A mese fontossága

A játék, a mese és a művészetek méltatlanul kevés teret kapnak a gyereknevelésben manapság. Pedig van az emberben egy olyan mély réteg, amihez máshogy nem férhetünk hozzá, csak ilyen indirekt utakon keresztül - hívja fel a figyelmet Uzsalyné Dr. Pécsi Rita, neveléskutató.

A szakirodalom és a tapasztalat régóta mondja, szinte kiáltozza utánunk: sokkal többre lenne szükség, mint amennyit most kapnak a művészetekből gyermekeink, s nem úgy kellene tekintenünk ezekre a műfajokra, mint valamiféle szórakozásra, egy hobbira, aminek csak az élvezet a szerepe: ezek a műfajok nem kevesebbhez, mint gyermekünk neveléséhez, fejlődéséhez tartoznak hozzá.

Az esti mesék helyét szép lassan kezdik átvenni az esti rajzfilmek, a számítógépes játékok - pedig pótolhatatlan élményekkel gazdagodik az, akinek minden este mesélnek. Sőt: a felnőttkort meghatározó, fontos képességek is kialakulnak mesehallgatás közben.

A mesék szerepe a gyereknevelésben

Mese, ami meghatározza a felnőttkori viselkedésünket is

A mese legfőbb szerepe az, hogy ÉLNI tanít. Megtanít olyan nehéz helyzetek kezelésére, melyek mindenki életében előfordulnak, segít átvészelni a nehézségeket, kezelni a konfliktusokat, mintákat mutat számunkra - és gyerekeink számára.

A mese szimbólumok által közvetíti a fontos dolgokat: például az anya, aki "megeszi a fiait" azt a - gyakori - esetet mutatja be, milyen az, amikor a szülő túlságosan rátelepedik gyermekeire. A mese, még ha furcsának is tűnik, valós problémákra kínál különféle megoldásokat.
A morális értékek régen is a mesékben jelentek meg: a mesehősök például mindig tisztelték az időseket. Ugyanígy kellene nevelnünk a gyerekeinket is, a meséket felhasználva - arra, hogy tisztelje az idős embereket, egyszerűen nem lehet úgy megtanítani őket, hogy elbeszélgetünk velük. Nem fog működni. Csak közvetett úton érhetjük el a célunkat, csak tapasztalatokon, mintákat látva maga előtt, érzelmi élményeken keresztül fogja mindezt elsajátítani. Morális értékeket ugyanis kizárólag azonosulás útján tanulunk.

Ez az azonosulás nem azonos a megértéssel - a kettő egész más helyen zajlik agyunkon belül (az egyik a jobb, míg a másik a bal agyféltekében). Ezért lehetséges az, hogy még a szellemi fogyatékosok is élvezik a mesét: attól még, hogy agyukban a logikai rész (a bal agyfélteke) nem működik, a meséket, a képi szimbólumrendszereket, a zenét, a művészeteket fel tudják dolgozni a jobb agyféltekéjükkel.

El kell fogadnunk, hogy ezek az eszközök - a játék, a mese és a művészet is - olyan rétegekre hatnak, ahová máshogy nem tudunk eljutni. Nélkülük ezeket a rétegeket nem tudjuk alakítani, foglalkozás híján pedig durván maradnak.

Amikor mesélünk gyermekünknek, ő ugyanúgy eljátssza magában az eseményeket, mint a szabadjáték során. Beleéli magát a helyzetbe, elképzeli, hogy a gonosz boszorkány őt változtatta kővé, fél tőle (de csak a kellő mennyiségben), keresi a megoldást. Életre szóló szerepük van ilyenkor a meséknek, mivel új idegpályákat alakítanak ki. Olyan idegi kapcsolatokat hoznak létre a kicsi agyában, melyek később, felnőttkorában meghatározzák a reakcióit bizonyos élethelyzetekre - például azt, milyen lélekjelenléttel kezel majd egy stresszes helyzetet.

A mese nem hazudik

Finomítsunk-e a mesén, ha túl durvának találjuk?

Megfigyelted már, hogy minden egyes mesében már az első sorok után kialakul valamiféle konfliktus? A mese soha nem egy cukormázas történet, sosem hazudja azt az életről, hogy minden rózsaszín! A végére azonban pár egyszerű lépés segítségével mindig eljutunk a tökéletes megoldásig, s ebből nagyszerűen tanulhatnak gyermekeink.

Épp ezért nem szabad "kigyomlálni" sem a meséket. Sokan kezdik el cenzúrázni a történeteket, amikor gyereküknek olvassák fel - a Piroska és a farkasból például kihagyják azt a részt, amikor az ordas felfalja a nagymamát, mondván: ez túl durva jelenet, inkább hagyjuk ki, nehogy sérüljön a kicsi lelkivilága. Pedig ez nagy hiba! Rá kell bízni magunkat a jó mesékre, melyek évtizedek-évszázadok alatt váltak olyanná, amilyenek. Nem szabad racionalizálni, ésszerűsíteni, belemagyarázni, tudatosítani - hisz a meséket nem a tudatos agyféltekénkkel dolgozzuk fel. Pontosan annak a területnek ad táplálékot, amihez nem férhetünk hozzá magyarázattal és elemzéssel.

Nem kereshetünk racionalitást abban, hogy hogy válhat egy szőrszálból táltosparipa, nem elemezhetjük ki, hogy milyen lehetett mezítláb felsétálni az üveghegyre, mert ezek mind szimbólumok.

Meséléskor belső képeket készítünk magunkban mindarról, amit hallunk. Ha hallás révén találkozik a mesével a gyerek (tehát nem rajzfilmet vagy bábelőadást néz), csak olyan részletességű belső képet fog készíteni a hallottakról, amit még el tud viselni. Nem látja majd maga előtt a véres jelenetet, ahogy felvágják a farkas hasát, csakis annyira képzeli majd el az eseményeket, ahogy még nem válik felkavaróvá számára.

Problémakezelés a mesék segítségével

A mesékben mindenki megtalálhatja a saját problémáira vonatkozó eligazítást, megoldást, segítségükkel megláthatjuk a reményt, a kiutat. A gyerekek meg is keresik maguknak a saját meséjüket! Amikor újra és újra szeretné, ha felolvasnád neki ugyanazt a mesét, biztos lehetsz benne, hogy talált benne valami olyasmit, ami különösen fontos számára. Tegyél eleget a kérésének, és olvassátok el ahányszor csak kéri: olyan jellegű problémák és megoldási módok, megerősítések rejlenek benne, amikre nagyon nagy szüksége van.

A mai világban, ahol egy nap számtalan olyan esemény részesei a gyerekek, amik bizonytalansággal töltik el őket, nagy szükségük van az ilyen állandó kapaszkodóra, amit egy kedvenc mese nyújt számukra: amiben mindig, minden ugyanúgy történik.

Ahogy halad előre a cselekmény, a gyerek teljes lényével átéli a történetet, beleképzeli magát a szereplők helyébe. Az azonosulás során pedig megtanul bánni az érzelmeivel - még ha kellemetlen dologgal kell is épp szembesülnie, megtanulja kezelni ezeket a helyzeteket.
 

Mi bántja gyermeked? Tudd meg a mesék segítségével!

Talán nem is gondolnál rá, mégis nagyon jól felmérheted gyermeked aktuális állapotát a mesék segítségével. 5-6 éves korában már bekapcsolódhat a történetbe: kérdezd meg tőle, szerinte mit kellett volna tennie a főhősnek? Ő mi tett volna? Hogy kerülhették volna el a bajokat? Találjatok ki együtt új meséket - a gondolataiból pedig pontosan láthatod majd, hogy milyen feldolgozandó nehézségei vannak, milyen kérdései vannak, mi foglalkoztatja, mik azok a dolgok, amik egyáltalán nem érdeklik (amik felett elsiklik a mesében)?

A mese ugyanazt nyújtja számunkra, mint minden más, ami művészet: mindenki azt vesz el belőle, amit szeretne, mindannyian mást látunk bele ugyanabba a mesébe vagy képbe, teljesen eltérő benyomást tesz az egyik és a másik gyerekre ugyanaz a mű. A mesék és a róluk való beszélgetés által így sokkal jobban megismerheted gyermeked érzelmeit, gondolatait.

Miért válhat agresszívvá az a gyerek, akinek nem mesélnek?

A mese hallgatása során a kicsinek folyamatosan járnak a gondolatai, ahogy elképzeli a hallottakat. A mesélés alatt belső képeket készít magának - ez pedig a kisgyermek- és kisiskoláskor egyik legfontosabb feladata. Később ennek hatalmas szerepe lesz a kreativitásban, alkotásban.

Ha viszont ez a belső képkészítés nem fordul elő gyerekkorban, az egy nagyon erős agresszivitásba csaphat ki. A mesék illusztrálásának is az a célja, hogy megindítsa a belső képkészítést - itt különösen igaz, hogy a kevesebb néha több. Az a jó mesekönyv, ahol nincs minden apró részlet megrajzolva: így a gyerek rá van utalva, hogy maga képzelje el a további részleteket.

(Kapcsolódó cikkünk: Indulatkezelés játékosan)

Láthatjuk, a mese sokkal több, mint egy kis esti szórakozás: személyiséget fejleszt, új idegpályákat alakít ki, ápolja a lelket és megmutatja a megoldást a problémáinkra. Meséljetek minél többet a kicsiknek!

A cikk Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató előadásán elhangzottak alapján készült. Ha szeretnél hasonló, hasznos témákról olvasni a gyereknevelés terén, látogass el honlapjára, a www.pecsirita.hu-ra!

Kép: Max Pixel