A pozitív nevelés is lehet káros: 8 "biztató" mondat, amit inkább ne mondj a gyereknek

Kercsó Dorottya [cikkei] - 2020-05-09

Nem is gondolnád, hogy az alábbi, gyakran biztatónak szánt mondatokkal valójában hosszú távon többet ártasz a gyereknek, mint használsz.

1. Minden célodat elérheted, csak akarnod kell!

Ezzel az alapvetően pozitívnak tűnő mondattal az a fő probléma, hogy nem igaz. Nem lehet bárkiből bármi. A botfülű gyerekből nem lesz zenész, a molett kislány nem valószínű, hogy befutott topmodell lesz, és még az igazán tehetséges sportolókból sem lehet mind olimpiai bajnok.

Sokkal jobbat tesz a gyerekéért az a szülő, aki inkább arra biztatja: miközben be szeretné teljesíteni az álmait, lehetőleg legyen a tarsolyában egy B terv is. Legyenek előtte kitűzendő célok, törjön magasra, de azért arra is legyen forgatókönyve, ha – akár csak átmeneti időre is – nem minden az elképzelései szerint alakul.

2. Küzdj a szerelemért!

Az egyik leginkább káros jó tanács, amit megfogadva mindenképp kellemetlen személyiséggé, de szélsőséges esetben akár zaklatóvá is válhat a fiatal.

A másik ember nem egy megszerzendő tárgy. Ki lehet felé fejezni az érzelmeinket, de ha ő ezt nem viszonozza, méltósággal el kell fogadni, és visszavonulót fújni. Reménykedni persze akármeddig szabad, de a másiknak a szerelmünkkel való üldözése legfeljebb a másodosztályú romantikus filmekben arathat sikert.

3. Azért lett jó a bizonyítványod, mert okos vagy.

Ez, illetve ennek bármilyen változata („Azért nyerted meg a versenyt, mert te vagy a legtehetségesebb”) azért káros, mert azt sugallja: az elért eredményeket pusztán a hozott adottságoknak, nem pedig a beléjük fektetett munkának köszönhetjük. Az így dicsért gyerek könnyen abba a hitben ringathatja magát, hogy neki tulajdonképpen „jár” a jó eredmény, és nem kell különösebben megküzdenie érte – ez viszont később garantáltan kudarcokhoz fog vezetni, ő pedig nem fogja érteni, mi változott körülötte.

Jó dolog az ész és a tehetség, szorgalom nélkül azonban egyik sem ér semmit. Inkább dicsérjük a gyereket a sok munkájáért, a kitartó edzéséért vagy a rengeteg gyakorlásért, és ne olyasmiért, amiről voltaképpen nem is tehet.

4. Ne sírj, nincs is semmi baj!

Ezzel a vigasztalónak szánt mondattal az a baj, hogy nem arról győzi meg a gyereket, hogy valóban nincs oka sírni, hanem arról, hogy a bánata másoknak semmit nem jelent, és talán joga sem lenne hozzá.

Lehet, hogy felnőtt szemmel valóban apróság miatt tört el nála a mécses, ez azonban nem jelenti azt, hogy neki ne lenne az adott szituáció nagyon nehéz. Kérdezzük inkább meg, mi történt, és próbáljunk meg közösen megoldást találni a problémára.

5. Edd meg a zöldséget, egészséges.

Ha egy gyerek sokat hallja ezt a mondatot, menthetetlenül összekapcsolja az „egészséges” fogalmát azzal, hogy „nem finom” - ráadásul ez neki nem is érv. Számára egyáltalán nem szempont, hogy egy étel mennyire egészséges, ezért meddő próbálkozás ezen a vonalon próbálkozni a meggyőzésével.

Inkább mondjuk neki, hogy a zöldség finom! Szép a színe, vidám figurákat lehet kitenni belőle a tányérra – vagy bármit, ami a kisgyereknek tényleg fontos lehet.

6. Látom, nem megy, segítek.

Ebben az esetben sem a konkrét segítséggel van a probléma, hanem azzal, hogy a szülő már azelőtt felajánlja – rosszabb esetben a gyerekre kényszeríti –, hogy erre ő külön megkérte volna. Ennek lehet oka a sietség, vagy az, hogy nem szeretnénk, hogy a gyerek felbosszantsa a magát, de a végeredmény ugyanaz: esélye sem lesz megtudni, menne-e a feladat neki egyedül is, és nagyon hamar rászokik arra, hogy nem is próbálkozik, hanem azonnal a felnőttől kér segítséget.

Hosszú távon jóval kiegyensúlyozottabbá és önállóbbá válnak azok a gyerekek, akiknek volt lehetőségük próbálkozni és néhányszor kudarcot vallani.

7. Anyának semmi baja, minden rendben van.

A gyerek az „antennáival” azonnal érzékeli, ha valami nincs rendben körülötte, és felesleges meggyőzni az ellenkezőjéről. Egy kisgyerek eleve hajlamos azt gondolni, hogy a világon minden miatta történik, ha pedig látja, hogy a szülei magyarázat nélkül szomorúak, szinte biztos, hogy saját magát foga okolni érte.

Nem kell természetesen minden részletbe beavatni, de arról tudnia kell, hogy a felnőttek élete sem gondtalan.

8. Te vagy a legokosabb az osztályban!

A végére hagytuk a klasszikust: minden „biztató” mondatok legszörnyűbbikét, amelyet örökre ki kéne a szülők szótárából irtani.

A megállapítás egyrészt valószínűleg nem igaz, másrészt ha esetleg az is, akkor sem biztos, hogy ebben a formában kell a gyerekben tudatosítani. Nehéz napok várnak arra a kicsire, akivel elhitetik, hogy ő a legjobb a társai között: az önteltség és a folyamatos megfelelési kényszer különös elegye fogja őt uralni. Akit arra tréningeznek, hogy folyamatosan ki kell tűnnie, az csak sok kudarc árán, rendkívüli nehézségek közepette lesz képes elfogadni, ha valamiben mégsem ő a legjobb. És van, aki soha nem is jut el erre a szintre, és állandó szorongással éli az életét, amelyet mások lenézésével leplez. Hiszen úgy tudja: neki kell – vagy legalábbis kellene – a legtökéletesebbnek lenni mindenki között.

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: NadyaEugene /shutterstock

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)