Először önmagát kell megtalálnia

Egyik barátnőm mesélte a múltkor, hogy a 14 éves lánya ahogy hazajön az iskolából, rendszeresen beviharzik a szobájába cipőstül, mindenestül. Magára zárja az ajtót, hozzá se lehet szólni. Aztán amikor pár óra múlva megéhezik és a hűtőben kotorász, úgy néz rá és úgy viselkedik, mintha semmi se történt volna, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Vekerdy Tamás szerint pedig tényleg ez a világ legtermészetesebb dolga.

”A kamaszkor – mondják – a második születés kora. Az első szüléssel egy elkülönült kis test jön a világra, most: egy elkülönült én, önálló személyiség. A kamasznak el kell szakadnia – bizonyos mértékig – a családjától, le kell válnia a családból érzelmileg… így tud majd sikeresen beilleszkedni a családon kívüli emberi világba is, a társadalomba.”

Vagyis először önmagát kell megtalálnia, hogy aztán folytathassa a családon kívüli életét. Ha írnak naplót, akkor ebben az időszakban a legtöbbet a ki vagyok én, és a milyen vagyok kérdések foglalkoztatják a legjobban.

Gyakori és szintén nem kell megijedni tőle, ha egy titkos helyet keres, ahova csak a kiválasztottakat engedi be, vagyis a legjobb barátait. Ezt a fajta klikkesedést a szakember szerint el kell fogadnunk.

A kamasz elviselhetetlen és lusta

Viseljük el, hogy elviselhetetlen

”A kamasz elviselhetetlen. ”Sündisznózik” – mondja a szaknyelv, ami azt jelenti, hogy kifelé fordítja a tüskéit, lehetetlen megközelíteni – minden közeledésre sértéssel és sértődéssel válaszol -, ugyanakkor úgy igényli a gyengéd, mit sem kérdező, a megértő szeretetet, mint utoljára talán hároméves korában.”

Bármennyire is nehéz, próbáljuk őt megérteni, és ne menjünk bele értelmetlen vitákba. Még ha nem is mondja ki, nagyon is vágyik a szeretetünkre, próbáljunk hát szeretettel közelíteni felé, de semmiképp se járjunk a nyakára, ne zaklassuk, ne faggassuk!

Luisella Planeta Leoni képe a Pixabay-en

Lusták, mert belefáradnak a növésbe

A szervezet ilyenkor nagy munkában van, a gyerek pedig belefárad a növésbe. Régen a 14 évesek osztályában nem véletlen, hogy csak ismételtek a diákok, mert akkoriban úgy tartották, hogy a kamaszodás miatt nem bír el annyi terhet a gyerek. A pszichológus szerint most épp az ellenkezője figyelhető meg.

”Hetedik-nyolcadik osztályban, tizenhárom-tizennégy éves korában hajszoljuk meg igazán a gyerekeket. (Mert: most dől el hogy felveszik-e. És most állítjuk döntés elé: mi akar lenni, mi lesz majd belőle?)”

Se nem felnőtt, se nem gyerek

A kamasz önbizalma két végpont között ingadozik: egyrészt úgy gondolja, hogy mindent meg tud csinálni, másrészt pedig, hogy ő nem képes semmire.

Azt gondolja magáról, hogy

• szerencsétlen és magányos,
• hogy őt nem szereti senki
• és ő sem szeret senkit.

Az egyik lányt az zavarja, hogy túl nagy lett a melle a többiekéhez képest, elkezd behúzott vállakkal, görbe háttal járni, hogy ne látszódjon, a másik meg attól ijed meg, hogy neki még nem nő a melle. Az egyik arról panaszkodik, hogy tele van pattanással, a másik kétségbeesetten simogatja az arcát, biztos valami baja van, hogy neki még nincs egy se.

Anna Nekrashevich fotója a Pexels oldaláról

A kamasz erőt meríthet a művészetből: ha ír, rajzol, fest, zenét szerez. De a sportolás is sokat segíthet, ezért is fontos, hogy mire kamaszkorba lép, tudjon például úszni, biciklizni vagy korcsolyázni.

”A kamasz: átmeneti állapotban van. Se nem felnőtt, se nem gyerek. Az a dolga, hogy kamasz, hogy tökéletesen kamasz legyen – idétlen, idomtalan, sokszor elviselhetetlen.”

Mit tehetünk a kamaszért?

A szakember szerint az egyik legtöbb, amit tehetünk, hogy el kell viselnünk a jelenlétét.

”Nevelni eddig kellett, most már ,,el kell engednünk a kezét”, el kell viselnünk, hogy esetleg ,,érdemtelen” személyeket tisztel meg szeretetével, rajongásával – és így igyekszik elszakadni tőlünk.”

,,Én is pont ilyen voltam,” ,,velem is ugyanez történt,” ,,én is átmentem ezeken.” Az ilyen és ehhez hasonló félmondatok nagyon sok erőt adhatnak neki és bátorítóan hathatnak rá, hiszen ahogy Vekerdy Tamás mondja:

”De az igazi segítség: ha előkészítjük rá, hogy mi fog vele történni. A gyerek természetesnek tartja, ami bekövetkezik, ha tudja, (…) hogy ez már apjával, anyjával, nagyanyjával is így történt meg.”
 

• ”A kamaszt kamaszkora előtt kell nevelni.
• Ne leselkedjünk utána, ne faggassuk – ne prédikáljunk neki.
• Hallgassuk meg, amit elmond – segítsünk rajta, ha bajba jut.
• Nem arról van szó, hogy ne nyilváníthatnánk ki véleményünket – de ez valamiképpen egyenrangú emberek közötti véleménynyilvánítás legyen, ne pedig meggyőzésre törekvő prédikáció. Ha a kamaszt nem akarjuk meggyőzni – jobban odafigyel a mi igazunkra is.”

Indexkép: Depositphotos.com