Amikor türelemről beszélünk, nem azt mondjuk, hogy gügyögjünk a gyereknek akkor is, amikor legszívesebben felrobbannánk. Egyáltalán nem kell, sőt, káros úgy tenni, mintha nem zavarna, ami történik, mikor igenis zavar. Az azonban mindenképp üdvös, ha a – jogos – dühünket nem kiabálással és ajtócsapkodással csillapítjuk le.

De akkor hogyan? Ezzel kapcsolatban szedtük össze gyerekpszichológusok tanácsait:

Derítsd ki az okot!

„A nap, amikor rájöttem, hogy a gyerekeim azért viselkednek szörnyű módon, mert fáradtak, rosszul érzik magukat, vagy egyszerűen csak több szeretetre és figyelemre vágynak, megváltoztatott mint szülőt” – írja Notoya Green gyerekpszichológus.

Valóban. A gyerek a legritkább esetben rosszalkodik azért, hogy ezzel a környezetét bosszantsa. Ezért próbáljuk meg mindig kitalálni, hogy az adott helyzetben mi áll a nyűgösködés vagy épp kontrollálatlan viselkedés hátterében. Fáradt? Éhes? Unatkozik? Túl sok az inger? Egy biztos: az ideges kiabálás a legritkább esetben szokott ilyenkor eredményre vezetni.

Számolj tízig

Leo Babauta pszichológus szerint a tízig számolás mindenkinek jó megoldás: ha magunkban tesszük, azzal lenyugtatjuk az idegeinket, ha pedig hangosan, a gyerekek is észreveszik, hogy most komoly a helyzet. Mire eljutottunk tízig, általában abba is hagyják a kiabálást vagy a veszekedést.

Mit tenne Anya?

Aki jó mintát hozott otthonról, egy-egy rázósabb helyzet során feleheti magának a kérdést: mit tett ebben a helyzetben a saját anyukám?

Képzeld azt, hogy valaki figyel

Szintén Leo Babauta tanácsa, amely elsőre cinikusnak hangozhat, de működik! A négy fal között több mindent engedünk meg magunknak, mint nyilvánosan – és rendszerint ilyenkor hangoznak el azok a mondatok és történnek olyan cselekedetek, amelyeket utána mélyen megbánunk. Ha képes vagy rá, érdemes végiggondolnod, vajon hogyan reagálnál akkor, ha más is szemtanúja lenne a jelenetnek.

Töltődj fel!

Egy stresszesebb munkanap után, ha megteheted – mert mondjuk nem rohansz a gyerekért az oviba –, próbálj meg feltöltődni: sétálj, menj el fodrászhoz, igyál meg egy kávét, és csak utána menj haza a gyerekeidhez. Ha erre nincs mód, akkor is igyekezz úgy szervezni az életedet, hogy időnként jusson magadra is időd. Ehhez valószínűleg az kell majd, hogy merj segítséget kérni, de hidd el, nem attól leszel jó anya, hogy egyedül vállalsz mindent, majd összeroppansz.

Ne vedd magadra

Sok szülő azért veszíti el a türelmét, mert a gyerek viselkedését, főleg a szemtelen, barátságtalan megnyilvánulásait személyes sértésnek veszi – véli Jeffrey Bernstein gyermekpszichológus. Pedig nem kéne. Az a szülő, aki tisztában van vele, hogy a gyerek is olykor a saját, kontrollálatlan érzelmei áldozata, és nem tekint minden helytelen viselkedést az ő személye ellen irányuló cselekedetnek, könnyebben képes megőrizni izzasztó szituációkban is a hidegvérét.

Kapcsolódó cikkeink:

• Így válnak a boldog kismamák türelmetlen, kiabálós anyává
• "Nem mérges vagyok, hanem rettegek..." - Egy szorongó anya vallomása
• "Fejezd már be!!!" - Mit tegyek, ha megőrjít a gyerekem?
• Az anyaság kevésbé szép pillanatai: ne ítélj egyetlen jelenet alapján!

Kép: Kinga / shutterstock