A női meddőség hátterében álló leggyakoribb pszicho-neuro-endokrin problémák 2. rész: A hormonrendszer problémái

Prof. Dr. Balázs Csaba - 2019-10-18
Az elmúlt 20 évben a fejlett országokban a meddőség problémája drámai méreteket öltött. A párok 25-50 %-ánál már az első gyermek megszületése is nehézségekbe ütközik! "Mi lehet az oka?" - teszik fel joggal a kérdést. A válasz nem egyszerű, mert a meddőségnek orvosi szempontból nagyon sok oka lehet, ugyanis általában több tényezős, ún. multifaktoriális problémáról van szó.
A női meddőség hátterében álló leggyakoribb pszicho-neuro-endokrin problémák 2. rész: A hormonrendszer problémái

A mindennapi gyakorlatban kétségtelenül a hormonális változásokat követjük, amennyiben gyermekvárásról, ill. meddőségről van szó.
Melyek a leggyakoribb hormonzavarok, amelyek kivizsgálása, ill. kezelése lényeges lehet?
 

Fontosabb hormonzavarok
 

  • Korai petefészek működésének leállása (20-30 éves korban), POF (Premature Ovarian Failure) szindróma. Ennek hátterében gyakorta az AMH=Anti Müllerian Hormon képződésének zavara áll. Mi az AMH?  Az AMH jelzi a petefészekben meglévő petesejtek számát, életkorral, a petesejtek érése mennyisége folyamatosan csökken, aktuális szintjéből éppen ezért meg lehet állapítani a petefészek fennmaradó kapacitását, azaz azt, hogy körülbelül mikor „fogynak el” az érett petesejtek.
    Amennyiben például az AMH értéke alacsony, nincs esélye a meddőségi központokban alkalmazott stimulációs módszer, azaz egy bizonyos mesterséges megtermékenyítési eljárás sikerének. Az AMH segítségével fiatal korban is meg lehet becsülni az esetleges korai menoapuza bekövetkeztének valószínűségét.

    A hölgyek mintegy 10 százaléka (!) válik az átlagosnál jóval korábban, akár már a húszas éveik végére terméktelenné, és mivel egyre többen vállalnak gyermeket későbbi életkorban, lényegessé válhat a klimax várható időpontjának megismerése. A petefészek kapacitás ugyanis az éretlen petesejtek számával és minőségével jellemezhető, folyamatosan  csökkentve a nők teherbeesési képességét. Az érésre kész petesejtek mennyisége már az élet nagyon korai szakaszában eldől, számuk pubertás korra 3-500.000. Ezek többsége azonban korai fejlődési stádiumban levő un. „előalak” marad, és  nagy részük a fejlődés során elvész, kivéve abban az esetben, ha a FSH (Follikulus Stimuláló Hormon) stimulus éri. A túlélő petesejtek közül általában mindössze egy válik dominánssá, ami az LH (Luteinizáló Hormon) hatására megérik (ovuláció). Ez a ciklikus folyamat egészen addig zajlik, amíg a petefészek ki nem merül, tehát a menopauza (klimax) eléréséig. A menopauza előtt a megtermékenyítési képesség jelentősen csökken és a menstruációs ciklus általában rendszertelenné válik. Számos olyan kórképet ismerünk, amely nagyban befolyásolhatja a petefészek működését, például a korai menopauza vagy a policisztás ovárium szindróma (PCOS).

    Az egyéni petefészek kapacitás (stimulálható petesejt tartalék) meghatározásra általában a ciklus korai szakaszában mért szérum FSH és ösztradiol mérést alkalmazták. Napjainkban ez kiegészült néhány helyen már egy másik hormon, az inhibin-B szint meghatározással is. Mivel mind az inhibin-B, mind az ösztrogén szintézise az FSH szabályozása alatt áll és ezek egy közös visszacsatolási (feed-back) rendszer részét is képezik, fontos, hogy a három hormon szintje közel sem tekinthető függetlennek egymástól. Az AMH mennyisége csökken a petesejtek érése során. Ez a specifikus tulajdonsága teszi alkalmassá az AMH-t, hogy az éretlen petesejtek számáról pontos képet alkossunk. Amennyiben a mért szérum AMH értéke alacsony, akkor a petefészek rezervoár kimerült és ekkor a jelenleg ismert, az in-vitro fertilizációs (IVF) centrumokban is alkalmazott stimulációs módszerekkel sem lehet sikert elérni. Ezért egy IVF kezelés előtt mindenképpen érdemes AMH szintet is mérni, hiszen így az ab-ovo sikertelenségre ítélt megtermékenyítési procedurákat el sem kell kezdeni, megkímélve a betegeket. Összegezve: nőkben a hormonszint jól jelzi a petefészek működését, információt ad a petefészek tartalékáról és stimulálhatóságáról.
     
  • Az LH csúcs meghatározása és követése is fontos kérdés. A menstruációs ciklus folyamán ugyanis a növekvő tüsző egyre több ösztrogén hormont termel, melynek hatására - egy bizonyos szint elérése után - az egyik agyalapi mirigy hormon, az LH (luteinizáló hormon) szint hirtelen megnövekszik. Ezt nevezik LH-csúcsnak. Ennek legfontosabb hatása, hogy a tüszőben érlelődő petesejt néhány órán belül beérik, majd kb. 24-36 órával az LH-csúcs után kiszabadul a petefészekből, mely jelenséget tüszőrepedésnek, más néven ovulációnak nevezzük (3. ábra. Tüszőrepedés, ovuláció képe).


Tüszőrepedés, ovuláció

3. ábra

  • Az agyalapi mirigyben termelődő petesejt érését stimuláló hormonnak, az FSH és az ellene képződő ellenanyagnak szerepe lehet a megmagyarázhatatlannak tűnő meddőségben. Az anti-FSH IgM és IgG antitestek képződése az autoimmunitáshoz vagy a megelőző IVF kezelésekhez köthető. A szérumokban jelenlévő anti-FSH IgG antitestek viszont felhalmozódnak, a preovulációs tüszőbe kerülvén gátolják a petesejtek érését.
  • A méhnyak nyák, un. cervikális nyák képződésének zavara  egyike azoknak a tényezőknek, amelyek a kivizsgálás során sajnálatos módon kevés figyelmet kapnak. Mi ennek a lényege? Élettani körülmények között a nyák víztisztává válik, elfolyósodik, rugalmasabb lesz, „oszlopot” alkot a spermium átjutásának elősegítésére (4. ábra).

Cervikális nyák vizsgálata

4. ábra. A cervikális nyák vizsgálata

  • Az  agyalapi mirigy által termelt és a tejelválasztásban lényeges hormonnak, a prolaktinnak (PRL) lényeges szerepe van mind a menstruációs zavarokban, mind a  meddőség kialakulásában.

A prolaktin fokozott termelésében szerepet játszó okok két fő csoportra oszthatók:

1. Nem daganatokra:

Stressz hatására
Csökkent pajzsmirigyműködésben  (hipotireózisban)
PCOS-ban  (Policisztás ovárium szindrómában)

2. Daganatokra (az agyalapi daganatok többségét teszik ki!)

Mikroadenoma (átmérője <10 mm)
Macroadenoma (átmérője ≥10 mm).
 

A fokozott prolaktin termelődés tünetei:
 

A klasszikus tünetek a különböző súlyosságú menstruációs zavarok
Menzesz hiánya, esetleg szabálytalan menzesz
Fejfájás, látászavar
Mellfeszülés, tejcsorgás

5. táblázat


Prolaktin szint növekedését kiváltó gyógyszerek
 

Depresszióban alkalmazott készítmények: szelektív szerotonin reputake gátló antidepresszánsok, triciklikus antidepresszánsok
Feszültségoldó készítmények pl. benzodiazepin
Hányáscsillapítók, gyomorpanaszok esetén alkalmazott készítmények: metoclopramid (pl. Cerucal)
Vérnyomáscsökkentők: Dopegyt, Verapamil
Allergia elleni szerek, az ún. antihisztaminok
A gyomorsav működését gátló ún. H2-receptor-blokkolk, protonpumpa gátlók
Hormonok: női hormonok (ösztrogének, anti-androgének)

6. táblázat

Sorozatunk következő részében a pajzsmirigybetegségek és a meddőség kapcsolatáról lesz szó.

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: Kzenon / shutterstock

 

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2020 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media