Az iskolakezdés hatalmas kihívást jelent egy kisgyermeknek. Egyáltalán nem mindegy a jövő szempontjából, hogy könnyedén vesszük az akadályokat és tovább tudunk tanulni, vagy a kudarcok sorozata kedvünket szegi. Aki rögtön az elején lemarad, könnyen behozhatatlan hátrányba kerülhet, ami később kihat az egész életére.

A legtöbb szülő nagy figyelmet fordít az iskola, a tanár kiválasztására, hiszen tudatában vannak, hogy ennek sorsdöntő jelentősége lehet gyermekeik jövője szempontjából. Ezzel szemben kevesebben vannak azok, akik, tisztában vannak a képességek szerepével a tanulás eredményességében. A jó képességű gyermek kevesebb energiaráfordítással ér el sikereket, mint gyengébb képességű társai. Ezeket a különbségeket alsó tagozatban megfeszített szorgalommal még csökkenthetjük, de felsőbb évfolyamokban már képtelenek lesznek tartani az iramot.

Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy gyermekünk „iskolaérett”, kialakultak azok a képességek, s azok megfelelő fejlettségi szintje, melyekkel már sikeresen legyőzhetők az új akadályok, teljesíthetőek, az új feladatok.

Iskolaérettség

Mit takar az iskolaérettség fogalma? Milyen képességek megléte szükséges ahhoz, hogy gyermekünket érettnek tekinthessük az iskolakezdésre?

Az alábbiakban felsorolt képességek (Kulcsár Mihályné munkássága nyomán) általában már jelen vannak az iskolába lépő gyermeknél, az iskolaérettségi vizsgálaton ezeket a pontokat vizsgálják, valamint, ha lemaradás, eltérés mutatkozik, a fejlesztő foglalkozásokon ezeket a fejlesztendő területeket emelik ki, s kapcsolják össze játékos feladatokkal.

• Testi fejlettség, fogváltás;
• Ép érzékszervek: látás, hallás…
• Jó ceruzafogás, könnyed eszközkezelés;
• Elemi mozgások összerendezettsége: kúszás, mászás, fej emelése, szökdelés…
• Jó egyensúlyérzék;
• Pontos finommozgások;
• Keresztcsatornák;
• Testséma: a biztonságos tájékozódás saját a testen;
• Kéz-, fül-, lábdominancia: akkor jó, ha a domináns kéz oldalára esnek
• Térérzékelés: saját térbeli helyzetünk-, és a különböző álló és mozgó objektumok egymáshoz-, és hozzánk való viszonya, észlelése;
• Térirányok ismerete és jelölése térben és síkban;
• Reprodukáló képesség térben és időben; pl.: mozdulatok, minták másolása, leképezése síkra;
• Soralkotás, sorritmus folytatás;
• Szem-kéz koordináció;
• Szemmozgások koordináltsága;
• Alak-háttér megkülönböztetés, a lényeg kiemelése;
• Alak-, forma, szín-, és nagyságállandóság: betűfelismerésnél;
• Gestalt-látás megléte: a részeket egészként nézni;
• Azonosság, különbözőség felismerése;
• Auditív megkülönböztetés: a helyes szótagoláshoz, helyesíráshoz;
• Analizáló-szintetizáló képesség: dolgok elemeire történő szétszedése, majd elemekből az egész felépítése;
• Átfordítási képesség; különböző érzékelési síkon szerzett tapasztalat reprodukálása: pl.: tollbamondás;
• Általános tájékozottság;
• Elemi gondolkodási műveletek megléte: összefüggések felismerése, következtetések levonása;
• Problémamegoldó gondolkodás;
• Vizuális-, és auditív emlékezet megléte: példaként: emlékezés mesék szereplőire, helyszínekre, látott színekre, formákra, tárgyakra.
• Tartós figyelem megléte;
• Kialakult feladattudat: képes arra, hogy a kapott feladatot elvégezze, s míg azt be nem fejezte, új tevékenységbe ne kezdjen;
• Kudarctűrés; viselje el, ha kudarc éri, szembe tudjon nézni azzal a lehetőséggel is, amikor nem sikerül valami;
• Emberrajz;
• Szocializáció;
• Felnőttekhez való viszony.

S hogy miért fontos ezeket a területeket vizsgálni, s ha kell fejleszteni, a lemaradást leküzdeni? Nézzük meg, hova vezethet, az időben nem felismert funkcióhiány, funkciózavar.

Dióhéjban a tanulási zavarról

A tanulási zavar fogalma a tudomány nyelvén
„Tanulási zavarnak tekintjük azt az – intelligenciaszint alapján elvárhatónál lényegesen - alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar alapján jön létre, sajátos kognitív tünetegyüttessel. Ezek a részképességzavarok alapvetően nehezítik az iskolai tanulás során az olvasás, az írás és / vagy a matematika elsajátítását. A teljesítménykudarcok gyakran másodlagos neurotizációhoz vezetnek. A tanulási zavar a legkoraibb időszakban alakul ki és tünetei felnőttkorban is fellelhetők. A kognitív és tanulási terápiával jól befolyásolható. Társuló tünetként megjelenhet enyhe értelmi fogyatékosságnál, érzékszervi sérülésnél és beszédhibánál. Ezekben az esetekben is (specifikus) tanulási zavarról beszélünk.” (id. Sarkady-Zsoldos, 1992/1993, 265. p.)

Milyen jelei lehetnek, melyeket mi is felismerhetünk?

• A mozgáskoordináció zavara
  A gyermek nagymozgása rendezetlen, bizonytalan, ügyetlen; finommanipulációja gyenge, pl.: az apró tárgyakkal esetlenül bánik és/vagy ceruzafogása helytelen, nem szívesen rajzol, fest, szeme és keze nincs összhangban, szemével nem követi a kéz mozdulatait.
   
• A lateralitás (oldalsó, oldalt lévő), illetve a testséma zavara
  A mozgásos tapasztalatszerzési eltérések következményeként egyensúly-, térorientációs és testséma-problémák jelentkezhetnek. A gyermek nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat, esetleg még akkor sem, ha az adott mozgássort előzőleg bemutatják neki. Ezzel egy időben akadályozott a saját testen és a térben való tájékozódás is. A veszélyeztetettség szempontjából a keresztezett preferenciák, a kevert, nem elég kifejezett dominancia, és az átszokott/átszoktatott balkezesség rizikótényező. Előrelátható következménye a fejlődés során a térbeli és időbeli tájékozódás gyengesége, a szerialitási (egymás utániság, sorrendiség) képesség eltérése.
   
• A percepció zavara
  A percepció egy gyűjtőfogalom, mely magába foglalja a vizuális, az auditív, a taktilis-kinesztéziás, a helyzet- és mozgásérzékelésre, illetve a vesztibuláris (egyensúlyi) észlelést, ennek zavara pedig az előbb felsoroltak akadályozottságára vonatkoztatható. E rendkívül fontos megismerési funkciók fejlődési késése, sérülése következtében a gyermek nem ismeri fel az adott formát, ha más környezetben, máshogyan szerepel. Hibás az irányok felismerése és kivitelezése, gyakoriak a tévesztések az egymásutániság, a sorrendiség követésében. Lassú és pontatlan az analízis, így nehezen tudják megkülönböztetni egymástól a lényeges és lényegtelen elemeket, nehezített, nem megfelelő a rész-egész viszony megítélése, a részek egymáshoz való viszonya.
   
• Az emlékezeti deficitek
  Az emlékezet bármely típusának sérülése okozhat tanulási rendellenességeket.Például: A verbális emlékezet gyengesége miatt szűkös a szókincs, és „nehezen találja a szavakat”, ilyen esetekben a gyermekek gyakran körülírják a szavakat, zavart a szimbólumképzés, a szó- és jelentésasszociáció.
   
• A beszéd és a nyelv területének zavarai
  A beszédmozgásokkal kapcsolatos nehézségek artikulációs problémákban jelentkeznek, a makacs, hosszan elhúzódó pöszeség következtében tanulási nehézség is kialakulhat.
  
  Hibás lehet a zöngés-zöngétlen hangok differenciálása, lehet a gyermeknek gyenge ritmusérzéke, ilyen esetekben nem érzékeli megfelelően a beszéd és a nyelv természetes zeneiségét, ritmusát, s mindez a szótagolásnál, elválasztásnál jelenthet problémát.
  
  A gyermekek egy részénél a spontán beszéd kurta tőmondatokból áll, míg mások igen bőbeszédűek. Ez utóbbi táborba tartozók bár sokat és folyamatosan kommunikálnak, lényegkiemelő képességük azonban a hibás percepció miatt sérült, beszédük csak kevés információt hordoz.
  
  A téri orientáció hibás szerveződése következtében a szókincs nélkülözi a relációs viszonyokat, kifejező szavakat (pl.: felett, alatt, mellett…stb.).
  
  Gyakori az inadekvát (nem hozzáillő) módon történő reagálás, a beszédértés akadályozottsága. (Marosits, 1992)

A fentebb említett pontok mutatják, a tanulási zavar komoly probléma, és a másodlagos következményekkel együtt rengeteg ember egész későbbi életét, mentális és fizikai egészségét is hátrányosan befolyásolja.

Mint számtalan más területen, itt is a prevenció (megelőzés) a kulcsa a tanulási problémák visszaszorításának. A mozgás-, nyelvi-, kognitív-, illetve érzelmi-szociális területek és a tanuláshoz szükséges képességek együttes, egyidejű, kisiskolás (6 év) kor előtti fejlesztése, a korai fejlesztés lehet a megoldás a későbbi kudarcok elkerülésére. Korai fejlesztésről 6 éves korig beszélünk, ebben az időszakban a legsikeresebb a hiányok, a lemaradás pótlása mozgás, és kognitív képességek tekintetében. Az iskoláskort megelőző (0-5 éves korig terjedő) időszak – idegélettani okokból – a legalkalmasabb az iskolai tanuláshoz szükséges képességek kialakítására.

Fotó: Pixabay / Pexels

betöltés...