Nem létezik kész kapcsolat. Igen, a házat fel lehet építeni, de ha nem vigyázunk rá, nem újítgatjuk, ránk fog szakadni. Lehet néha egyszerűen csak élvezni a szerelem és szeretet lángjai mellett a sikert, de időnként dobni is kell egy fát a tűzre.

Köszönöm, bocsánat, megértelek. Ha még azt is tudod mondani: szeretlek, megbecsüllek, tisztellek, akkor egy főnyeremény vagy. Ezek nem csak szavak, hanem értékkel bíró mágikus kijelentések, amelyek hatással vannak az egyénre.

Nagyon sok pár van, akiknek szőnyege alatt már akkora a kosz, hogy abban szabályosan megbotlanak. Mert a szőnyeg alá kerülnek a sértéseik, a félelmeik, a dühük, a ki nem mondott szavak és érzések. Azt hiszik, ezzel óvják meg a kapcsolatot, az örökös nyeléssel, a közönnyel és a meghunyászkodással. Pedig valójában pont így ölik meg. Jó lassan. Csupán az álboldogságot, az álnyugalmat élhetik meg, ami roppant törékeny. Márpedig a gyakorlat azt mutatja, hogy előbb-utóbb mindenki megunja az örökös toldozást-foltozást vagy szimplán belebetegszik.

A párunk, a házastársunk a szövetségesünk, és ennek a szövetségnek az alapja a nyílt, egyenes, őszinte kommunikáció. Ugyanis másképp nem épül egy kapcsolat. Tudni kell megköszönni a párunknak a jelenlétét, a segítségét, mindazt, amit értünk vagy a gyerekeinkért tesz, mindegy, hogy mennyire természetes. Ez a megbecsülés és elismerés jele, amelyre nő és férfi egyaránt vágyik.

Persze a kapcsolat nem csak olyankor épül, amikor jól megy a szekér és békeidőszak van. Kell néha konfrontálódni. Nem kötelezően, de mikor a helyzet hozza, nem szabad elmenekülni előle. A vita, a kritika értékes építőanyag. Sokan félnek tőlük, mint a tűztől, és azt hiszik, a veszekedések törést okoznak a kapcsolatban, ám épp ellenkezőleg! Két érett ember között zajló, minőségi, kulturált vita előmozdíthatja a változásokat. Azzal nem oldunk meg semmit, ha betegesen kerüljük a konfliktusokat. Nem remélhetünk változást, csak akkor, ha felfedjük a lapjainkat.

Márpedig néha vita a során vagy a hétköznapi helyzetekben akaratlanul is megsértjük, megbántjuk egymást. Ezért olyan kulcsfontosságú a bocsánat szó. Nincs érettebb tett annál, amikor felvállaljuk a cselekedeteinket, a hibáinkat és megbocsátásért folyamodunk. A bocsánat képes meggyógyítani a lelki sebeket, de csak abban az esetben, ha oda-vissza működik: megbocsátok. Egymás feloldozása egy kellemetlen, vitás helyzet után nemcsak bensőséges és felemelő érzés, hanem gyógyító is. A sebekre nem ragtapasz kerül, amit újra és újra le kell ragasztani és fájdalmas a feltépése, hanem olyan balzsam, ami idővel a legmakacsabb heget is eltűntetheti.

De sok vita létre sem jönne, ha több elfogadást tanúsítanának a párok egymás irányába. Rengeteg veszekedés és önbizalmi probléma oka az örökös megfelelési kényszer. Csak mert két ember szövetséget köt, még nem kell feladniuk magukat. Akkor lesz igazán boldog és kiegyensúlyozott a kapcsolatuk, ha abban megélhetik önmagukat. Nem szabad lemondani a személyiségről a másik szeretetéért és elvárni sem lehet, hogy valaki hozzánk idomuljon. Hiszen ezekkel a tettekkel borítékolható a válás. Azért, mert szeretünk valakit, nem kell megváltozni érte és nem is kérhetem: változzon meg. Viszont az egyik legszebb ajándék a kapcsolatban a megértés vagy ha úgy tetszik, az elfogadás. Elfogadlak úgy, ahogy vagy. Megértem a nézőpontodat. Az ember rettenetesen vágyik az elfogadásra, a megértésre, mivel ilyen a természete. Ha valakinek ezt meg tudjuk adni szívből, a többi gyógyító szóval együtt, az igazán azt érezheti: megérkezett. A megfelelő partner mellett van.

Bocsánat, köszönöm, megértelek. Néhány egyszerű szó, amely boldogságot, békességet hoz a kapcsolatunkba. Építik és meggyógyítják azt. „A javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapul.”

indexkép: unsplash