Irányított szabadidő, avagy a párom irányítja az életem
Kovács Ildikó [cikkei] - 2010-09-01
Erről a jelenségről már sokat hallottunk, előfordult már több ismerősünkkel, de vajon észrevesszük-e, ha mi kerülünk hasonló helyzetbe?
Mikor válhat a szabadidőnk a párunk által irányítottá?
Mikor válhat a szabadidőnk a párunk által irányítottá?
Íme, néhány példa:
- ha munka után egy perc szabadidőnk sem lehet,
- ha nem sétálgathatunk kirakatokat nézegetve,
- ha nem ülhetünk be egy sörre a haverokkal,
- ha nem járhatunk el heti rendszerességgel edzésre.
Sokszor évek telnek el, mire rádöbbenünk, hogy a családi béke kedvéért mi mindenről mondtunk le az utóbbi időben.
Nézzük, hogyan alakul ki egy kapcsolatban az „irányított” szabadidő.
A párválasztás és egymás megismerése, hasonlít egy felvételi interjú sorozathoz. A kapcsolat elején komoly hangsúlyt fektetünk a megfelelő társ kiválasztására, majd az első egy-két évben egymás megismerésére. Ahogy telnek az évek egyre kevesebb kérdést teszünk fel egymásnak, úgy gondoljuk már kiismertük párunkat. Egyre több elvárást támasztunk, megpróbáljuk saját igényeinknek megfelelően alakítani társunkat. Ebben az időszakban kerülnek felszínre a munkához, a család elvárásaihoz, a szabadidőhöz való hozzáállásunk, ilyenkor kezdődik meg a párkapcsolat finomhangolása. Ebben az egymásra hangolódásban minkét félnek részt kell vennie, ha csak az egyik fél alkalmazkodik, bizony számolnia kell azzal, hogy párja átveszi az irányítást. Feltételeket szab, feladatokat ad, számon kér és irányít. Ne lepődjünk meg, ha életünk kényszer pályára kerül, ha olyan dolgokat teszünk, melyek nem a saját döntéseink eredménye. Nehéz ugyanis meghúzni a határokat, nehéz nemet mondani az imádott kedvesnek. Mégis néha érdemes a sarkunkra állni és „kiharcolni” egy kis szabadidőt.
A párválasztás és egymás megismerése, hasonlít egy felvételi interjú sorozathoz. A kapcsolat elején komoly hangsúlyt fektetünk a megfelelő társ kiválasztására, majd az első egy-két évben egymás megismerésére. Ahogy telnek az évek egyre kevesebb kérdést teszünk fel egymásnak, úgy gondoljuk már kiismertük párunkat. Egyre több elvárást támasztunk, megpróbáljuk saját igényeinknek megfelelően alakítani társunkat. Ebben az időszakban kerülnek felszínre a munkához, a család elvárásaihoz, a szabadidőhöz való hozzáállásunk, ilyenkor kezdődik meg a párkapcsolat finomhangolása. Ebben az egymásra hangolódásban minkét félnek részt kell vennie, ha csak az egyik fél alkalmazkodik, bizony számolnia kell azzal, hogy párja átveszi az irányítást. Feltételeket szab, feladatokat ad, számon kér és irányít. Ne lepődjünk meg, ha életünk kényszer pályára kerül, ha olyan dolgokat teszünk, melyek nem a saját döntéseink eredménye. Nehéz ugyanis meghúzni a határokat, nehéz nemet mondani az imádott kedvesnek. Mégis néha érdemes a sarkunkra állni és „kiharcolni” egy kis szabadidőt.
Miért fontos, hogy önálló szabadidővel is rendelkezzünk?
A munka, a tanulás és a környezetünk (család, barátok) által támasztott feladatok elvégzése után, időt kell szakítanunk saját magunkra is. Meg kell találnunk azokat a tevékenységeket, melyek kikapcsolnak, feltöltenek bennünket. A szabadidőnket mi alakítjuk, mi töltjük meg tartalommal, fontos, hogy olyan tevékenységet találjunk, melyek fizikálisan és mentálisan is feltöltik szervezetünket. Az energia, ami egy ilyen tevékenység után átjár bennünket, befolyásolja munkahelyi teljesítőképességünket, párkapcsolatunk minőségét, viselkedésünket. Kiegyensúlyozottak, nyugodtak, boldogok lehetünk, ha megtaláljuk az egyensúlyt munka, család és szabadidő között.
A munka, a tanulás és a környezetünk (család, barátok) által támasztott feladatok elvégzése után, időt kell szakítanunk saját magunkra is. Meg kell találnunk azokat a tevékenységeket, melyek kikapcsolnak, feltöltenek bennünket. A szabadidőnket mi alakítjuk, mi töltjük meg tartalommal, fontos, hogy olyan tevékenységet találjunk, melyek fizikálisan és mentálisan is feltöltik szervezetünket. Az energia, ami egy ilyen tevékenység után átjár bennünket, befolyásolja munkahelyi teljesítőképességünket, párkapcsolatunk minőségét, viselkedésünket. Kiegyensúlyozottak, nyugodtak, boldogok lehetünk, ha megtaláljuk az egyensúlyt munka, család és szabadidő között.
Azok a párok, akik belátják az önálló szabadidős tevékenységek szükségességét, harmonikus, hosszú párkapcsolatnak lehetnek részesei.
Kovács Ildikó, magánéleti coach a fenti problémakörrel kapcsolatban több coaching folyamatot kísért végig az utóbbi években. Tapasztalatai alapján, ha az érintett felek megértik, hogy a szabadidő önálló eltöltése építő jelleggel hat a kapcsolatukra, megszűnnek a féltékenységből, birtoklásból adódó attitűdök. A felek önállóan kezdenek el dolgozni saját életcéljaikon, tanulással, sportolással, önfejlesztéssel töltik szabadidejüket, ezáltal minőségi változás következik be életükben, párkapcsolatukban.
LEGOLVASOTTABB
Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon
A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.
Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon
Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.
Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben
Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.
Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?
Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?
Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt
Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.
.jpg){kind=small}
Családinet hozzászólások: