Háromgyerekes anya száll fel a villamosra. A legkisebbje még babakocsiban, a másik kettő nagyjából óvodás korú.

Nagy a tömeg, kint hideg van, gyerek-felnőtt egyaránt nyűgös. A különbség annyi, hogy a hat éven aluliak ezt nem is rejtik véka alá. A nagy a középsőt bosszantja, aki erre nyafogással válaszol, a kicsi pedig hamar ráun az utazásra, és bömbölni kezd.

A villamos népe összesúg. „Ez sem tud nevelni.” „Minek neki három gyerek, ha nem bír velük?” „Biztos a CSOK miatt.”, „Miért szül az olyan, aki még egy autót sem tud megengedni magának?” Anyuka, hogy mentse a menthetőt, a kicsi kezébe egy zacskó kekszet nyom, a nagyokéba pedig a telefonját.

Végre csend lett. Ha azonban azt hitte, ezzel sikerült elhárítania a veszélyt, nagyot tévedett. Hiszen – véli a nagyközönség - ezzel bizonyította be igazán, hogy nem tud nevelni: ki látott már olyat, hogy nasival, vagy pláne telefonnal jutalmazzuk a hisztit?

Ítélkező anyák

„Ne feledjék: a hisztiző gyerek látványa csak azok számára szokatlan és elítélendő, akiknek valószínűleg sohasem volt saját gyerekük! Az ő véleményük pedig egyáltalán nem perdöntő” – írta Ranschburg Jenő a Szülők könyvében. A kiváló gyerekpszichológusnak ebben az esetben sajnos nem volt igaza. Fájdalmasan gyakran fordul elő, hogy anyák ítélik el a másik anyát a gyereke – szerintük – nem megfelelő viselkedése miatt.

Igaz, sokan vannak, akik miután maguk is szülővé váltak, átértékelik a korábbi véleményüket. Olyanok, akik gyermektelenként könnyen törtek pálcát a boltban csokit kunyeráló, tömegközlekedési eszközön hangoskodó, nyilvánosan szemtelenül viselkedő gyerekek és szüleik felett, miután maguk is kerültek párszor kellemetlen helyzetbe, már legalább a tekintetükkel igyekeznek együttérzésükről biztosítani a nehéz helyzetbe került szülőtársat.

Sokan, de messze nem mindenki. Valamiért nálunk még mindig nemzeti sport mások életéből egyetlen jelenetet kiválasztani, és az alapján véleményt mondani az egész életéről.

Türelmetlenül szólt a gyerekéhez? Biztos, hogy soha egy jó szava nincs hozzá. Szokott a gyereke tableten játszani? Ez azt jelenti, hogy soha nem viszi ki a levegőre. Ma gyorsétteremben vacsoráztak? Száz százalék, hogy szegény gyerekek soha nem evett még normális házi kosztot.

A sor a végtelenségig folytatható.

Ideák és a valóság

A közösségi oldalakon terjedő kép szerint így legyél ideális anya 2019-ben: „Tegyél meg mindent, hogy gyermekeid oktatási, pszichológiai, mentális, szellemi, fizikai, étkezési és társas igényei ki legyenek elégítve, miközben jól vigyázz, nehogy túl sok vagy túl kevés ingernek tedd ki őket, rosszul gyógyszerezd őket, túl sokat pörögj körülöttük vagy elhanyagold őket, mindezt egy képernyőmentes, műanyagmentes, feldolgozottétel-mentes környezetben tedd, a nevelési stílusod legyen demokratikus, ugyanakkor következetes, gondoskodj róluk, ugyanakkor támogasd az önállóságukat, légy gyengéd, de ne túl engedékeny, a családod pedig legyen többnyelvű. És el ne felejtsd a kókuszzsírt.”

Az idézett szöveg nyilván karikatúra, a valósághoz azonban nagyon közel áll. Soha még ennyi elvárás nem nehezedett a szülőkre, elsősorban az anyákra. Ha a listának csak egy pontját is elbukják, rögtön kész az ítélet.

Pedig pont nem ez az, amire szükség lenne. Ahogy a régi társadalmakban is támogatták egymást az asszonyok, ugyanoda kéne visszatérnünk a 21. században is.

Nem lehetetlen. Csak az első lépést kellene megtenni a másik felé.

Ha a szomszéd gyereke sokat sír, vagy tapintatosan észre sem venni, vagy beszédbe elegyedni, és megkérdezni, minden rendben van-e. Nem első lépésként feljelenteni őket.

Ha rosszul bírja a kisgyerek a pénztárnál való sorban állást, előre engedni a szüleivel.

Babakocsit a járműre fel- és lesegíteni, a kijelölt helyet szabadon hagyni.

Észrevenni, mikor van szükség egy támogató mosolyra, mikor a tapintatos félrefordulásra.

Belegondolni abba, hogy a mi családunk sem működik a nap 24 órájában úgy, ahogyan a nagykönyvben meg van írva.

Kapcsolódó cikkeink:

• Így válnak a boldog kismamák türelmetlen, kiabálós anyává
• 7 elgondolkodtató idézet Ranschburg Jenőtől
• Ne ítélj egyetlen mondat alapján! Elgondolkodtató levél az anyák magányosságáról
• 9 helyzet, amely minden szülőnek ismerős, aki ADHD-s gyermeket nevel

Kép: Kamira / shutterstock