A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Ezért mesélj minden nap - a meseolvasás pozitív hatásai

Kercsó Dorottya - 2019-02-13
Vizsgálatok kimutatták, hogy azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek, iskolába kerüléskor másfél évvel előzik meg nyelvi fejlettségben azokat, akik rendszertelenül vagy soha nem hallottak mesét a szüleiktől. De nem ez az egyetlen előnye a rendszeres meseolvasásnak.
Ezért mesélj minden nap - a meseolvasás pozitív hatásai

„Drámai, hogy manapság tömegével kerülnek óvodába úgy a gyerekek, hogy nem tudnak mesét hallgatni, ugyanis sose meséltek nekik a szüleik" – nyilatkozta Vekerdy Tamás a 24.hu számára adott interjújában.

Miért is fontos a meseolvasás? Mikor kezdjük, és mennyi idősen kezd kinőni a gyerek ebből az esti rituáléból?

Először is fontos leszögezni, hogy amikor mesélésről van szó, mindig hallott, olvasott mesére gondolunk, nem pedig arra, amit a gyerek a tévé vagy a számítógép képernyője előtt ülve néz. Ez utóbbi esetben ugyanis kimarad egy nagyon fontos lépés: a belső képalkotás. Nincs rá szüksége, hiszen a képeket ilyenkor készen kapja. Ha azonban a felnőtt olvas neki vagy fejből mond el egy történetet, megindul a mese fejben történő lejátszása. Ez a folyamat lenyugtat, relaxál – nem véletlen, hogy az este mégoly felpörgött kisgyerek is, ha sikerül végre leültetni a meséléshez, a történet végére nyugodtan alszik el.

A belső képalkotásnak megvan az az előnye is, hogy a történetből a gyerek csak annyit képzel el, amennyi még nem túl félelmetes a számára. A klasszikus népmesék vagy a Grimm testvérek történetei ugyanis – felnőtt fejjel végiggondolva – tele vannak ijesztő, sőt szadista elemekkel. Mégsem kell féltenünk tőle a kisgyerekeket, ők ugyanis vannak olyan tapintatosak magukhoz, hogy nem képzelik túl ijesztőre a banyát, és nem gondolnak bele abba, mivel is járt pontosan, hogy Hamupipőke mostohatestvérei levágtak egy-egy darabot a lábukból. (Ezt nem veszik figyelembe azokban az óvodákban, ahol a Piroska és a farkas „modernizált” változatát olvassák, amelyben a farkas nem eszi meg Piroskát és a nagymamát, csak bezárja őket a szekrénybe...).

Ez is érdekelhet: Mesével a gyermekkori agresszió ellen: ezért nagyon fontos, hogy pici korától kezdve mesélj a gyereknek

A meseolvasást nem lehet elég korán kezdeni. Vannak, akik akár már a néhány hónapos babájuknak is olvasnak, sokan azonban ezt még erőltetettnek tartják, vagy a gyereket nem tudják ennyi idősen egy helyben tartani. Bár jó mulatság a kisbabának mesét olvasni, nem kell megijedni, ha ebben az életkorban ez még nem jön össze. Később, amikor már a kicsi is igényli, lesz lehetőség bepótolni a mulasztást.
 

Mikor mit olvassunk?

 

  • Az egészen pici gyerekeknek még nem is történetekre, inkább közös könyvnézegetésre van szükségük. A kemény fedeles, esetleg nagyon egyszerű szöveggel kísért kiadványok jó lehetőséget adnak például az állatokkal való megismerkedésre.
    Persze előfordulhat, hogy a gyerek inkább kiveszi a kezünkből a könyvet és megeszi – ilyenkor sincsen aggodalomra semmi ok, egy későbbi alkalommal lehet újra próbálkozni. A közös könyvnézegetés lényege az élmény, nem pedig az izzadságszagú intellektuális fejlesztés.
  • Később, olyan 1,5-2 éves korban elkezdik a gyerekeket lekötni a rövid történetek, mint a Kis vakond vagy a Boribon-sorozat. Ilyenkor még nagyon vágynak az ismétlésre: az ismerős, kívülről fújt mese estéről estére való felolvasása megnyugtatja őket, biztonságot ad nekik.
    Sokan szeretik, ha az esti mese róluk szól: akár a napjuk elmeséléséről, akár kitalált történetekről, amelyek főhősei ők maguk, és a cselekményt is alakíthatják. 
  • Óvodás kortól lassan megérnek a népmesékre és az olyan klasszikusokra, mint a Hamupipőke vagy a Pinokkió. A négyévesek már szeretik a tündérmeséket, a varázslatos történeteket.
  • Öt-hat évesen már bonyolultabb szövésű meséket is olvashatunk nekik, amelyekben egyértelmű, ki a gonosz és ki a jó.
  • A közös meseolvasásnak az iskoláskor elérésével sem kell megszűnnie. Sőt, ilyenkor kezdődnek az igazi izgalmak: a hosszabb lélegzetű gyerekregények vagy elvontabb tanulsággal szolgáló történetek még a szülőknek is élvezetet nyújtanak. A pszichológus azt tanácsolja, tartsuk meg a meseolvasás szokását legalább tízéves korig.

Az a gyerek, aki könyvek között nőtt fel, nagyobb valószínűséggel válik maga is olvasóvá. Egy szép napon eljön majd az idő, amikor bejelenti, hogy innentől inkább magának olvas esténként. Ilyenkor nem kell elszomorodni, sőt: azt jelenti, hogy a szülő jó munkát végzett.
 

Indexkép: Ben White / Unsplash

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja