Az utóbbi években egyre súlyosabb jelenséggel kell szembenézniük a gyermekkórházak dolgozóinak: a mindennapos erőszakkal. Egy frissen publikált tanulmány szerint a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet munkatársainak több mint háromnegyede tapasztalt hozzátartozók felől érkező verbális agressziót az elmúlt év során. Ez nem vélemény, hanem tény: a vizsgálatban részt vevő dolgozók 78,7%-a jelezte ezt, a sürgősségi osztályon dolgozóknál pedig a szám 100% volt. A tanulmány teljes terjedelemben elérhető az Orvosi Hetilapban.
A kutatásban 266 dolgozó vett részt, túlnyomórészt nők, átlagosan 42 évesek. Az eredmények szerint:
- 60,1% tapasztalt erőszakot a betegektől (gyerekektől),
- 78,7% a szülőktől, hozzátartozóktól,
- 53,8% pedig saját kollégájától.
A leggyakoribb viselkedésformák a kiabálás, sértegetés, káromkodás és fenyegetés, de előfordul leköpés, ütés, hajhúzás és szexuális tartalmú inzultus is. Ezek az esetek nemcsak a betegellátás minőségét rontják, hanem súlyosan veszélyeztetik a dolgozók testi-lelki épségét, kiégéshez, intézményelhagyáshoz, sőt pályaelhagyáshoz vezetnek.
A sürgősségi osztály a legveszélyesebb terep
Az SBO-n (Sürgősségi Betegellátó Osztály) dolgozókat éri a legtöbb támadás:
- 100%-uk tapasztalt hozzátartozók részéről verbális agressziót,
- többen beszámoltak fizikai erőszakról is, mint bármely más osztályon.
A legveszélyeztetettebb dolgozók: ápolói végzettségű, beosztott szakdolgozók, akik váltott műszakban dolgoznak, gyakran másodállást is vállalnak, és fekvőbetegekkel foglalkoznak. Külön érdekesség, hogy az angolul beszélő munkatársak gyakrabban tapasztaltak agressziót, mivel rájuk hárul a külföldi páciensekkel való kommunikáció is.
Ez nem „a rendszer hibája”. Ez mi vagyunk.
Lehet kritizálni az egészségügyet, lehet joggal panaszkodni az alulfinanszírozottságra, a várakozási időkre vagy az információhiányra – de semmilyen frusztráció nem jogosít fel senkit arra, hogy megalázza azokat, akik a gyerekünk életéért küzdenek.
Ezek az emberek nem bántani akarnak minket. A gyerekünket akarják meggyógyítani.
Ha így folytatjuk, nem lesz, aki ezt megtegye.
Mit tehetünk szülőként, hozzátartozóként?
- Kezeljük emberként és partnerként az egészségügyi dolgozókat.
- Kérdezzünk, de ne támadjunk.
- Ha feszültnek érezzük magunkat, számoljunk el tízig – és ne kiabáljunk.
- Mutassunk példát a gyerekünknek: tisztelettel kommunikáljunk.
Nemcsak jogaink vannak, hanem felelősségünk is
A Heim Pál Intézet kutatása világos üzenetet küld: a gyerekellátás összeomlásának küszöbén állunk. Ha továbbra is „az ellenséget” látjuk az orvosban, nővérben, ápolóban – nem lesz, aki ott álljon mellettünk a bajban. Nem lesz, aki a gyerekünket megmentse.
Most még tehetünk ellene.
Kép: depositphotos
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)