A hagyományos (pl. az eriksoni) fejlődéselméletek szerint az óvodáskor után következik a kisiskoláskor, majd 13-14 évesen kezdenek a gyerekek kamaszodni. A kisiskoláskornak nevezett időszakot egy érzelmileg kiegyensúlyozottabb, inkább a teljesítményre fókuszáló időszakként említik, és ez valóban jól meg is figyelhető jelenség. Alsó tagozatban a gyerekek számára nagyon fontos a pedagógus elismerése és a jó jegyek megszerzése. Szeretnek kreatív feladatokat kapni, intenzíven elmélyülnek egy-egy sportágban és hobbitevékenységben. Fontos számukra a saját terület és rendszer kialakítása. A kis tanulósarokban az ő asztalán az ő ceruzái és füzetei vannak, a polcon pedig a matricagyűjtemény és a kedvenc játék.

A hagyományos elméletek szerint érzelmi szempontból ebben az életkorban viszonylagos nyugalom van a serdülőkori krízisekhez képest. Ugyanakkor egyre gyakrabban megfigyelhető, hogy a serdülőkor időben előre tolódik. Ennek okairól több elképzelés is létezik, de talán a fejlettebb, modernebb nyugati szemléletű világ hatásairól esik a legtöbb szó. A 21. században a gyermekek számára is egyre nyitottabb a világ. Tanulmányok tucatjai számolnak be arról, milyen hatással van a számítógép, tablet a kisgyermekek fejlődésére. 2 éves kisgyerek táncol az okos televízió előtt a mesevideóra és kezeli a távirányítót, a három évesek pedig profi tablet felhasználók. Így iskoláskorba érve már annyi információt kell tudni a gyermeknek kezelni, ami akár komoly megterhelést is okozhat számára. Megfigyelhető jelenség az is, ahogy a szórakoztatóipar megcélozza az egyre fiatalabb korosztályt. Zenei stílust, trendi filmeket, külön csatornákat gyártanak a kisiskolások ízlésének formálására. A „divat” begyűrűzik a gyerekközösségekbe, és aki kilóg, könnyebben kiszorul a gyerektársaságból. Tapasztalható, hogy már egészen fiatalon szembeszállnak a szülők akaratával a gyerekek annak érdekében, hogy megfeleljenek a közösségben, és ez a szituáció máris nagyban emlékeztet a kamaszkori lázadásra. Arról nem is beszélve, amikor néhány gyermek már eleve a nagyobb testvérektől tanulja a példát.

Ugyanakkor ez a lázadó viselkedés még nagyon ellentmondásos. Egyszer igazi kisgyermekként a babusgatásra vágynak, máskor pedig az ajtót is becsapják maguk mögött.

Család kiskamasszal

Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy a kiskamaszkor időszaka nem csak a gyerekről szól, hanem a családról is. A gyermekek fejlődésével a család rendszere is folyamatosan változik. A szülők szembesülnek azzal, hogy a kisgyerek megnőtt, iskolás lett. A korán kezdődő lázadás először ijesztő, sokszor tehetetlenséget szül. Honnan is lenne tapasztalata egy családnak a 8-10 évesekkel, ha eddig még nem neveltek ilyen korú gyermeket? A saját kamaszkorunkat pedig olyan könnyű elfelejteni felnőttként… A szülők joggal szeretnék megóvni gyermeküket a világ rossz oldalától, és az ellenállás félelmet vált ki. Az eddig bújós, ölelgetésre vágyó óvodás kisgyerek hirtelen hátat fordít, és mérgesen kiabál. A felnőttek pedig ösztönösen ráparancsolnak, hogy ezt hagyja abba. Ez így természetes. Éppen ezért néha az segít a legtöbbet, ha tudomásul vesszük ennek az életszakasznak a meglétét és elkezdünk kamaszként gondolkodni a gyerekről. (Természetesen nem szó szerinti értelemben, csak elviekben.) Kiskamaszkorban egy-egy jól kommunikált helyzet könnyebben oldja a feszültséget és segít megalapozni a bizalmat a későbbi szülő-gyerek kapcsolatban.
 

Hogyan kezelje a szülő a lázadást?

A legtöbb szülő azt tapasztalja, hogy a tekintélyelvű nevelés már nem használ a kiskamaszoknál. Akárcsak a későbbiekben, meg lehet próbálni a „felnőttesebb” énjét célozni a beszélgetésekkel. A kompromisszumokat már egy kisiskolás is megértheti, és ha a szülők taktikusak, látványosan változhat a gyermek kommunikációja. Nem nagy dolgokra gondolok. Pl. Hétvégén este, ha szeretne tovább fennmaradni, kössenek egyezséget. Meg lehet neki mondani, hogy ő már elég nagy ahhoz és megbíznak benne, ezért beszéljék meg, meddig lehet fennmaradni. Közös egyezkedés után bizonyos kérdésekben már a szülők is engedhetnek. Ha ezt sikerül jól kommunikálni, a gyerek érezheti a szülői bizalmat és bizonyíthat.

Fotó: stockimages/FreeDigitalPhotos.net