkeznek.

A Tourette-szindróma

A tikkelés egy különösen erős, szélsőséges megnyilvánulási formája a Tourette-szindróma. Sok szülő ijed meg ennek a lehetőségétől, amikor utána olvas a tüneteknek, de tudni kell, hogy a betegség meglehetősen ritka.

A Tourette-szindróma egy idegrendszeri betegség. Akkor beszélünk róla, ha minimum egy éven keresztül legalább háromféle mozgásos és egy hangadásos tikk fennáll – még akkor is, ha ezek nem egyszerre jelentkeznek. Oka ismeretlen, valószínűleg genetikus, de sokszor előfordul, hogy agyi képalkotó eljárásokkal sem sikerül elváltozást kimutatni még akkor sem, ha a diagnózis egyébként egyértelmű. Legismertebb – bár egyáltalán nem szükségszerű – tünete a trágár kifejezések kényszeres ismétlése.

A tikkelés kezelése

Amíg a tünetek enyhék, és sejtjük is, mi okozza őket, nem igényelnek különösebb kezelést. Igyekezzünk minél nyugodtabb környezetet biztosítani a gyermeknek, és érdemes lehet feljegyzéseket is készíteni arról, hogy milyen helyzetekben milyen kényszeres cselekedetek törnek elő. Krákogás, köhécselés esetén célszerű gégészeti vizsgálatot is elvégeztetni, a fizikai okok kizárása érdekében.

Ha azonban a tünetek súlyosak és/vagy több hónapon keresztül fennállnak, szaksegítségre lehet szükség. Ez lehet pszichológus, gyermekpszichiáter, esetleg neurológus.

Bármilyen nehéz, ne szóljunk rá a gyerekre, hogy fejezze már be a kényszeres mozgást, hangadást! Amennyire csak tudjuk, próbáljuk meg a jelenséget figyelmen kívül hagyni. Ha már olyan mértékű a probléma, hogy a mindennapi életben is zavart okoz, társai csúfolják miatta, viselkedésterápia keretében megtanulhatja kezelni a kevésbé súlyos tikkelést.

Kapcsolódó cikkeink:

• Kérdések és válaszok a külföldre költözésről: erre készülj fel, ha országot váltasz a gyerekkel
• Szorongó gyerekek pótcselekvései - mi lehet az oka a körömrágásnak, és hogyan szoktathatjuk le róla a kicsit?
• 7 jó tanács szorongó gyerekek szüleinek
• Kényszerbetegség a családban

Kép: PublicDomainPictures / pixabay