A hiszti három típusa
A hiszti fogalmát gyakran egyetlen jelenségként kezeljük, holott valójában három különböző típusa létezik:
-
Félelemből vagy zavarodottságból eredő hiszti – A gyermek nem érti, mi történik körülötte, és emiatt elveszíti a kontrollt. Példa erre, amikor valamit elront, és pánikba esik, mert nem tudja helyrehozni.
-
Színészkedő hiszti – Ez a legtipikusabb értelemben vett hiszti, amikor a gyermek túlzott érzelmi reakcióval próbálja elérni a célját, például egy édesség kikönyörgését a boltban.
-
Frusztrációból eredő hiszti – Olyankor fordul elő, amikor a gyermek nem érti meg a helyzetet, például egy matekfeladat túl nehéz számára, és emiatt dühkitörése lesz.
Miért fontos felismerni a hiszti típusát?
Ha a szülő tudja, hogy a hiszti melyik típusával áll szemben, sokkal hatékonyabban tud reagálni. Egy pánikból eredő hisztinél a nyugtatás és a probléma megértetése segíthet, míg egy színészkedő hisztit könnyebb kezelni azzal, ha nem engedünk a manipulációnak.
Hogyan kezeljük a hisztit?
-
Ne siettessük a megoldást! – Minél gyorsabban próbáljuk leállítani a hisztit, annál inkább fokozódhat.
-
Várjunk, míg lehiggad! – A hisztis gyermekkel nem lehet észszerű beszélgetést folytatni. Érdemes kivárni, amíg lenyugszik, és utána visszatérni a problémára.
-
Adjunk neki választási lehetőséget! – Ha a gyermek úgy érzi, hogy van némi kontrollja a helyzet felett, kevésbé érzi magát kiszolgáltatottnak.
-
Használjuk az oda-visszakontroll módszert! – Kérjünk segítséget a gyermektől egyszerű dolgokban („Fogd meg a kezem és kísérj át a szobába!”). Így ő is megtapasztalja a döntési jogát.
Az önállósodás természetes folyamat
Sokan „dac-korszaknak” nevezik a 1,5-3 éves korban megjelenő viselkedést, amikor a gyermek elkezd ellenállni a szülői utasításoknak. Novák Ferenc szerint azonban sokkal hasznosabb „önállósodási korszaknak” tekinteni ezt az időszakot. Ha a szülők megértik, hogy a gyermek nem ellenük, hanem saját függetlensége érdekében cselekszik, sokkal könnyebb elfogadni a helyzetet.
Hiszti megelőzése hosszú távon
A gyermek önállóságának erősítése csökkentheti a hisztik számát. Ehhez fontos:
-
A megfelelő szabadság biztosítása – Hagyjuk, hogy kisebb döntéseket maga hozzon meg.
-
Reális elvárások támasztása – Olyan feladatokat adjunk, amelyeket teljesíteni tud, és dicsérjük a sikerért.
-
Nyugodt szülői hozzáállás – Ha mi magunk is higgadtan reagálunk a nehéz helyzetekre, a gyermek ezt a mintát fogja követni.
A hiszti tehát nem csupán egy kellemetlen jelenség, hanem a gyermek fejlődésének természetes része. Ha a szülők megfelelően kezelik, hosszú távon segíthetik a gyermek önbizalmának és érzelmi intelligenciájának fejlődését.
Novák Ferenc előadása elérhető a Szülők Egyetemén: Hiszti helyett együttműködés
Nyitókép: depositphotos
