Bojti Andrea gyermekpszichológus elmondta, már csecsemőkorban érdemes megdicsérni a kisgyermek minden próbálkozását, ami a fejlődését előremozdítja. Amikor próbálkozik a járással, beszéddel, fontos motiváció számára, ha látja, ezzel mekkora örömöt szerez a szüleinek. Kerülni kell ugyanakkor a túlzásokat, hisz ha mindig mindenért jutalmazzuk a gyermeket, értékét veszti az elismerés, és hiteltelenné is válhatunk. A túlzott jutalmazást, túl liberális gyermeknevelést preferáló családokban sokszor az egyik legnagyobb gond, hogy nem alakulnak ki a korlátok. Ha nem tanítjuk meg a gyermeket saját és mások érdekeinek tiszteletben tartására, sérül az érzelmi intelligencia és az empátia tanulása.

Gyakori téma a gyermeknevelésben a szóbeli és tárgyi jutalmazás kérdése. A gyermekpszichológus úgy véli, a legegyszerűbb jutalmazás a mosoly, ölelés, puszi révén kifejezett figyelem és a dicséret, sőt ezáltal a siker érzése lesz az igazi jutalom. Fontos, hogyha jutalmazunk, akkor a cselekedetet ismerjük el és ne a gyermeket minősítsük. Például, mondjuk azt, hogy „De szépen viselkedtél az orvosi rendelőben!” ahelyett, hogy „De ügyes gyerek vagy!”. Tárgyi jutalomként funkcionálhat egy-egy apróság, egy szelet csoki, pénz, ám az ilyen jellegű elismeréssel óvatosan kell bánni, ugyanis könnyen előfordulhat, hogy egy idő után már csak ezért teljesít a gyerek.

Bojti Andrea hozzátette ugyanakkor, bár a fent említett módszerekről esik szó legtöbbször, nem ezek a leghatékonyabbak a gyermeknevelésben. „Vegyük példának a tanulást. Ha 100 Ft-ot adunk minden ötösért, akkor a gyerek a százasért fog tanulni. Ha egy hét szobafogságra ítéljük a rossz jegyért, akkor a szobafogság elkerülése miatt fog tanulni. A cél az lenne, hogy saját belső motivációja legyen a tudás megszerzése. Ha jutalmazunk és büntetünk, ez nem fog kialakulni.” Hosszú távú, hatékony eredmény az ún. jutalom-megvonás technikájával érhető el. Ez azt jelenti, hogy előre megegyezünk a gyerekkel, mit várunk el tőle, és mi lesz a következménye, ha nem teljesíti a feladatot. „A tanulás példájából kiindulva, ha azt látjuk, hogy a kamasz gyerek egész délután a gép előtt ül, és romlik a teljesítménye, meg kell vele egyezni. Ha továbbra is rossz jegyet hoz haza, megvonjuk tőle a számítógépet egy időre. Olyan dolog megvonását kell kilátásba helyezni, ami számára jutalom értékű.” mondta a pszichológus.

A lényeg tehát a következetesség. Fontos továbbá, hogy ne jutalmazzunk olyan dolgokat, melyek megvalósítása nem okoz nehézséget a gyermeknek, illetve bizonyos morális, társadalmi szabályok betartásáért se díjazzuk külön a csemetéket. Ha így cselekszünk, a gyermekünk hosszú távon megtanulja, hogy tetteinek következménye van, reális világkép alakul ki benne, és az egészséges erkölcsi fejlődésnek köszönhetően képes lesz önmaga is helyes döntéseket hozni.

A város hősei

Ez a számítógépes technikával készült sorozat azt követi nyomon, miként élik életüket egy színpompás város hősies mentőjárművei az életüket. Miközben együttes erővel megoldják a városka problémáit pompásan is mulatnak.

A város hősei eközben olyan témákat boncolgat, mint a barátság, az önzetlen segítség, a bátorság, a problémamegoldás és a közös munka öröme, valamint számtalan pozitív üzenetet közvetít a kisgyermekeknek a lenyűgöző történetekkel.

Pelle Ferner, a rajzfilm készítője így nyilatkozott: „Olyan rajzfilmet képzeltünk el, ami egy járművek lakta város segítségével azt mutatja be hogy kis odafigyeléssel, és őszinte segítő szándékkal, bárki lehet hős. Egy kedves, segítőkész barát, aki a tőle telhető legjobbat nyújtja az igazi hős. Még a legkisebb dolog is lehet hősies, és járhat komoly eredményekkel. Próbáljuk megmutatni, hogy mindenki fontos és egyedi a maga módján, és mindenkinek vannak különleges képességei, amikben igazán jó. Összességében a rajzfilmmel az volt a célunk, hogy fejlesszük a gyerekek képzelőerejét, és arra inspiráljuk őket, hogy jó barátok legyenek, működjenek együtt a társaikkal, ne legyenek előítéleteik, és lássák, hogy mindenkire szükség van.”