A férjem könyörgött egy fiúgyermekért, majd azt akarta, hogy adjam fel a karrierem

#cikkozepe900 .advert-text{display:none;}

Férjem és én öt évig jártunk, mielőtt megházasodtunk. Mindig egy csapatnak éreztük magunkat, tele voltunk tervekkel és célokkal. Férjem marketingesként dolgozott, de sosem rajongott érte igazán. Az én karrierem viszont virágzott ügyvédként, ami sok munka és lemondás eredménye volt.

Ami igazán lelkesítette a férjemet, az egy fiúgyermek volt. Folyton arról áradozott, hogy megtanítja focizni, autót szerelnek együtt, és megad neki mindent, amit ő sosem kapott meg. Én nem voltam ellene a gyerekvállalásnak, de nem siettem. Tudtam, hogy a karrierem rengeteg energiát igényel.

Ekkor tette férjem az egyik legnagyobb ígéretét: „Majd én maradok otthon vele. Te túlságosan keményen dolgoztál ahhoz, hogy feladd. Mi egy csapat vagyunk.”

Az első repedések

Miután két év próbálkozás után végre pozitív lett a teszt, a férjem ujjongott: „Fiú lesz, biztos vagyok benne!” Mindenkinek dicsekedett, hogy ő lesz a legjobb apa, aki valaha otthon maradt a gyermekével.

Aztán megszületett a fiunk. Az első napok még idilli képet festettek, de hamarosan a valóság bekopogtatott. A férjem egyre gyakrabban kérte, hogy én vegyem fel a kisbabát, mert épp fáradt volt, fájt a feje, vagy csak leült pihenni. Én pedig közben próbáltam egyensúlyozni a munka és az anyaság között.

A döntő pillanat

Egyik este, amikor egyszerre szoptattam a babát és válaszoltam egy fontos e-mailre, a férjem bejött a szobába, és közölte: „Talán jobb lenne, ha felmondanál.”

Azt hittem, viccel, de amikor ránéztem, láttam, hogy komolyan gondolja. "Minden anya otthon marad. Azt hittem, hogy majd te is megváltozol, amikor megszülöd a gyereked."

Ekkor döbbentem rá, hogy az az ember, akivel házasságot kötöttem, megváltozott. De ha harc kell, akkor harc lesz.

A következő reggel leültem férjemmel: „Igazad van. Felmondok.” Az arcán megjelent az öröm. "De egy feltétellel: amint felmondok, benyújtom a válási keresetet."

Férjem arca elsápadt. Megdöbbent. Nem gondolta volna, hogy ilyen határozottan kiállok magamért.

A változás

A férjem elment a szüleihez, de nem sokkal később felhívtak. Az apja volt az első, aki leszidta: "Megígérted, hogy te maradsz otthon. Most vállald a következményeket!" Néhány nap után hazatért. Bocsánatot kért. Elismerte, hogy pánikba esett, mert a valóság nehezebb volt, mint gondolta.

Ezután új szabályokat állítottunk fel: maradok az ügyvédi irodámban, férjem pedig ténylegesen betartja az ígéretét. Béreltünk egy részmunkaidős dadust, hogy segítsen a hétköznapokon.

Ma már a férjem egy sokkal jobb apa, és megtanulta, hogy a szavaknak súlya van.

A tanulság

Mindig tartsuk be az ígéreteinket, főleg, ha egy ügyvédnek tettük!

Ő pedig soha többé nem kockáztatná a házasságunkat egy ilyen hibával.

Nyitókép: depositphotos