Gyermekeink nagyon szeretnek rajzolni, festeni, mintázni, az elmúlt hónapok során többféle technikával is megismerkedtek, és komoly érdeklődést tanúsítottak a falra történő rajzolás/festés iránt is. Ennek az érdeklődésnek adtunk teret, amikor a csoportszoba egyik falát – kellő állagmegóvó intézkedések betartásával – kialakítottunk egy üres, de szabadon felhasználható felületet (kb. 3×1,5 m). Az első héten ez vastag csomagolópapír volt, később – a gyermekek kérésére – más textúrákat is kipróbáltunk (fűrészporos tapéta, textil, kő-hatású anyag). A színeseket és viaszkrétákat elhelyeztük a fal mellett. A gyermekek bármikor – az étkezéseket kivéve – rajzolhattak (festeni megadott időszakokban lehetett), mi pedig figyeltük, mi történik.

A tapasztalataink: az első napon mindenki rajzolt valamit, csak úgy, minden „koncepció” nélkül. Egymás rajzát nem bántották, amikor a papír már tele volt, akkor belerajzoltak a nagyobb formákba – kihasználva a rendelkezésre álló teret. A következő napokban volt, aki érkezéskor rajzolt (milyen kedve van, mi történt vele), volt, aki mesehallgatáskor készített rajzot (spontán illusztráció), volt, aki a csoport életét „dokumentálta” (élményszerző séta, bábozás), volt, aki „kereteket és korlátokat” készített – elválasztva a különböző témájú rajzokat. Pár nap elteltével azt vettük észre, hogy ismét nézegetik az albumokat, képeket, és azon tanakodnak, mi kell még a falra. Közben kitapasztalták, hogy milyen eszközökkel mit érdemes (ceruza/festék/kréta, kontúr, kitöltés, kontraszt), és egyre színesebb, mozgalmasabb kép alakult ki. A kezdeti nagymozgásos formáktól maguktól eljutottak a kisebb, aprólékos kidolgozású képekig. Pozitív tapasztalat, hogy ez a lehetőség még azok számára is vonzónak bizonyult, akik amúgy nem szeretnek rajzolni.

Jó szívvel ajánlom kipróbálásra. 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.