„Egyszerűen képtelen vagyok elrángatni a tévé elől.”
„Dühkitörést kap, ha arra kérem, tegye le a telefonját.”
„Egész nap számítógépes játékot játszik, ha hozzá szólok, nem is reagál.”

Mindennapos szülői panaszok, amelyek egyike-másika talán a mi szánkat is elhagyta már.

Vannak,

• akik megpróbálkoznak azzal, hogy mindenkire érvényes tippeket adjanak a kütyüzés kezelésére;
• akik tudni vélik, napi hány óra engedélyezett, és melyik korosztály pontosan mit tehet és mit nem az online térben;
• sőt, olyanok is, akik célja a teljesen képernyőmentes élet (ez utóbbiaknak őszintén nagyon sok sikert kívánunk, és kíváncsian várjuk a tapasztalataikat).

Mi most nem dédelgetünk ilyen ambíciózus terveket, pusztán arra teszünk kísérletet, hogy lefektessük azokat az alapvető szabályokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a családot ne szippantsa magába száz százalékig a virtuális tér.

A Sunshine and Hurricanes magazinban megjelent pontok a legtöbb családban könnyen kivitelezhetők, csak minimális tudatosság kell hozzájuk.

1.    A kütyühasználat nem alapvető jog

Léteznek dolgok, amelyeket kötelességed megadni a gyerekeidnek, ilyen az étel, a meleg otthon, az oktatás és a feltétel nélküli szeretet. A tévé, okostelefon, számítógép azonban nem tartozik ezek közé. Nem kötelességed ezeket biztosítani a gyermekednek, és bármikor megvonhatod vagy korlátozhatod ezek használatát.

2.    Bármit csak szülői engedéllyel tehet a gyermek a neten

Családonként változó, hogy mit engednek feltölteni a gyereknek a netre, engedélyezik-e - és ha igen, mikortól - a közösségi oldalakra való regisztrációt, vagy hogy vásárolhat-e alkalmazáson keresztül. Egy alapelv azonban minden családban meg kell, hogy legyen: nem tehet olyasmit, amihez a szülei nem járultak hozzá. Ha ezt nem képes betartani, az azt jelenti, hogy még nem elég érett az internetezéshez.

3.    Az emberi kapcsolatok fontosabbak, mint a kütyü

Ezt már jóval nehezebb szabályozni, mégis érdemes szigorúan kezelni: telefonozhat, tévézhet, amikor semmi más dolga nincs, de nem lógunk a neten családi program helyett, és nem felelünk egymásnak foghegyről azért, mert épp a képernyőbe vagyunk merülve. Ha pedig a gyereket lehívják a barátai biciklizni, de ő a gépezésre hivatkozva inkább otthon marad, mindenképpen szólaljon meg a vészcsengő.

4.    Az étkezőasztalnál nincs telefon.

Pont. És ezt nem is kell tovább magyarázni.

5.    Netezés csak nyitott ajtók mellett

Nem muszáj folyamatosan a feje fölött állni, és ellenőrizni, de ne csukja magára az ajtót, amikor tévét néz, vagy a telefonjával van elfoglalva. Sok szülő szeretne teljesen megbízni e területen a gyermekében, de akkor is korlátot jelent számára, ha tudja, bármikor odapillanthatunk rá.

6.    Először a kötelesség, utána a szórakozás

Célszerű, ha nem kezd a gyermek addig a képernyővel foglalkozni, amíg kész nincsen a házi feladata, és nem végezte el azt a házimunkát, amire megkértük.

7.    A kikapcsolás nem alku tárgya

Ez nem azt jelenti, hogy ha a szülő szól, a gyereknek azonnal félbe kell szakítani a játékot, vagy ki kell kapcsolnia a tévét a műsor közepén. Azt azonban nyugodtan mondhatjuk, hogy még lejátszhatja az adott menetet, megnézheti az épp aktuális epizódot, de aztán vége a képernyőidőnek – és emellett tartsunk is ki. Ne adjunk teret a „csak még egy rész” és hasonló könyörgéseknek, mert véget nem érő spirálban találhatjuk magunkat.

8.    Viseljen felelősséget a saját eszközeiért!

Hallottál már a rage-elésről? Ez az, amikor valaki dühében – mert mondjuk veszített a játékban – földhöz vágja a telefonját, vagy betöri a számítógép képernyőjét. Nagy valószínűséggel a túlzásba vitt használat következménye, és félelmetesen gyakori: amúgy kedves, szelíd, a légynek sem ártó fiatalokkal is gyakran előfordul.

Anélkül, hogy mélyebben kielemeznénk a jelenséget, azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy az ilyen viselkedés nem maradhat teljesen következmények nélkül. Nagyobb gyerekeknél minimum, hogy hozzájáruljanak a javítás költségeihez, a kicsiknél pedig jó, ha legalább egy darabig nem pótoljuk az eszközt, főleg, ha nem először fordult elő az eset.

(Olvasd el ezt is: "A koronavírus ölte meg a fiamat, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk" - állítja egy apa)

9.    Beszélgessünk a veszélyekről

Rengeteg veszély leselkedik a gyerekekre az online térben: bántalmazás, átverések, szexuális zaklatás… Ezekre nem az a megoldás, hogy 18 éves koráig teljes egészében eltiltjuk  az internettől, hanem az, ha folyamatosan, az életkorának megfelelően beszélgetünk a témáról, és szintén az életkorának megfelelően ellenőrizzük is a netes tevékenységét.

A technológia használata érettséget kíván. Még ha úgy is tartod, hogy alapvetően jó gyerekeid vannak, tudnod kell, hogy a döntéshozatali képességük nem egy felnőtté. Nem fognak minden helyzetben az elvártak szerint viselkedni (ez még a felnőttekről sem feltétlenül mondható el). Muszáj ezért kézben tartanod a cselekedeteiket mind a saját, mind a társaik biztonsága érdekében.

Kapcsolódó cikkeink:

• Kamaszok és a számítógép: tiltani lehetetlen, keretet szabni muszáj
• Kell-e félteni gyermekeinket az okoseszközöktől? - Így változtatják meg őket és képességeiket a képernyők
• Tari Annamária az online zaklatásról: "Ha a gyerek nem bízik a szülőben, akkor azt a szülő elszúrta"
• Nagy üzlet a fiatalok online szexuális zaklatása - kisfilm a zsarolásról, amit minden kamasznak látnia kellene

Kép: Dmytro Zinkevych / shutterstock