Kamaszok és az esti kimaradáss

25 nem fogadott hívás… olyan ciki volt!

”Emlékszem, 14 múltam, amikor a gimis osztálytársaimmal elmentünk biliárdozni. Nem éjszaka, hanem délután, és anyukám tudott róla. A táskámat leraktam valahova és a nagy hangzavarban nem hallottam, hogy csörög a telefonom. Pedig csörgött. 25-ször. De ezt már csak induláskor vettem észre. Ránéztem a kijelzőre, és azt hittem, minimum meghalt valaki, azért keresett ennyiszer anyukám. Aztán visszahívtam, és ő meg csak ordítozott velem, hogy mégis hogy képzelem ezt, hogy ennyi ideig nem vagyok elérhető, és hogy már nem tudom hány nyugtatót bevett, meg már a rendőrségre akart menni, csak apukám visszafogta” – meséli Anna.

Ilyen is van. Meg olyan is, amikor a gyereknek egyáltalán nem kell beszámolnia arról, hogy hova megy és mit csinál, elmegy és kész. Aztán majd egyszer csak hazajön. A szülők békésen töltik otthon az estét, és nem is gondolnak arra, hogy baja eshet a gyermeküknek. Úgy vélik, azzal tesznek a legtöbbet a kapcsolatuknak, ha nem avatkoznak bele a gyerekük életébe.

Melyik a helyes szülői magatartás? Valahol a kettő között, az arany középút, mint mindenben az életben.
 

Biztos, hogy óramű pontosan kell hazaérnie?

”Filmet néztünk a barátaimmal. Az volt megbeszélve, hogy 10-re érek haza, és a barátnőm tőlem csak pár percre lakott. Csak pár perc volt már hátra a filmből, amikor indulnom kellett volna, hogy hazaérjek. Elkezdtem bepánikolni, folyamatosan az órámat néztem, miközben nem mertem megmondani a barátaimnak, hogy tök ciki, de én nem tudom megvárni a végét. Látták rajtam, hogy valami nem stimmel, és csak kihúzták belőlem. Mindegyikük azt mondta, hogy nyugi, pár percből biztos nem lehet olyan nagy baj. Ja, persze. 10 óra után 7 perccel értem haza. Anyukám az utcában állt papucsban és köntösben, és elemlámpával világított. Megvárta, hogy odaérjek mellé, és csak akkor esett nekem. Pár perc miatt. Mindenféle büntetés és mellé egy jó nagy adag bűntudatkeltés. Hát ehhez nagyon értett az én anyám” – mondja Vivien.

Misha Voguel fotója a Pexels oldaláról

Nagyon nehéz megállapodni a gyerekkel egy mindenki számára elfogadható időpontban, és tény, hogy a kamasz részéről sem olyan egyszerű ezt tűpontosan betartani. Hiszen lehet, hogy tényleg csak pár perc, amíg vége a filmnek, és az osztálytársai kigúnyolhatják vagy el is távolodhatnak tőle amiatt, hogy csak ő megy haza hamarabb. De az is lehet, hogy kimarad egy busz vagy elered az eső, esetleg baleset van az úton, és emiatt lassabban közlekednek a járművek.

• Hagyjunk neki egy kis türelmi időt, és ha a megbeszélt időpontban még nincs a kapuban, ne vegyünk be egy fél doboz nyugtatót azonnal, és ne rendezzünk jelenetet a családban vagy a szomszédok szeme láttára!
• Ha hazaér a gyerekünk, és tényleg csak pár percet késett, akkor ne hordjuk le a sárga földig szegényt! Valószínűleg tényleg nagyon igyekezett, és gondoljunk bele a helyzetébe, milyen lehet neki a barátaival úgy együtt lenni, hogy közben folyamatosan szorong.
   

Így egyezzetek meg!

Minden család élete más, így nem lehet egységesen azt mondani, hogy az a jó, ha hétköznap mondjuk este 7 órára, hétvégén pedig este 10 órára ér haza a gyerekünk. Függ ez attól is, hogy hány éves, mi mennyire vagyunk szigorúak vagy megengedők, milyen környéken lakunk, mik a másnapi programjai - például korán kell kelnie dolgozat vagy edzés miatt.
 

A következőkben érdemes megállapodni:
 

• Ezeken a napokon …-ra/re kell hazajönnie, míg ezeken a napokon …ra/re kell hazaérnie.
• Plusz/mínusz … perc türelmi idő még belefér!
• Mindenkinek legyen feltöltve, bekapcsolva és felhangosítva a mobiltelefonja, hogy el tudjátok érni egymást!
• Magyarázzuk el a gyereknek, hogy a szülei mennyire aggódnak, ha nem ér haza időben, és hogy ezekkel a szabályokkal nem az a célunk, hogy kellemetlen helyzetbe hozzuk őt a társai előtt.
• Ha azzal érvel, hogy XY-nak is megengedik, hogy eddig vagy addig legyen távol, akkor ajánljuk fel, hogy ha x hónapig mindig a megbeszélt időben ér haza, akkor átgondoljuk a továbbiakat és esetleg módosítunk az időponton.

cottonbro fotója a Pexels oldaláról

Önvédelmi tanácsok
 

• Fontos egy olyan bizalmi kapocs kialakítása, amelyben a gyerek őszintén elmondja, hogy mikor hova megy és kikkel találkozik. Így ha baj van, akkor tudjuk, hogy hol keressük. Az sem árt, ha a legközelebbi barátoknak és azok szüleinek a telefonszámát és címét is feljegyezzük.
• Merjen a gyerek segítséget kérni az utcán, vagy a tömegközlekedési eszközön, ha baj van! Tanítsuk meg neki, hogy kiabáljon segítségért, és fusson valamilyen tömegbe, boltba, stb.
• Ne hordjon kapucnit és ne hallgasson hangosan zenét útközben, mert így nem tud figyelni a környezetére!
• Lányok ne menjenek nagyon kihívó öltözetben egyedül a sötét utcákon!
• Ha a gyerek beleegyezik, applikáció segítségével figyelhetjük, merre jár.
• Pár önvédelmi fogást is elsajátíthat, akár tanfolyamon is részt vehetünk vele.

Olvasd el önvédelmi szakértőnk tanácsait is: Ezt tanítsd meg tini lányodnak a sötétedés utáni közlekedésről

Indexkép: Misha Voguel fotója a Pexels oldaláról