A válás: Párkapcsolati vs. Családi krízis

Amikor válásról beszélünk, az a párkapcsolati szinten két felnőtt ember párkapcsolatának a végét jelenti. Ilyen értelemben egyéni kérdés, trauma, krízis. Viszont ha a kapcsolatból gyermek is született, az ő sorsáról a szülőknek a leginkább körültekintően kell gondoskodni. Hiszen a gyermek a történteket érdemben nem tudja befolyásolni, a válás mellet nem ő döntött. Mondhatjuk azt is, hogy a helyzet áldozata. Miért írom ezt le, holott magától értetődőnek tűnik? Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem minden esetben. Ezért is fontos rögtön a legelején tisztázni, hogy válás esetén a történések két szinten zajlanak. Párkapcsolati és családi szinten. Ez azt jelenti, hogy vannak dolgok, melyek a felnőttekre tartoznak. Pl. A kapcsolat megromlásához vezető esetleges kínos, botrányos részletek vagy a másikkal szemben érzett gyűlölet stb. A gyermeket nem szabad a felnőttek megoldatlan konfliktusaival terhelni, még akkor sem, ha már kamasz és úgy tűnik, hogy partner a problémák kezelésében. Becsapós a helyzet! A gyerekek alaptermészetükből kifolyólag vágynak a szülők figyelmére. Megtiszteltetésnek érzik, ha a szülő „barátai” lehetnek, de valójában nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Bárki ismerhet olyan felnőtt embert a környezetében, aki gyerekként aktív részese volt a szülők torzsalkodásának. Kérdezze meg tőle, milyen érzés volt ezt megélni?

Akárhogyan is alakuljon az élet, a gyereknek az apja az apja, az anyja az anyja marad. Akkor is, ha bántalmazták, akkor is, ha elhanyagolták. A vérszerinti rokonságot nem lehet megszüntetni vagy elfelejteni. Ha pedig a gyermeknek jó a kapcsolata a szüleivel, hiába gondolom, hogy a volt párom egy „szemét alak”. A gyereknek ő az anyja/apja!
 

Mit él át a gyermek, amikor elválnak a szülei?

Létbizonytalanságot. Számára a szülők teremtette otthon jelenti a világot, így válás után a legfontosabb, hogy az új életét kialakítsák. Célszerű a gyerekkel akkor megbeszélni a szakítást, ha már tudják, hol és kivel fog élni. Mint fentebb is említettem, párkapcsolati szinten a szülők feladata a gyermek sorsáról való gondoskodás, a gyermekelhelyezés és láthatás kialakítása. Ezután közösen beszéljék meg a gyermekkel, hogyan alakul további életük. Fontos tudatni vele, hogy nem miatta válnak és őt ugyanúgy örökké szeretni fogják. Anya mindig az édesanyja, apa mindig az édesapja marad. A gyermek láthatását nagyon különböző módon intézik a szülők. A leggyakoribb, amikor az édesanyánál van elhelyezve és az édesapa hétköznap egy napot illetve kéthetente egy hétvégét tölt vele. De ettől a gyakorlatban sokan eltérnek.

Ideális megoldás aligha van. Ha csak a gyermek érdekeit néznék, nem válnának el. A gyerekek jelentős többsége ugyanis a lelke mélyén teljes családban szeretne élni. Ugyanakkor mi felnőttek tudjuk azt, hogy miért válunk el és miért lehet az új élet egy jobb élet a gyermek számára. Tudom, hogy számtalan élethelyzetben válnak el emberek, így általánosságokat nagyon nehéz megfogalmazni a gyerekek helyzetéről válás esetén. Ugyanakkor a fentebb leírtak mindenkire érvényesek, természetesen az egyéni helyzethez igazítva. Pl. Ha egy gyermek nem is ismeri az édesapját, akkor is joga van róla egy képet kialakítani és nem titkolhatjuk előtte a származását. Az már más kérdés, hogyha egy apa nem akarja látni a gyermekét, egyszer azzal is el kell számolnia az életben. Ha másként nem, a gyermeke felnőtt emberként majd kialakít róla egy véleményt. Ez idővel minden gyermekre igaz lesz. Eljön az életben az az időszak, amikor önismereti jelleggel mindenki végiggondolja származását, szülei mintáját. Egy érett személyiségű felnőtt embernek lesz véleménye a szülei házasságáról, és ez nem azt jelenti, hogy ő maga is el fog majd válni. Szerencsére.

Tudom, hogy a válás egy nagy trauma, bármi is legyen az idáig vezető út. Azt is tudom, hogy egy megromlott kapcsolatban nagyon nehéz lehet megegyezni a másikkal. A perek sokszor évekig is elhúzódnak. Éppen ezért, ha békésen nem megy a válás, érdemes megpróbálni terápiás mediációra menni. Ennek a lényege a válás utáni körülmények kialakítása úgy, hogy mindenkinek a lehető legoptimálisabb legyen. A gyermek számára a válás egy trauma, de sokat segít, ha sikerül békésen rendezni a körülményeket. Ezzel ellentétben azonban lelkileg nehezebb, ha uszításokkal, konfliktusokkal teli a válás utáni élet.

Fotó: David Castillo Dominici/FreeDigitalPhotos.net