Klasszikusok újratöltve

Külföldön – de talán Magyarországon is – egyre több óvodában tiltólistás a Piroska és a farkas eredeti változata. Már mesekönyvekben is megjelent az a változat, amelyben a farkas nem falja fel a kislányt és a nagymamát, csak bezárja a szekrénybe, és onnan szabadítja ki őket a vadász. A szülők és a pedagógusok egyaránt azt remélik, a gyerek kevésbé sérül, és kevésbé válik agresszívvé, ha nem találkozik erőszakkal a mesében.

Pécsi Rita neveléskutató szerint azonban, hiába a jó szándék, ennél rosszabbat nem tehetünk. A meséket tilos „kigyomlálni!” Nem kell attól félnünk, hogy mesehallgatás alatt megijed a gyermek, hiszen a belső képalkotás közben csak annyira képzeli el a történetet, amennyire még nem túl kényelmetlen számára. Ez az oka annak, hogy ugyanezen történetek rajzfilmes megjelenítése már valóban félelmetes élmény lehet, ekkor ugyanis nem tud elmenekülni az olyan képek elől, amelyek befogadására esetleg még nem áll készen.

Kép: wikipedia

Politikailag nem korrekt történetek?

Nagy-Britanniában már több ezer pedagógus végezte el azt a képzést, amely nem javasolja a Szépség és a Szörnyeteg mese megismertetését a diákokkal. Az anyag szerzői szerint az, hogy Belle-t csupán a szépsége és a szorgalma menti meg attól, hogy a szörnyeteg végezzen vele, valójában áldozathibáztatás, és azt sugallja, hogy ha a nő nem elég csinos vagy házias, megérdemli a bántalmazást, ezáltal pedig a családon belüli erőszakot legitimálja.

Mások érzékenységét a Csipkerózsika sérti. Egy angol édesanya, Sarah Hall felháborodottan követelte a Grimm-mese száműzését az általános iskolai tananyagból. Véleménye szerint nem helyes hat év körüli gyermekeknek azt sugallni, hogy bárki megcsókolható a beleegyezése nélkül, azt azonban nem tartja elképzelhetetlennek, hogy idősebb tanulókkal esetleg meg lehet beszélni ezt a témát is.

Kép: wikipedia

Vihar a modern versek körül

Hazánkban a klasszikusok ritkán okoznak felháborodást, annál gyakrabban veri ki azonban a biztosítékot a modern gyermekirodalom. Míg a szülők nagy része jogosan veti fel, hogy a mai kisiskolásokkal nehéz a Kincskereső kisködmönön keresztül megszerettetni az olvasást, mások a kortárs versek tananyagba emelése miatt mérgelődnek.

Néhány éve komoly vihart kavart Varró Dani Hat jó játék kisbabáknak című versének a tankönyvben való szerepeltetése, mivel a szülők szerint a kisbaba szempontjából megírt mű a laptopkábel elrágására, a konnektorba nyúlkálásra és a szüleik bántalmazására szólítja fel az ötödikeseket.

A reakciók félelmetesek voltak. Volt, aki szerint ő egy „elmebeteg, aki elmebeteg verseket ír”, más szerint „aki betett a kisiskolás tankönyvében (sic!) egy apa ellen lázító verset azt megérdemli, hogy engedetlen gyermekek kezében végezze az életét.” Mások azt kívánták, hogy verje őt agyon a gyermeke felnőttkorában egy lapáttal, illetve „ez az embernek sem nevezhető kotonszökevény ha már egyetlen fillért is kaphatott "munkásságáért"...akkor még nem késő de könyörgöm: dögöljön meg!!!” Egy nyugdíjas gépészmérnök pedig pontosan tudni vélte, „kik” megbízásából írja Varró Dani az ember-nemzet-család és még ki tudja, milyen ellenes verseit.
 

Az irodalom nem az élet!

A probléma mindhárom esetben valószínűleg ugyanaz: hogy azt hisszük, az irodalom maga az élet.

Nem, az irodalom nem az. A mese nem a valóság. A jó mese segít az agresszió helyes mederben tartásában, a félelmek feldolgozásában. A jó mese megmozgatja a fantáziát, és nem zavaró, hogy olyan történik benne, ami a valóságban nem volna lehetséges. Boldizsár Ildikó meseterapeuta elmondása szerint minden mese egy egyensúlyi helyzettel kezdődik, amely helyzet azonban már a második-harmadik mondatra megbomlik. A mese, mint mondja, nem arról szól, hogy minden rendben van, hanem arról, hogy minden rendbe hozható. Ez kilúgozott, óvatos, politikailag korrekt történetekkel nem valósítható meg.

A modern vers pedig szintén nem használati útmutató az élethez. Hanem vers. Nem kötelező szeretni, nem kell nevetni rajta, ha nem tetszik, de értelmezni azért tudni kellene.
A költő soha nem egyenlő a lírai énnel, ezt mindenki hallotta már, aki elvégzett legalább nyolc osztályt. Az életrajzi regény sem egy CV, a Hat jó játék kisbabáknak pedig nem használati útmutató a gyerekneveléshez, hanem egy ironikus írás arról, mi játszódik le egy mászó baba fejében. Nem szeretni, nem viccesnek tartani szabad, a költőt potenciális gyerekgyilkosnak nevezni veszélyes szűklátókörűségre vall.

A másik halálát kívánni egy nekünk nem tetsző gyerekvers miatt pedig minden képzeletet alulmúl.

(Kiegészítés: E sorok írója rendszeresen olvasta gyermekeinek az inkriminált verset. Eddig minden laptopkábelünk megúszta elrágás nélkül, és az apjukat sem vágták agyon lapáttal. Ellenben mindig visítva nevettek a rajta. Szerencsére van humorérzékük.)

Kapcsolódó cikkeink:

• Mesével a gyermekkori agresszió ellen: ezért nagyon fontos, hogy pici korától kezdve mesélj a gyereknek
• Jókai helyett Harry Potter? - Avagy a kötelező olvasmányok modernizálása
• Az Éhezők viadalát vagy Jókait olvassa a gyerek?
• Ezért mesélj minden nap - a meseolvasás pozitív hatásai

Indexkép: Pixabay