SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Láss a kezeddel!

- 2017-11-15
Sokszor elhangzik a mindennapokban, "Eszter néni, megnézhetem ezt vagy azt?". Tanítványaim számára teljesen természetes, hogy a kezükkel, vagy éppen a fülükkel nézik meg a körülöttük lévő világot. A tevékeny alkotás, a kreativitás kibontakozása sem korlátozódik le a vizualitás hiánya miatt.

Varjú Eszter vagyok, gyógypedagógus. A Vakok Iskolájának Készségfejlesztő Iskolájában 14-20 éves halmozottan sérült fiatalokat tanítok. A hétköznapokban gyakoroljuk a mindennapi élethelyzetekben szükséges képességeket, készségeket, kommunikálunk, önállósodunk, és rengeteget alkotunk. Szabadidőnkben sokat művelődünk egymás zenei ízlésének hatására, beszélgetünk az élet kis és nagy dolgairól, miközben mindenki kiválaszthatja a neki megfelelő pihenési módot.

Az alkotás egy olyan folyamat mindannyiunk számára, amelyben megéljük a közös munka örömét, a ’képes vagyok rá’ érzését, egy-egy remekművet (vagy éppen kevésbé remek, de a mi művünket) elkészítve pedig örömmel zsebeljük be a dicséreteket. Tanulóink az agyagtárgy készítő és a szövött-tárgy készítő modulokat tanulják, az utóbbi részeként megjelenő nemezelés oktatásában én is részt veszek.

A nemezelés során megjelenő különböző tevékenységek fejlesztik a tanulók kézügyességét, feladattudatát, ugyanakkor a közös munkának szociális-emocionális fejlesztő hatása is van. A halk zene, a kötetlenebb beszélgetés, vagy éppen a csend hozzájárul a tevékenység terápiás jellegéhez.

A fiatalok egyéni sajátosságaiból, képességeiből kiindulva különböző típusú tevékenységekbe, résztevékenységekbe vonhatóak be, illetve ezek időtartalma is ennek függvénye. Van, aki adott tevékenységet nagyon ügyesen elvégez önállóan, míg másnak folyamatos szóbeli, vagy gyakorlati bátorításra, segítségre van szüksége. És ez rendben is van így, kinek a nemezelés, kinek a kerámiázás az erőssége, de olyan fiú is van, aki a legjobb dalszöveg-tanuló mindannyiunk közül.

Bizonyos helyzetekben a tanulók választhatják ki a kívánt tevékenységet. Sodrás, hengergetés, görgetés, stb., mindenkinek megvan az a munkafolyamat, amit a legszívesebben csinál, amiben a leginkább sikerélménye van. Vannak konkrét kívánságok is, amikor egy-egy tanuló már előre az elkészült tárgyban gondolkozik, például tulipánt, vagy mécsestartó-díszt szeretne készíteni. Egy-egy alkotás elkészítése után van olyan fiatal, aki kéri és izgatottan várja, hogy megmutassam a legutóbb készített tárgyat. Ilyenkor tapasztalja meg, hogy értékes a munkája és konkrét gyümölcse van az alkotásnak. Ez további motivációt ad a következő órákra nézve is, de ezen túlmutatva, véleményem szerint a tevékeny és tartalmas élethez is hozzájárul.

Szemléltetésként egy konkrét alkotásunkat mutatom be. 

A kezdőképként is megjelenő fotón egy medál látható. Az elkészítéséhez szükséges tevékenységek valamelyikébe minden tanuló bevonható az osztályomból. Az egyik tanuló sodrás technikájával készítette a medál alapját képező hurkát. Az előkészített nemezt a két tenyere között sodró mozdulattal formázta. A három tulipánt különböző méretű golyókra előkészített nemezből készítették a tanulók, két tenyerük között görgető mozdulatot végezve. A kunkorokban és a bal alsó sarokban látható kerek színes körök nemezgolyó felvágásával készültek.

A nemezgolyó ugyancsak két tenyerünk között készült, görgetéssel. Itt azonban nem tettünk bele semmit, csupán a gyapjúval dolgoztunk. Az utómunkálatokat, mint a tulipán felvágását, vagy a nemezgolyó felszeletelését már én csináltam, a varrásban pedig egy munkatársam segített. Minden készülő alkotásnál szükség van a tanulók kitartására, ügyességére illetve az előkészítésnél és utómunkánál a felnőtt segítségére. Egyszóval igazi csapatmunka eredménye minden elkészült tárgy. Természetesen időnként a gyapjú nem úgy áll össze, ahogy szeretnénk, de ez nem szegi a kedvünket, továbbra is próbálkozunk, továbbra is alkotunk.

Írásommal célom volt betekintést engedni az olvasónak egy különleges világba, ami másképpen színes, másképpen izgalmas, másképpen gazdag, mint a megszokott. Halmozottan sérült fiatalokkal dolgozni nagy kihívás, öröm és különleges tapasztalat egyszerre. Ennek egy kis szeletét mutattam meg most, de remélem tovább fogja vezetni az olvasót abban, hogy minél tágabban gondolkozzunk az alkotásról, a kreativitásról, a láthatóról és a láthatatlanról. 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.

 

LEGOLVASOTTABB

Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon

A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.

Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben

Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.

Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon

Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.

Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?

Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?

Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt

Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja