Regresszió gyermekkorban: ez áll a háttérben

Talán mindannyiunk gyerekével megesett már, hogy átmenetileg valamiben visszafejlődött egy picit. Pédául már rég szobatiszta volt, amikor elkezdett újra bepisilni. Vagy úgy bömbölt hirtelen, mint csecsemőkorában. Esetleg cumisüvegből akarta inni a kakaót, miközben már rég pohárból itta. 

Az 1-3 éves gyerekekre jellemző, hogy nagyon akaratossá válnak, és mindent egyedül szeretnének megcsinálni vagy kipróbálni. Adott esetben olyan dolgokat is, amikre még nem képesek. Például ő szeretné kiszedni a tányérjába a levest, vagy önteni a poharába, felkapcsolni a villanyt, egyedül felöltözni és levetkőzni. 

Ez azonban teljesen természetes, az én-fejlődés egyik állomása. Igazából nagyon fontos is, hogy a gyerek egyedül próbálkozzon. Azonban az is világos, hogy nem lehet neki mindent megengedni, főleg nem az olyan dolgokat, amelyek veszélybe is sodorhatják. 

Emiatt is előfordulhat az, hogy a kisgyerek visszacsúszik egy korábbi fejlődési állomásba. Ilyenkor kiabál, sír, csapkod, toporzékol, sokszor nem hall és nem lát, csak leveti magát a földre és önkívületi állapotba kerül. 

Idővel azonban megnyugszik és visszatér a régi önmagához. 

Ilyenkor pillanatnyi regresszióról beszélünk, egyfajta hangulati visszaesésről. 

Tartósabb visszaesést akkor tapasztalhatunk, ha a gyerek életében valamilyen nagyobb változás következik be. Például költözés, óvodakezdés, kistestvér érkezése, haláleset, stb. 

Gyakori az ovis gyerekeknél, hogy kisebbnek szeretnék mutatni magukat, mert félnek a változástól.

Ahogy akkor is megijedhetnek ha hirtelen nagytesókká válnak, és már nem ők az egyedüli gyermekek, akiket babusgatnak a szüleik. A kicsire nagyobb figyelem helyeződik, többet van anya karjaiban, aki szoptatja és pelenkázza őt. Óhatatlanul is folyton anya testközelében van, míg a nagyobb egy kicsit eltávolodik tőle, már kevesebbet ringatja, babusgatja őt. 

Ilyen esetekben fordulhat elő, hogy éjszaka újra bepisil, vagy cumisüvegből akar inni, stb. A nagy gyerektől elvárják, hogy egyedül öltözködjön, mosson fogat vagy pakoljon el a szobájában, miközben látja, hogy a kicsit egész nap csak babusgatják. Ő pedig nem szeretne a nagy és okos testvér lenni, sokkal jobban vágyik arra, hogy ő is kicsi legyen, őt is babusgassák, öltöztessék etessék. 

Mit tehet a szülő? 

Fontos hangsúlyozni, hogy ez csak átmeneti állapot. 

Próbáljunk meg egy kicsit a gyerek nézőpontjából közelíteni a helyzet felé! Lehet, hogy túl gyorsan jött a változás? Nem volt eléggé felkészítve rá a gyerek? Lehet, hogy túl nagy elvárásokat támasztottunk vele szemben? 

Érdemes ezeken elgondolkoznunk. 

A nagyobb gyereket pedig ne hanyagoljuk el, amikor kistesó születik, inkább vonjuk be őt a kicsi körüli teendőkbe! Etetheti ő is, segíthet pelenkázni és fürdetni, hozhatja a baba cumiját, játékait, stb. Az természetesen fontos, hogy eközben mindig ott legyünk és felügyeljük a helyzetet. Viszont a nagyobb gyerek így majd könnyebben veszi a változással járó akadályokat. 

Ha pedig gyerekünk igényli, akkor ne szóljunk rá, inkább babusgassuk meg őt is, cirógassuk, simogassük, ölelgessük, ringassuk, ha erre vágyik! Nincs ezzel semmi baj! Szeretne magának egy kis figyelmet, hát adjuk meg neki! 

Játszhatunk olyat is, hogy most ő lesz a kisbaba, akit etetni meg öltöztetni kell. 

Figyeljünk arra, hogy mindkét gyerekre elég időt szánjon mind a két szülő, bár ez nagyon nehéz, főleg az első időszakban. 

Ha pedig hisztizik, akkor is maradjunk nyugodtak! Zárjuk ki a külvilágot és csak a gyerekünkre figyeljünk! Próbáljunk meg rájönni a hisztit kiváltó okra, és azon változtassunk a jövőben! Ahhoz, hogy a gyerekünk túltegye magát egy-egy ilyen nehezebb időszakon, rengeteg figyelemre, türelemre és empátiára van szükség. 

Így tudunk majd átlenülni ezeken az átmeneti regresszós állapotokon, fejlődési visszaeséseken. 

Indexkép: Khusen Rustamov képe a Pixabay-en