...Mert ugye, tudja a ferde répa, hogy jól csinálja-e, csak megy az orra után. Nevelget, terelget, figyeli a gyereket, akiről azt hiszi ismeri, mint a tenyerét (hisz ő szülte...), aztán mindig kiderül számára, hogy 'ódehogy'...
A napokban épp ebben az állapotban álltam a könyvespolc előtt. Teljes tanácstalanságban vártam, hogy megszólítson egy könyv, amiben megtalálom a nyugalmat adó választ.

A következő sorokat írhatta volna bármelyik gondolkodó, divatosabb szóval tudatos szülő, de nem így történt. Radzsnís Csandra Mohan Dzsain, közismertebb nevén Osho vetette papírra.

"Gyermekként az ember a leggyengébb a világon, de a gyengesége valójában álruhába bújtatott áldás. Sérülékenységét viszont csúnyán ki lehet használni – és ezt évszázadok óta meg is teszik.

A szülők sehol a világon nem engedik meg, hogy a gyengesége, a gyámoltalansága, a függősége valódi függetlenséggé, erővé és teljességgé alakuljon át. Nem engedik meg neki, hogy igazi egyéniséggé váljon. Akkor boldogok, ha a gyerek engedelmes marad, hiszen egy engedelmes gyerek nem okoz túl sok gondot, míg az engedetlen gyerek rengeteg bosszúságot okoz a szüleinek. Igazi emberi lény azonban kizárólag engedetlen egyedből válhat.

Szófogadó gyerek lószart se ér. Az a gyerek, aki nem képes nemet mondani, nem teljes, és aki tud nemet mondani, az hiába mond igent, az úgy sem jelent semmit. Az igen csak akkor nyer értelmet, ha a gyerek tud nemet is mondani. Mert akkor azt az “igen”-t már az intelligenciája választja, A szülőknek viszont sokkal kényelmesebb, ha a gyerek mindig igent mond. Megjutalmazzák az engedelmességéért, és megbüntetik az engedetlenségéért. Az iskolákban is ugyanez a helyzet: a tanárok azt akarják, hogy légy engedelmes, mert úgy könnyebb irányítani, könnyebb uralkodni rajtad.

Nehéz a szülőknek és nehéz a tanároknak, nehéz a papoknak és mindenki másnak is, hogy eltűrjék az engedetlenséget. Még Isten is, aki pedig mindenható, minden fölött van hatalma, aki a világon a legnagyobb despota és diktátor, még ő sem képes eltűrni, még Ádám és Éva apró szófogadatlanságát sem volt képes tolerálni. Kiűzte őket az Édenkertből, pedig semmilyen bűnt nem követtek el. Amikor meghallottam, hogy az a bizonyos fa almafa volt, annyi almát kezdtem enni, amennyi csak belém fért. Nem értem, milyen bűn származhat abból, ha valaki megeszi egy almafa gyümölcsét.

De nem az almafa volt itt a lényeg, és még csak nem is az alma. Hanem az engedetlenség! Az engedelmességet úgy kell kikényszeríteni, ehhez pedig a félelmet kell felhasználni eszközként. A félelem eszköze a vallásos terminológiában nem más, mint a pokol. De jutalmat is ki kell tűzni: a vallásban ez a Paradicsom vagy a Mennyország. És hogy mindenre ki lehessen terjeszteni az ellenőrzést, már csak egy mindenható apafigurára volt szükség – így lett Istenből “az Atya”.

Hogy Isten miért nem anya lett, az nem kérdés:

Az anyák soha nem olyan szigorúak, mint az apák.

Az anyákat nagyon gyorsan meg lehet győzni, mert az anya csupa szív és szeretet. Az apa ezzel szemben a fej, a logika, az értelem és a fegyelem. Az apa a férfi, a társadalmat pedig férfiak hozták létre. Anyám még külön élvezte is, amikor odamentem hozzá, és szóltam:

Anya, valami rosszat tettem, és most nagyon gyorsan segítségre volna szükségem.

Anyám erre mindig azt mondta:

Jó, de először áruld el, mit tettél! Megvédelek, mindent megteszek, ami tőlem telik, de először meséld el az egészet! Mindig olyan jópofa történetekkel jössz, hogy folyton elcsodálkozom, apád miért olyan mérges rád. Inkább jót mulathatna rajtuk.

A papok, a mennybéli szent Atya, a szülők itt lenn a földön, a tanárok és a politikusok mind feltétlen engedelmességet követelnek mindenkitől, így a lázadás, a változás kérdése fel sem merülhet, és a hagyományos érdekrendszerek biztonságban vannak. Mindannyian a hagyományos érdekszövetségek áldozatai vagyunk, és épp itt volna már az ideje, hogy a dolgok megváltozzanak.

A szófogadó gyerek mindig középszerű marad. Az engedetlenséghez azonban már kell egy kis intelligencia is. Az engedelmes gyermek jó polgár, minden vasárnap elmegy a templomba, a szófogadatlan gyerek viszont megbízhatatlan. Vajon mihez kezd majd az életével? Talán festő lesz belőle vagy zenész vagy táncos? Ezek nem hajtanak túl sok hasznot a társadalom számára. De még az is előfordulhat, hogy csak egy senki lesz belőle, egy csavargó, aki pusztán élvezi a szabadságot.

Én azt akarom, hogy szállj ki ebből a mókuskerékből! Dobd el a félelmeidet! Nincs mitől tartanod, hiszen Pokol nem létezik. De Mennyország sincs, amiért hajtanod kellene! A Paradicsom itt van!

Ha egyszer képesek leszünk elfelejteni azt az ostoba ideát, hogy a Paradicsom a halál után jön el, akkor itt a Földön megvalósulhat végre – és az a Paradicsom ezerszer szebb lesz."

Nem kell, tényleg nem kell biorobotot csinálni belőlük, épp elég baj az, hogy az iskola ebben mesterkedik. Az otthon, a család legyen az a hely, ahol tudja, hogy végre lazíthat...

Indexkép: Pixabay - titoikids