Azok a boldog gyermekévek…

Téves azt gondolni, hogy a gyerekkor lezárul, amikor valaki szülővé válik. Egész életünkben cipeljük magunkkal azokat az emlékeket, amelyeket gyerekként éltünk át. Az hogy most milyen anya vagy, befolyásolhatja, hogy hányadik voltál a családban, milyen példaképekkel találkoztál, vagy, hogy milyen családi légkör vett körül, milyen lelki sebeket szereztél.

Szülői példaképek

Gyerekként szüleink viselkedését tekintjük kiindulópontnak. Az alapján ítéljük meg hogy mi a jó és mi a rossz, amit a szüleinktől látunk. Egyes kutatások szerint ez már a magzati életkorban elkezdődik. Felnőttként van egy tapasztalatunk arról, ahogy a szüleink bántak velünk életünk első éveiben, még akkor is, ha ezek az emléknyomok nem tudatosak. Később más felnőttektől, óvónőktől, tanároktól újabb tapasztalatokat szerzünk. Amikor felnőttként szülői szerepbe kerülünk, érthető módon azokat a viselkedési mintákat utánozzuk, amelyekkel gyerekként találkoztunk.

,,Anyám pont ezt csinálta, én nem szeretnék ilyen lenni!” Ilyen és ehhez hasonló mondatok gyakran hangoznak el a szülők szájából. Ha már felismerjük, akkor jó úton járunk, hogy átformáljuk a személyiségünket és változtassunk. Sokszor azonban ezt nagyon nehéz megtenni és több kudarcot is megélhetünk, amíg sikerül. ,,Tessék, ugyanazt csinálom, mint az anyám, pedig én mennyire utáltam!”

Lelki sebek

A gyerekként átélt lelki sebek egy életen át nyomot hagynak. Ha trauma ér minket, akkor gyerekként erre vagy jó viselkedéssel vagy visszavonulással, vagy ellenszegüléssel, dühöngéssel reagálunk. Felnőttként pedig úgy gondoljuk, hogy valahogy meg kell védenünk magunkat a jövőben ettől a fájdalomtól. Például senkit nem engedünk magunkhoz közel, nem bízunk meg az emberekben, így nem érhet bennünket csalódás sem, nem fog fájni, ha elhagynak.

Sajnos előfordulhat, hogy a legnagyobb igyekezetünk ellenére is belépünk egy bántalmazó kapcsolatba. Ennek a szakértők szerint az a magyarázata, hogy ez már egy ismerős szituáció, amiben könnyen tudunk működni, még akkor is, ha fáj. Külső segítséggel azonban ki lehet és ki is kell lépni ebből minél előbb.

Családi légkör

Ha a szülők egész nap veszekednek és kiabálnak egymással, ha az apuka folyton részegen jön haza, ha az anyuka depressziós vagy pánikrohamai vannak, egyszóval ha nem egészséges a családi légkör, azt a gyerek is megérzi. Egy folyamatos feszültség alakul ki, a gyereknek pedig állandóan ébernek kell lennie, állandó készültségben kell állnia, arra várva, hogy mikor tör ki megint egy érzelmi vihar és arra hogyan fog tudni majd reagálni. A családi légkör pedig ugyancsak kihat a felnőtt életünkre. Ezért is fontos hogy szülőként nyugodt és biztonságos környezetet teremtsünk gyermekünknek, hogy boldog és kiegyensúlyozott felnőtt válhasson belőle.

Hányadik vagy a családban?

A születési sorrend is meghatározhatja, hogy milyen felnőtt válik belőled.

Elsőszülött vagy egyke: A szülők elvárásai nagyok, a gyerek igyekszik alkalmazkodni és megfelelni. Ez az oka annak, hogy felnőttként jó vezető válhat belőle, de gyakran szorong is és önkritikus.

Második gyerek: Gyakran lázad és ellenszegül a rendszernek, feszegeti a határait, szülei figyelmét mindig magára irányítja.

Középső gyerek: Nem érzi magát fontosnak, folyton azért küzd, hogy a szülei ráfigyeljenek.

Legkisebb gyerek: Az elkényeztetett, mindenki ráfigyel a családban. Gyakran dühöng ha nem úgy mennek a dolgai ahogy szeretné, de sokat szorong is, mert mindig mások oldották meg a problémáit, így nincs nagy önbizalma.

Így változtass, hogy jobb szülő lehess!

Mindent megteszel, hogy változtass, mégis folyton ugyanazokat a hibákat követed el, mint a szüleid. Íme, néhány tanács, hogy tudsz felülemelkedni ezen.

1. Ismerd fel!

Ha felismerted, hogy mi a probléma, és min szeretnél változtatni, akkor már elindultál a kifelé vezető úton. Ha tudod magadról, hogy hajlamos vagy túlaggódni, sokat kiabálni, hirtelen felhúzni magad stb., akkor már meg is tetted az első lépést.

2. Ki is akarsz lenni?

Ne az alapján határozd meg magadat, hogy ki nem akarsz lenni, például nem akarsz kiabáló vagy túlaggódó anya lenni. Próbáld onnan megközelíteni, hogy ki is szeretnél lenni valójában. Legyen a fejedben egy pozitív kép arról, hogy kivé szeretnél válni. Döntsd el, hogy milyen példaképeket szeretnél követni és a gyerekeidnek milyen példát szeretnél mutatni.

3. Legyél türelmes!

Semmi sem megy egyik napról a másikra. Haladj apró lépésekben és könyveld el már az apró sikereket is, például most nem emeltem fel a hangomat pedig nagyon ideges lettem. Egyes traumák feldolgozása több évbe is telhet.

4. Reagálj másképp!

Figyeld meg magadat, hogy hogyan reagálsz egyes helyzetekben és próbálj tudatosan változtatni a reakcióidon. Tedd meg azt, amit gyermekként nem tehettél meg: ne törődj bele, hanem állj ki magadért! Ne vonulj vissza, hanem oldd meg a problémát és ne várj arra, hogy más megoldja helyetted!

Kép forrása: Gratisography fotója a Pexels oldaláról

betöltés...