Csilla története.

A pasik császárok, a nő kurvák, ha sok partnerük volt

Miért van az, hogy ha egy férfi sok nővel volt, akkor mindenki veregeti a vállát, de ha egy nő ejti ki a száján, hogy ő bizony már sok pasit vitt ágyba, akkor szinte mindenki lekurvázza?

Mondjuk az én szüleim már akkor is ezt mondták, amikor magassarkút és miniszoknyát vettem fel 20 évesen és úgy mentem el bulizni.

Szerintem egy nőnek ugyanúgy joga van ahhoz, hogy megélje a szexualitását azokkal a személyekkel, akikkel szeretné, akkor és úgy, ahogyan szeretné.

Én például fiatalabb koromban is éreztem már, hogy a házasságot és a gyereknemzést nem nekem találták ki. Mégsem mertem elmondani senkinek, hogy én voltaképpen szexre vágyom, nem pedig arra, hogy megtaláljam a nagy Őt, vagy hogy ne adj' Isten össze is házasodjunk és onnantól kezdve ne lehessen más pasi az életemben.

Később aztán rájöttem, hogy jobb, ha őszinte vagyok és felvállalom az érzéseimet, a gondolataimat. Nem másoknak akarom élni az életemet, csakis magamnak.

Persze ez nem jelenti azt, hogy bármikor, bárkivel ágyba bújnék. Megválogatom a partnereimet és egyáltalán nem gyakori nálam az egyéjszakás kaland sem. De az első randin nem keresem a pasiban kétségbeesetten a leendő férjet vagy apát. Ha úgy alakul, akkor lesz folytatása, de ha nem, az sem baj.

Volt szerencsém nekem is olyanhoz, akivel jobb lett volna, ha nem hoz össze a sors. Nárcisztikus magamutogatók, akiknek feltétlenül arról kell beszélniük, hogy mennyit keresnek és hogy milyen sikeresek a szakmában, vagy hogy mekkora a bicepszük vagy a férfiasságuk.
 

40 felett még szabadabb a szex, mint eddig bármikor

Valahogy így 40 felett jobban élvezem a szexualitást is. Szeretem, hogy odavannak értem, hogy csak én kellek nekik, még ha csak egy pár órára is. Mi rossz van abban, ha az ember feltöltődik energiával és másnap még nagyobb lendülettel és életkedvvel áll a dolgokhoz? Olyankor még azon se tudsz kiakadni, ha paraszt a főnök vagy elrontasz valamit.

És tudod, mit gondolok még? Körbenézek a baráti társaságomban és mit látok? Tönrement házasságokat, szomorú gyerekekkel. Válást, megcsalást, képmutatást. 
Kérdezem én: melyik a jobb? Tiszta lappal játszani és bevallani, hogy valóban csak egy kis szórakozásról van szó? Vagy belemenni egy hitegetésbe, egy valótlan kapcsolatba, egy illúzióba, homokba dugni a fejünket miközben tudjuk, hogy ez már nem az a tűz, mint régen - és nyomozni, kutakodni, hogy hátha kibújik a szög a zsákból és lebuktathatjuk?

Nem mondom persze, nekem is vannak magányosabb napjaim és néha jó lenne azt a hagyományos életet is élni, de én legalább nem köpöm szembe magamat és szabad vagyok, mint a madár… Szerintem ez igenis jár a nőknek is, nemcsak a férfiaknak. A férfiak nagy tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy ez az ő saját privilégiumuk. A szexualitás szabadsága, a tabuk nélküli örömszerzés mindenki kiváltsága. A társadalmi nyomást meg el kell felejteni úgy, ahogy van. A megfelelési kényszer csak mérgezi a lelkünket.

Biztos mindenkit az érdekel a legjobban, hogy hány pasival voltam együtt. Valahol 35 és 45 között. Bevallom őszintén, nem számolom. Fontos ez? Meg hát ugye, kinek mi számít soknak?

Indexkép: Depositphotos.com

betöltés...