Megduplázódott az anyák gyereknevelésre fordított ideje

Ha nagymamáink elbeszéléseit hallgatjuk, mindig elcsodálkozunk, hogy régen hogy ment ez ilyen jól. Hogy tudtak az anyák pikk-pakk felnevelni 2-3-4 gyereket, miközben rengeteg házimunkát is végeztek, adott esetben dolgoztak is? Miközben mi, ebben a modern és felgyorsult világban már el vagyunk látva szinte mindennel. Mobiltelefonon bármikor, bárkivel beszélhetünk, rengeteg háztartási gép áll rendelkezésünkre, és szinte ki se kell mozdulnunk otthonról, hiszen dolgozhatunk a lakásunkban, rendelhetünk ételt, vagy bármi mást, amire szükségünk van. 

A helyzet az, hogy az anyák gyereknevelésre fordított ideje jelentősen megnőtt, mondhatni megduplázódott. 

Egy felmérés szerint míg 1965-ben egy anya átlagosan napi 54 percet töltött gyermekgondozással, addig 2012-ben már 104 percet. 

Ez pedig, bármennyire is szép, megterhelő is egyben. Ma ráadásul az anyák szeretnének mindent tökéletesen csinálni, rengeteget olvasnak gyereknevelési témákban és igyekeznek minden téren fejleszteni gyereküket. 

A játszótéren sem csak üldögélünk a padon, hanem gyakran gyerekünk mellett őrködünk, és otthon sem hagyjuk órákra magára a szobájában, hanem leülünk mellé és foglalkozunk vele. 

Miközben a házimunkát ugyanúgy el kell végeznünk, és dolgoznunk is kell. Ez utóbbi valljuk be, gyakran még munkaidőnkön kívül is folytatódik. Hiszen a modern eszközök hátránya is egyben, hogy folyamatosan elérhetőnek kell lennünk, azonnali választ várnak tőlünk az üzenetekre is. 

Nehéz terheket cipelnek tehát a vállukon az anyák. Rengeteg olyan intéznivalónk is van manapság, ami régen nem volt: különórákra, sportolni viszik a szülők a gyerekeiket, bankba járnak, ügyfélszolgálatokra, készülnek az ovis programokra (ami szintén sokkal több most, mint régen), próbálják hasznosan eltölteni a hétvégéket is, például kirándulni mennek, vagy áthívnak pár barátot, stb. 

Ezek természetesen nagyon jó lehetőségek, ahogy a mindennapos kommunikáció is az internetnek köszönhetően, de mindezzel az is együtt jár, hogy sokkal leterheltebbek vagyunk. Ráadásul nemcsak minket, de gyerekeinket is rengeteg inger ér, ők igazából már ebbe születnek bele.
 

"Gyermekkor nem létezik traumák nélkül"

Szajli Claudia pszichológus kiemeli, hogy a szülőnek nem kell tökéletesnek lennie. El kell fogadnunk, hogy mi is emberből vagyunk, és hibázunk néha. 

"Napjainkban épp az okoz kihívást, hogy egy szülőnek rengeteg színtéren kell helytállnia, és számos inger is ér minket nap mint nap. Ebben természetesen senki sem tud tökéletesen megfelelni minden létező elvárásnak és nem is kell, ezt fontos elfogadnunk.

Elfogadás hiányában egy ördögi körben találhatjuk magunkat kínzó elvárások között, hogy vajon jó anya/apa vagyok-e? Jól döntöttem-e egy bizonyos nevelési helyzetben?

Két dolog a legtöbb esetben biztos: egyrészt a szülők a legjobb tudásuknak megfelelően igyekeznek gyermeket nevelni, másrészt pedig gyermekkor nem létezik traumák nélkül. Ha ezzel meg tudunk békélni, hogy emberből vagyunk és ez azt is jelenti, hogy olykor hibázunk, és a gyermekünk szemüvegén keresztül akár nem vagyunk tökéletes szülők, akkor sokkal felszabadultabban tudunk jelen lenni szülői szerepünkben, ami természetesen pozitívan hat a nevelési hozzáállásunkra és a szülő-gyermek kapcsolatra is."

Hozzáteszi, hogy ugyanez igaz a gyerekekre is, akikre szintén sok elvárás zúdul. Nem kell mindenben tökéletesen helytállniuk és ezt nem is várhatjuk tőlük. 

"Sokszor a fejlődésük szempontjából fontosabb az, hogy igazán gyermekek lehessenek és szabadon játszhassanak, mint hogy fejlesztésekre járjanak, hiszen később pont erre támaszkodva tudják magukat stabilan megtartani nehéz helyzetekben."

"Gyakran látok túlterhelt gyermekeket, akik ugyan élvezik a sok különórát, sportot, hobbit - és épp ezért is nehéz ebben határt szabni sokszor -, viszont valahol elmarad az önfeledt gyermekkoruk, ami viszont elengedhetetlen a boldogságukhoz."

Szülőként tehát érdemes arra figyelni, hogy legyen lehetősége gyermekünknek szabadon játszani. A szülőknek pedig azt javasolja a szakértő, hogy ne törekedjenek a tökéletességre, és bármennyire is nehéz, néha kicsit pihenjenek és ne agyaljanak a gyerekük fejlesztésén és a rengeteg tennivalón. Hiszen a gyerek is akkor tud boldog és kiegyensúlyozott lenni, ha az anyukája is az. 

Indexkép: Depositphotos.com