Olykor végtelen magasságokba emelték a testiséget, máskor viszont mélyen bűnös dolognak számított róla beszélni. A szexualitás kérdésköre nagyon tág és változó, hiszen ahány időszak és kultúra, annyiféle látásmóddal számolhatunk.
A nyugati világban már évtizedek óta nem tabu a szex. Sőt, mondhatni a csapból is ez folyik, amióta a médiának ekkora tere van az életünkben. De ha ilyen népszerű a téma, miért ciki róla beszélni a gyerekünkkel, vagy a szüleinkkel? 

Amíg ovisok vesznek minket körül, nagyon egyszerű megmagyarázni, hogy miért volt ő anya pocakjában. Rengeteg különböző történetet hallottam már erről, hogy a szülők miként próbálták meseszerűen előadni a fogantatás folyamatát. Egyeseket a gólya hozott, valakinek az apukája elültetett egy magot anya kertjében, de olyan is akadt, aki letudta annyival, hogy anya és apa megbeszélték, szeretnének egy kisbabát, majd lett is nekik. Történet vége. A szülők legnagyobb szerencséjére az ovisok többségének ennyi információ bőven elég. Az pedig, hogy a Csibe csoportban miként vitáznak a különböző verziók valóságosságáról, legyen csak az ő harcuk.

Az igazi izzadás akkor kezdődik, amikor a gyerkőc suliba kerül, majd nem csak piros pontokat, hanem egy-egy trágár kifejezést és erősen váratlan kérdéseket is hazahoz. Emlékszem, nagyjából másodikos lehettem, amikor két hetedikes fiú megkérdezte, hogy szűz vagyok-e. Én pedig naivan azt válaszoltam, hogy nem. Én oroszlán vagyok. Akkor persze nem értettem mire ez a nagy nevetés, majd otthon elmeséltem ezt a történetet, mire a szüleim aggódóan összenéztek, aztán pár másodperc habozás után anyukám elmondta a csúnya valóságot. Nagyon kiakadtam. Az egy nehéz pillanat volt nekik is és nekem is, de utólag visszagondolva nem bánom, hogy már ennyi idősen volt valami fogalmam a dologról. A felvilágosítás hosszú évek alatt egy folyamatban zajlott le nálunk. Mire elértem azt a kort, hogy lett egy komoly kapcsolatom és megtörtént az első együttlét, már mindent tudtam, és pozitív emlékim vannak arról az alkalomról. A szüleim soha nem ültek le velem búskomor, vagy rákvörös arccal, hogy na, most jól elmondunk mindent. Persze úgyis az a vége, hogy a magas kellemetlenségi szint miatt semmit nem mondanak el. Felvilágosító könyveket sem nyomtak a kezembe. Ha valaki mégis hinne bennük, tudja azt is, hogy nem pótolhatja a személyes beszélgetést. A saját tapasztalataim és a környezetem megfigyelése vezetett ahhoz a megállapításhoz, hogy a leggördülékenyebb módszer a folyamatos és lassú adagolása az információknak. Ehhez viszont tudatosságra van szükség.

1. Lépés: Leküzdeni a saját nehézségeinket

Az Y generációs szülők feladat az, hogy elsőkörben megbarátkozzanak a saját szexualitásukkal és kialakítsanak egy egészséges képet erről. A legtöbb esetben azért nehéz kezelni a témát, mert mi magunk sem vagyunk rendben. Ha negatív érzések kavarognak bennünk, rá kell jönni hol gyökerezik a probléma, mivel vagyunk elégedetlenek, miért nem tudunk beszélni valamiről, ami az élet velejárója. A szülőkön nagyban múlik, hogy a gyermekük milyen tapasztalatokat fog szerezni a szexben. Ha egy negatív, félelemmel teli hozzáállás jellemzi a családot, ha csak azt hangoztatják otthon, milyen veszélyeknek teszik ki magukat szex során, az erősen rányomhatja a bélyegét az élményre. Az aktus szépségei helyett a fertőzésekre, nem várt terhességre, fájdalomra, szégyenérzetre fognak fókuszálni a fiatalok. Egyensúlyt kell találni. Ha említünk egy negatívumot, társítsunk hozzá egy pozitívumot. Ne idealizájuk, de ne is démonizáljuk a szexualitást.

2. Lépés: Ne jöjjünk látványosan zavarba

Nincs kiábrándítóbb és hiteltelenebb egy olyan szülőnél, aki osztaná az észt, de alig bírja kinyögni a szavakat. Ha egy érett felnőtt pironkodás nélkül nem tud hozzáállni a témához, mégis hogyan várhatja el, hogy a kamasza komolyan vegye őt? A magabiztosság az egyik kulcsa annak, hogy ne üres szentbeszédnek nézzen ki a jelenet. Ha a szülő hétköznapi természetességgel tud válaszolni a feltett kérdésekre és tanácsot adni problémák esetén, már nyert ügye van.

3. Lépés: Büntetés helyett bizalomépítés

Nagyon gyakori probléma, hogy a serdülők azért nem szólnak időben egy fertőzésről, nem várt terhességről, legrosszabb esetekben erőszakról, mert félnek a szülői szigortól. Úgy érzik ezzel megszégyenülnek, és egyébként is utálják, ha a szülőnek igaza volt. Fontos, hogy a kellő tájékoztatás meglegyen, de emellé társulnia kell a megoldásoknak is. Ne csak azt vessük fel, hogy kellemetlen a bakteriális fertőzés, hanem azt is, hova kell fordulni ilyen esetekben. Ugyanez érvényes a terhességre, erőszakra és a lista teljes tartalmára. Biztosítani kell a gyermeket arról, hogy bármi is történik, bizalommal fordulhat a szülőkhöz és nem kell semmilyen megrovásra számítania.

4. Lépés: Önbizalom

Most nem a szülő, hanem a serdülő önbizalma van fókuszban. Mindegy, hogy fiúról, vagy lányról van szó, meg kell értetni velük, hogy a testükkel csakis ők rendelkezhetnek. Semmilyen külső nyomás hatására ne menjenek bele olyan helyzetekbe, amik számukra a jövőben fájdalmasan fognak hatni és megkeserítik majd a párkapcsolataikat, házasságukat, vagy a testi egészségüket. Egy kamaszkori botlásnak beláthatatlan következményei vannak. A szomorkodástól egészen öngyilkosságig fajulhat az eset, ami beszélgetésekkel megelőzhető. Ennél a pontnál pedig körbe is értünk, hisz az egészséges (szexuális) önképhez arra van szükség, hogy a gyermek megkapja a megfelelő mennyiségű és minőségű felvilágosítást és támogatást a szülőktől. Ha ez megtörténik, már egy magabiztosabb tinédzserrel állunk szemben, aki ismeri a testét kívül és belül, emellett fel tudja mérni a veszélyforrások kockázatait.

Merjünk kérdezni, beszélni, segítséghez fordulni. Kortól és nemtől függetlenül.

+1 – Ne feledkezzünk meg a szexuális cyber bullyingről sem, amit nehéz kontrollálni és felügyelni. Erről egy másik cikkben olvashattok majd részletesen.

Kép forrása: Candid_Shots képe a Pixabay -en.