Hívd dallal az asztalhoz!

Egy kisgyermek alapvetően társasági lény, nagyon szereti, ha együtt a család, de talán túlságosan belefeledkezett épp a játékába, mikor szólítod vacsorához, így nem jön azonnal.
Próbáld ki, hogy egy dalocskát énekelsz, mikor leültök az asztalhoz, így az étkezés is nyugodtan kezdődik, ráhangolódik szépen mindenki és a csemetédnek is megkönnyíted az „átállást” egyik történésből a másikba, akármilyen elmélyülten is játszana. Itt van például egy nagyon egyszerű dalocska a „János bácsi, János bácsi” kezdetű nóta dallamára:
- Hol vagy Emma? Hol vagy Emma?
- Itt va-gyok! Itt va-gyok!
- Kész a finom étel! Gyere vacsorázni!
- In-du-lok! In-du-lok!


Hagyjuk, hogy az asztalhoz vigyen néhány játékot

Ha jobban érzi magát tőle, miért is ne hozhatna magával pár játékot az asztalhoz. A kisgyereknek talán egy kicsit idegen lehet az asztal. Olyan magas, és folyton nyugton kell ülni mellette, ami egész természetellenes egy örökmozgó csemete számára! Hagyd, hadd játsszon egy kicsit a kanalakkal, mackóval, vonattal - bármivel, ami boldoggá teszi, így hamar hozzászokik, hogy nyugton üldögéljen a vacsoránál, amíg anyu és apu egy kicsit végre beszélgethetnek. 4-5 éves korára már nem fog ragaszkodni ezekhez a játékokhoz.


Teremts rituálékat!

Gyújts gyertyát, vagy vezess be egyéb kedves szokásokat, amikkel meghittebbé teheted ezeket az együttléteket, hadd érezze a kicsi milyen különlegesek is ezek az étkezések, amikor együtt a család. A gyertya meggyújtása jelezheti a vacsora kezdetét, eloltása a végét. Ha nem szereted a gyertyákat, személyre szabott anyagszalvétákkal is egyedivé teheted ezeket az alkalmakat, vagy kitalálhatsz mindenféle hangzatos nevet az aznapi menühöz, mint egy igazi étteremben, így invitálva asztalhoz a családot. Például: „Rántott pipihusi fűszeres sajtbundában, vajban párolt manó hozta zöldségágyon egy csipetnyi tündérporral megbolondítva, és friss erdei forrásvízzel szervírozva. A desszert pedig - de csak a jó gyerekeknek! - illatos málnalekvárral leöntött rizsfelfújt tündérmódra.”