Lányomnak, akinek örökké hálás vagyok a létezéséért

Mindig is azt éreztem, hogy az anyaság a főszereplő az életemben. Így választottam ki a saját családom, és Te így választhattál engem.

Meg kellett tapasztalnom, hogy milyen is az anyaság, hogy milyen a feltétel nélküli szeretet, ragaszkodás, elvárás és ellentételezés nélkül.

Alighogy megszülettél, életveszélybe kerültél - mondták ezeket a szavakat az orvosok. Vérre volt szükséged, más fajtára, mint amit én adtam neked. Hogy szerettem volna megmenteni én az életed! Megfogadtam, hogy amint tehetem, véradó leszek. Ez a legkevesebb...

3-4 éves voltál, amikor hármasban, boldog családként sütkéreztünk a szeretetben. Jó ideje voltunk már a játszótéren, amikor megszólalt bennem az óra, hogy ideje menni, mert "enned kell". Te nem akartál jönni, mi pedig megfordultunk: jó, akkor megyünk nélküled. Mire visszanéztünk, eltűntél. Nem maradt más, mint a kétségbeesés. Valahol mégis éreztem, hogy "nagy baj" nem lehet....

Felnőttél, és már egyetemista voltál, amikor megszólalt a telefon: Anya, elütött egy autó... Elrepült a táskád, elrepült a cipőd (!), de bajod nem esett.

Majd pár éve elutaztál hosszabb időre, hogy fejlődj, tanulj, világot láss - és én tudtam, hogy ez áldás, nekem van erre szükségem, hogy elengedhesselek. Te tetted lehetővé, hogy ezek alatt a hónapok alatt békében tudjak lenni önmagammal, és ráébredjek: mindenért hálát kell adnom, bármi történik az életemben.

És most? Már tudom, hogy mi az anyaság. Tudom, hogy mi a feltétel nélküli szeretet.

Életveszély, mint olyan, nem létezik: csak tanítás - és választható az élet.

A véradást nem felejtettem el, amíg csak lehet - megyek. Csodás és felemelő érzés.

Amikor elvesztél a játszótéren, pár perc sem telt bele, és valaki kézen fogva, a semmiből visszavezetett, és eltűnt. Ma már tudom, hogy Isten fogta a kezedet.

Amikor elgázolt egy autó, világossá vált számomra, az esemény maga nem is érdekes: lélek vagy, szépséges lélek, a test nem sérül, mert annyira tiszta a lelked. Onnan tudtam, hogy békével fogadtam mindent. A legmélyebb, legcsendesebb békével.

Hazaértél. Hálás vagyok a távollétedért, mert végleg felnőhettem magamhoz. Megtaláltam a békémet, megtaláltam a küldetésemet. Most jöttem rá, hogy Isten végig fogta a kezemet. Nagyon szeretlek. Megtanítottál rá, hogy mindannyian egyformán szerethetők vagyunk. Feltétel nélkül.

Köszönöm neked, köszönöm a Ho'oponopononak, mert - azt hiszem - megmentette az Életem.