A Facebook oldalamat tanulmányozva, egy új megosztásra lettem figyelmes: ”Keressük a legkreatívabb óvónőt!” Alatta üzenetet is találtam, nem is egyet - Rád gondoltam! Nagy örömmel töltött el, hogy régi és új óvodásaim szülei úgy gondolnak rám, hogy érdemes vagyok erre a címre. Hogy kreatív vagyok-e? Igen, mint minden óvónő. Annak kell lennem, hiszen óvodáskorban a szándékos figyelemre még kevéssé lehet építeni. Minden nap valami érdekeset kell kitalálni, egy kicsit „elvarázsolni” a gyerekeket, hogy a tudás, amit közvetíteni szeretnénk, megmaradjon bennük. Ráadásul mi pedagógusok, anyagilag sem vagyunk túlságosan „eleresztve”, ezért minden apróságban keressük a felhasználhatóságot, a szépet, a különlegeset. A kedves invitálásra úgy gondoltam fontos reagálnom, megköszönve ezzel a bizalmat a szülőknek.

Nagyné Kovács Violetta vagyok, már több mint három évtizede dolgozom az Ajka Városi Óvoda, Vizikék Tagóvodájában. Óvodám, minősített referencia intézmény és regisztrált tehetségpont is.  Nálunk szinte minden óvónő rendelkezik speciális képesítéssel is. Van, aki úszóedző, beszédfejlesztő, drámapedagógus, vagy fejlesztő pedagógus, óvónői szakmája mellett.  Nekem a bábjáték, a „szívem csücske”. Vonzódásom e művészeti ághoz már a 80-as években kezdődött, képzős koromban. Bencze Bernadett tanárnő keze alatt sok mindent megtanultam a bábjátszás technikájáról, és a nevelésben elfoglalt fontos szerepéről.

Pályakezdő óvónőként, óriási előnyt jelentett, hogy tudtam bábokat készíteni, elfogadható szinten játszani is. Tapasztaltam milyen sokat segített a beszoktatás során, hiszen a gyermek, egy kis bábuval előbb volt képes kapcsolatot teremteni, mint az ismeretlen felnőttel. Rájöttem milyen jól oldja a szorongást, fejleszti a szókincset, a gondolkodást, és a problémamegoldó képességeket, kreativitást, valamint megteremti az empátia alapjait, - a nevelés szinte minden területén alkalmazható. A bábozással az óvodás azt is megtanulja, hogyan tudja feszültségeit szocializált módon kiadni.

A csoportbeli bábozás mellett, néhányan az óvónők közül bábcsoportot alakítottunk, hogy ünnepeken is meglephessük a gyermekeket „komolyabb” bábdarabokkal. Megszületett a „Kacagó Bábcsoport”. Technikai tudásunk azonban még nem volt megfelelő, ezért mindannyian elvégeztünk, egy „C” kategóriás bábcsoportvezetői szaktanfolyamot. Itt ismerkedtünk meg, Sarkady Nagy Lászlóval és Végh Zsolttal, a mostani Pegazus Színház igazgatóival, akik igazi mesterségbeli tudással ajándékoztak meg minket. Megtanultuk, hogyan lehet egy mesét színpadra állítani, hiszen a bábjáték, a cselekvés művészete.  A mai napig gyermeki lelkesedéssel várom új darabjaikat, mert mindig találok bennük valami újszerűséget, és erkölcsi üzenetet, ami aktuálisan a ma gyermekének is szól, de egyetemes értékeket is közvetít. A bábcsoportunkkal sokfelé eljutottunk, és már nem csak óvodánk gyerekeit szórakoztattuk előadásainkkal.

Saját csoportomban is tudtam kamatoztatni a megszerzett tudást. Eleinte paravános játékokban gondolkodtam, de aztán rájöttem, hogy erre nem nagyon van szükség- csupán a problémás gyerekeknél diagnosztizáló és terápiás célra, - hiszen a játékos mimikája, mozgása sokat hozzá tud tenni az előadáshoz. Ráadásul még a gyerekek reakcióit is lehet látni. Olyan bábos játékot szerettem volna, amelyben a gyerekek tevékeny részesei az előadásoknak, nem csak passzív befogadók. Ebben nyújtott nagy segítséget Szabó Zsuzsa bábművész egy előadásával. Végre megtaláltam, amit kerestem. Kezdetnek a könyvben ajánlott meséket játszottuk kolléganőmmel, aztán sorra készültek az új bábdarabok, ezzel a koncepcióval. Feldolgoztuk Fésűs Éva több meséjét és más klasszikus mesét is. Sokféle bábmozgatási technikát és stílust kipróbáltam a csoportjaimmal. Játszottunk alulról mozgatható kesztyűs bábokkal, botos bábokkal, felülről mozgatható pálcás bábokkal, készítettünk papírzacskó bábokat, maszkokat, dolgoztunk terménybábokkal és a tárgyjátékot is kipróbáltuk. Az animizmus /élettelen dolgok élő tulajdonságokkal való felruházása/, a gyermeki gondolkodás alappillére, de sajnos a mai gyerekeknél már nem működik olyan jól. Nagyon sok információt kapnak készen a televízióból, számítógépről, ezért saját, alkotó képzeletüket már egyre kevéssé használják. Emiatt láttam nagy létjogosultságát a tárgyjátéknak.

Egyik kedvencünk „ A kecskegidák meg a farkas” című játék. Ezt szeretném most bemutatni. A mesét előre meg kell ismerni a gyerekeknek, hogy tudják követni az eseményeket. A foglalkozás során konyhai és háztartási eszközöket használunk- húsvillát, merőkanalat, kiskanalakat, portörlőt, régi parazsas vasalót. Mozdulatokat is mutatunk nekik, és megkérdezzük őket, mit jelképezhetnek. A vasaló csattogtatása általában a farkas képét vetíti eléjük, és már kezdődhet is a játék. Annak lebonyolításához két óvónő szükséges. Egy vállalja a kecskemama szerepét, nagy merítőkanállal, egy pedig a farkasét, a vasalóval. A gyerekek lesznek a kecskék. A villa jobban adná a gidákat, de balesetveszélyes, ezért kiskanalakat használunk. Nagy térre van szükség, mert lesz futkosás is. Néhány paravánnal pillanatok alatt kecske ólat lehet varázsolni. Igazi órát, vagy papírból készültet már előre, kicsit magasabbra, fel kell tenni, és egy nagycsoportossal, vagy a dajka nénivel megbeszélni, hogy ő majd odarejti a kecskét jelképező kanalat.

Kecskemama elbúcsúzik a kicsiktől, elmondja intelmeit. Megjelenik a farkas /vasaló/, de nem engedik be.  Lehet a „szájába” tenni krétát és elváltoztatni a hangot, de lehet héliumos lufit is használni - ez nagyon vicces, és jókat nevetnek. Utolsó trükknek, fehér kendőt lehet a vasalóra tekerni - akkor aztán beengedik. Kergetőzés kezdődik - aztán akit a farkas elkap /megérint/, az a kanalát beteszi a kinyitott vasalóba. Addig tart a kergetőzés, míg minden kanál bekerül a farkas „gyomrába”. /Akivel megbeszéltük, annak a kanala az órában marad/. A farkas „teli hassal” kifekszik, a gyerekek leülnek, most nézők lesznek kis időre. Jön haza a mama, szólítgatja a kicsinyeit, de csak az órában megbújót találja meg, aki elmondja mi történt. Kimennek, megtalálják a farkast. A farkas horkolásával ijesztgetheti a hasát felnyitó kecskemamát. Kikerülnek név szerint, a kanalak a gyerekekhez, akik előre bekészített kavicsokat hozhatnak a „farkas gyomrába”. Amikor felébred, nyög, dülöngél és beleesik egy képzeletbeli patakba, amit kék anyaggal jelölhetünk. A kecskék örülnek, és jó ritmusú zenére körtáncot járnak. Befejezésül finom zöldségeket is kóstolhatnak, így az egészséges táplálkozás megszerettetéséhez is hozzájárultunk, és kecskeként azok is falatoznak, akiket eddig nem tudtunk megnyerni.

SOK SIKERT KÍVÁNOK A KIPRÓBÁLÁSHOZ!

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...