A cikk megírását egy számomra is meglepő, de rendkívül bensőséges esemény motiválta. Arra gondoltam, hogy ezt megosztom önökkel. Az elmúlt héten a Kőbányai Mászóka Óvoda Kék csoportjában csodás dolog történt.

A gyerekek szorgos munkával készülődtek, mert a szülőket vártuk vendégségbe. Nyílt napot tartottunk.
A Témakőr a "testünk" volt. A sok közös játékon és tevékenységen már mind túl voltunk. Tehát, már nagyon okosak és ügyesek lettünk a témában.
A szülőket egy interaktív nyíltnapra hívtuk meg. A lényege ennek, hogy közösen a gyermekükkel vesznek részt a napi programban.

Amikor a szülők számára kihelyeztük a meghívót, kíváncsian érdeklődtek, hogy miért kell edzőcipőbe bejönniük a csoportba. Sejtelmes válaszainkkal tovább fokoztuk számukra a várakozás idejét. A gyerekek valami rejtélyes okból kifolyólag a titkunkat megőrizték. Talán ők is úgy gondolták, hogy legyen meglepetés a szülőknek is a közös nap.

Ahogy a nálam sokkal okosabbak megfogalmazták: "Ép testben – ép lélek" szellemiségét szerettük volna a nap során érzékeltetni a szülőkkel.

A napi programot enne jegyében állítottuk össze:

• közös tízórai készítést- csírás, vajas kenyér falatkák
• drámajátékot: - érzelem mimikai kimutatása
• ölelő kör
• „azt szeretem benned…!” - szeretet játék
• közös tánc – a „Kerek a káposzta…” c. dal párcserés táncát
• mindennapos testnevelés – a szülőkkel

Az igazi meglepetés akkor ért minket, amikor kinyitottuk a csoport szoba ajtaját.  A csoportban bent lévő gyerekek közül CSAK egy kisgyereknek nem tudott eljönni az édesanyja. Csodás élmény volt látni, hogy a 21 gyermek hogy vonja magával az édesanyját, apját vagy éppen a nagymamáját. Komolyan mondom, szívet melengető látvány volt.
A szülők lelkileg mindenre felkészülten jöttek be. Mikor a tízóraira szánt élelmiszereket meglátták, már ültek is az asztalhoz. Az egyik asztalnál gyümölcsöket daraboltak, szemezgettek a gyerekükkel együtt.
A másik asztaloknál a szendvicsek készültek. A gyerekek közül néhányan kézbe kapták a tompa kést, és szülői segédlettel kenték a kenyereket, majd különböző növényi csírákat szórtak rá /lucerna, brokkoli, retek/.
Látszott rajtuk, hogy fenntartásaik vannak a csíra növényekkel szemben. Bíztattuk őket, hogy bátran kóstolják meg, mert finom. Természetesen, szóba kerültek a vitaminok, a gyümölcs mosása, de számunkra ez annál több volt. A szülő és gyermeke önfeledt csak egymásra figyelő, közösen kooperáló párosa.

Volt olyan apuka, aki a gyümölcsök előkészítésében jeleskedett. Szisztematikusan kezdte el lehámozni az almát. Miután elmondtam, hogy szerencsére, már minden gyereknek kint van 24 foga és azokat tornáztatni, használni kell, jót nevetett és annyit mondott: „ez a megszokás”. Természetesen a több alma héjával került az esztétikusan elrendezett tányérokra.
Miután a vitamin”bombákat” előkészítettük, jöhetett a nap Drámai része.

Kicsit furcsállották a szülők, de óriási kört alakítottunk ki, hogy mindenki lássa és hallja egymást.
Érdekes volt látni, hogy a visszahúzódóbb, zárkózottabb szülők kicsit kijjebb húzódtak a körből. Míg az agilisabbak egy kicsit beljebb rakták a széküket.
Első lépésben a szülők és gyermekük egymással szemben, mimikával mutatták meg a hangulatukat egymásnak. A játék nagy derültséget váltott ki a résztvevőkből. A feladat lényege az volt, hogy a görcsöket, feszültséget feloldjuk a második játék előtt. Nyitottan és mosolyogva várták a következő játékot.

„Ölelő kör” volt a következő játék. A játék lényege abban állt, hogy a gyerekek a saját érzelmi körükből kilépjenek. Elfogadják társaik szüleivel való testi érintkezést.
A szülők a széken ülve várták a hozzájuk közelítő gyerekeket, majd ölelő karjukba zárták, kicsit elringatták - majd elengedték és fogadták a következő gyermeket.
Érdekes volt látni, hogy néhány gyerek nem szívesen osztozott, vagy éppen nem akarta elhagyni a saját ”kis fészkét”. Náluk a szülőről való leválás még nem teljesen valósult meg.
A „fogadó” szülők arcán is látszott, hogy érzelmileg megérintette őket a gyerekek viselkedése. Az öleléssel, az elfogadásukat és nyitottságukat a bizalmukat mutatták meg gyerekek.

A közös „játék” legnehezebb részére érkeztünk. Nehéz, mert az érzelmek megfogalmazása, nekünk felnőtteknek sem könnyű. Akkor 3-4 éves gyereknek ez komoly kihívást jelenthet.
„Azt szeretem benned, hogy…” sokan ismerjük ezt a játékot. Gyerekközösségben többször játsszuk. A szülőkkel történő közös játék ellenben nagyon tanulságos volt. Látszott a felnőtteken, hogy zavarban vannak. Többen egyszerűen nem tudták elmondani, hogy mit szeretnek a gyermekükben. Melyik tulajdonságát, jellemének fontos elemét kedvelik bennük, legjobban. Természetesen az, hogy „szeretlek”, minden szülő hangosan mondta a gyermekének.

A gyerekek jelentős része a szemkontaktust tartva, a maga 3-4 éves szintjén, ügyesen fogalmazta meg, mi az, amit ő az anyában, apában, vagy a nagyiban szeret. Ilyen formában: „hogy olvasol nekem”, „játszol velem”. Természetes minden gyerkőc elmondta, hogy nagyon szereti a szüleit.
A szülők arcán a meghatottság váltotta fel a kezdeti zavart. A végén ölelve puszilták meg egymást.

A szoba tele lett szeretet buborékokkal és szívecskékkel. Szinte érezni lehetett azt a sok pozitív energiát, ami az ölelésből felszabadult.
A lelki egymásra hangolódás után a közös táncolás volt a következő „játékunk”. Az „ősz” témakőrben a gyerekek megtanulták a „Kerek a káposzta” c. dalt. Nagy kedvencük lett. Párcserés formában játsszuk – a dal végén új párt kell keresniük. A mi esetünkben másik szülőt.

Feszegettük a gyerekek határait, hogy elviseljék és osztozni tudjanak társaikkal a szüleiken. Az „Ölelő körben” még a szülőt kisajátító gyermekek közül néhányan elhagyták egy tánc erejéig a szerető szüleiket.  Táncpartnert váltottak, igaz csak egy körre,  mi ennek is nagyon örültünk.

A lélek után a test erősítése volt a következő feladat.
Páros tornát tartottunk a mindennapos testnevelésen. A szülők és gyermekük alkották a párokat. A feladatokat „összenőve” kellett végrehajtani. Főként játékokból állítottuk össze az anyagát. Volt itt „tűz-víz–repülő”, „kutyák és házaik”.
A feladat lényege, hogy egymásra figyelve a közös cél érdekében közösen tegyék oda magukat a siker érdekében.

Mondanom se kell, hogy a hangulat  rendkívül jó volt. A szülők a gyerekükkel közösen nagyon élvezték, és kellemesen elfáradtak.
A délelőtt zárásaként közösen fogyasztották el a csírás szendvicseket és gyümölcsöt, majd finom gyümölcsteával öblítették le.
Az egészséges növényi csíráknak nagy sikerük lett. Megtapasztalták a gyerekek, mivel a szülők is kóstolták és példát mutattak, hogy ez finom. Minden előkészített falatka elfogyott.
Egy csodás délelőtt végén jóérzéssel búcsúztunk el.

Javaslom, minden kollégámnak egyszer próbálja ki ezt a játékot! Nagy élményben lesz része, amiből sokáig is építkezhet majd.
Az írásom végén szeretném megköszönni az összes szülőnek, hogy aktívan vettek részt a programon, és a gyermekük érdekében mindenben maximálisan partnerek voltak!
Köszönöm, hogy végig olvasták a cikkemet!
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...