Óvodánk Kelemér kis községében található, a Gömöri vidék egy aprócska falujában, ahol a természet egy karnyújtásra van otthonunktól. Fontosnak és egyben elengedhetetlen feladatnak tartjuk a gyerekek komplex nevelési fejlesztését, ezért próbálunk olyan tevékenységeket kidolgozni, amelyek mind elméletben, mind a gyakorlatban ehhez hozzájárulnak.

Az egyik helyi kirándulásunk alkalmával ellátogattunk a Keleméri kis erdőbe, ahol megnéztük a fákat, azok terméseit, leveleit, és persze gyönyörködtünk a csodás természet színeiben. Másnap, ahogyan az lenni szokott a kislányokkal, kisfiúkkal belekezdünk az élmények felidézésébe:

- Reggeli után megfestjük a mi kerekerdőnket! Ki lesz az az ügyes, aki tud nekem segíteni? – kérdeztem a gyerekeket, mire mindenki az „Én!” válasszal felelt, az izgatottságot érezni lehetett, látszott az arcokon, és bevallom én is nagyon kíváncsi voltam az eredményekre.
- Nézzétek mennyi ecset! Na, és ezt hogy hívják..? - Kezdtünk neki a reggeli utáni foglalkozásnak.
- Szép jó reggelt, gyere gyorsan, mi várunk! Teli a pocak? – de persze mindenkit megvártunk, amíg végez, és csak együtt kezdtünk bele.
- Gyertek, bújjunk össze, mint az erdőben a fák, és hallgassuk meg, mit mesél az öreg tölgy! - majd a "Kimentem én az erdőbe" című verset felolvastuk.
- Ezt a verset én is sokáig tudnám hallgatni, de nézzétek, a kosárban vannak tölgy levelek és kérgek! Simítsátok csak meg! - Erre persze mindenki felpattant, és az előző nap gyűjtött dolgainkat újra szemügyre vettük és megtapintottuk.

- Énekeljük el az Erdő, erdő de magas a teteje...- kezdetű népdalt, és aki jön velem kerekerdőt festeni, belebújik a festőköténybe- mondtam, majd elmondtam a feladatot is:
- Magányosan álldogálni nem szeretnek a fák, főleg, ha még a lombjuk is lassan lehullik! Fessünk erdőt erre a hatalmas papírra! Itt ez a kör a nagy lap közepén, körbe-körbe fákat festünk rá. Hatalmasak lesznek, hajladoznak a szélben! Álljatok fel, nyújtózzatok jó magasra! Magasabbra! Hajladozzanak azok a faágak! A mi erdőnkbe is beköszöntött már az ősz, megcsipkedte a hajnali hideg a leveleket. Emlékeztek, a kiserdőben milyen színben pompáztak a fák? - jöttek a színek a válaszokkal. Sárga, narancs, rozsda, vörös, okker, barna...

- Ezeket a tüzes meleg színeket fogjuk kikeverni, és adunk a kikevert festékeinkből a kisebbeknek is. A nagyok az őszi lombokat festik meg velünk a nagy papíron, a kicsik nyomtatni fogják a faleveleket saját képükön.

A rajzokat elnézve bíztattam őket, használjanak merész színeket, kreáljanak új árnyalatokat:
- Jól elkeverjük, úgy! Ebbe még rakhatunk egy pöttynyi pirosat! Neked melyik tetszik? Ez az ecset pont jó lesz. Nézd csak meg, most először bevizezzük, belekavargatunk a festékbe, és már lehet is festeni, a hegyével, finom, vékony vonallal, az oldalával a törzset, a nagy felületeket.

Az ősz színei visszaköszöntek a képeken, boldog voltam, hogy a feladatot ügyesen oldották meg:
- Mennyire jól megfigyelted, pompás hatalmas erdőnk lesz! Ha ilyen ügyesek vagytok, holnap költöztetünk az erdőbe harkályt, mókust, nyulakat. Nagyot dolgoztatok, két erdőt is festettetek! Gyertek hozzám, megfogjuk egymás kezét és körbejárjuk az erdőinket. Vannak itt piros és tömzsi fák, ez meg milyen nyurga! Nézzétek csak, hogy ragyognak azok a narancsok! Holnap állatokat rajzolunk, kivágjuk őket, és beköltöztetjük az erdőinkbe. – fejeztem be a kerekerdő témáját.

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.