A trauma egy természetes reakció egy rendkívüli eseményre

A pszichológián belül számos meghatározással találkozhatunk a témával kapcsolatosan. Röviden: a trauma egy a múltban átélt megrázó esemény, amelynek következményeként megbillenhet az egyén testi-lelki egyensúlya. Számos eseménnyel kapcsolatosan elmondható, hogy megrázó vagy túlmutat a hétköznapokon a szokatlanságával.

A trauma legfontosabb pszichés tényezői:

• A hétköznapi valóságtól való szélsőséges eltérés, amely túlmutat a mindennapi megküzdőképesség szintjén, erős szenvedéssel jár vagy a traumát elszenvedő szemtanúja mások szenvedésének.
• A bizalom összeomlása a világgal kapcsolatosan.
• Fenyegetettség és kiszolgáltatottság érzés.
• Kontrollvesztés, tehetetlenség.
• A társas kapcsolatok szétesése, az én és a világ kapcsolatának szétesése.

Az, hogy az egyes személyek milyen életeseményt élnek meg traumaként nagyon különböző lehet és nyilván a reziliencia szintek is óriási különbségeket mutathatnak.

Befolyásoló lehet még:

• Az aktuális pszichés állapot, a személy egyéni érzékenysége az adott problémára: „mi az, ami benyomja azt a bizonyos gombot”.
• Korábbi negatív tapasztalatok.
• Van-e a személy körül támogató légkör vagy teljességgel hiányzik.
• Az egyén hol tart a személyiségfejlődésben.

A traumára adott válaszreakciók között is szélsőségesen nagy különbségek lehetnek. A reakciókat két nagy csoportra bonthatjuk:

• Érzelmi-pszichológiai tünetek
• Fiziológiai-szomatikus tünetek

Ezek nyilván összefüggenek egymással. Egy traumára emlékeztető élmény gyakran testi tüneteket generál. Egy a traumát felidéző testérzet is válthat ki érzelmi reakciót, mivel ezek az élmény által összekapcsolódnak.

A testnek és az elmének a traumára adott válasza az extrém megterhelő eseményre, természetesek és a túlélést segítik elő.

A lehetséges érzelmi-pszichológiai reakciók, rövid és hosszú távon

• sokk, tagadás
• koncentrációs problémák, zavartság
• ingerlékenység, szeszélyes hangulatváltozások
• félelem, szorongás
• önvád, bűntudat, szégyenérzet
• elzárkózás a külső kapcsolatoktól
• reménytelenség, kilátástalanság érzése
• kínzó emlékek
• rémálmok a traumatizáló eseménnyel összefüggésben
• bizonyos eseményekre való emlékezési képtelenség

Lehetséges fiziológiai-szomatikus reakciók:

• álmatlanság, rémálmok,
• fáradtság,
• heves szívdobogás,
• gyengeség, levertség
• izgatottság,
• fizikai fájdalmak,
• izomfeszültség.

A traumák terápiájával kapcsolatosan napjainkban széles a választék. A leggyakrabban alkalmazott módszerek:

Pszichológiai elsősegély: azonnali segítséget jelent a nehéz helyzettel való megbirkózásban. Jó eséllyel meg tudjuk előzni a későbbi poszttraumatikus tüneteket. Cél a stabilizálás, a stressz csökkentése és indokolt esetben további szakszerű segítségre való javaslat.

Trauma fókuszú kognitív viselkedésterápia: célja az eseményhez kapcsolódó negatív gondolatok, érzelmek és viselkedés felülírása, ezzel csökkentve a szorongást.

EMDR, azaz szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás: az agyféltekék működését stimulálja, ezzel segítve a traumatikus emlékek feldolgozását.

Pszichodinamikus terápia: lényege, hogy a tudatos és a tudattalan tartalmak összeütközéséből származó feszültséget oldjuk, azzal, hogy a személy megérti azt, hogy a múltja miképpen van hatással a jelenbéli viselkedésére és a választásaira. A traumafeldolgozás eredményeként a töredezett emlékképek feldolgozhatóvá válnak a jelenben.

A csoportterápia: Ez lehet akár pszicho dráma csoport is. A terápia során a páciens hasonló gondokkal küzdő személyekkel együtt kereshet megoldást a problémájára. Az érzés, hogy nincsen egyedül a gondjával, önmagában is támogatja a gyógyulást.

Stresszkezelés: történhet akár tréning formájában is. Elősegíti a feszültségek oldását, a hatékonyabb kommunikációt. Jobban megérthetjük a mások viselkedését.

A legideálisabb kezelési mód megtalálása minden estben a páciens szükségleteihez igazodik. Ezt befolyásolja a személyisége és a megoldásra váró problémái, az őt ért trauma jellege, a tünetek típusa és súlyossága.

Csak a buggyantak mennek pszichológushoz?

Napjainkban eljött rá az idő, hogy elhagyjuk a megbélyegző sztereotípiákat, miszerint csak az elmebetegek járnak pszichológushoz vagy pszichiáterhez. Másokat megítélni mindig könnyebb, mint a saját problémáinkkal szembenézni. Lehetséges, hogy az ítélkező szorul leginkább segítségre csak nem mer ezzel szembenézni. Ami tény, hogy nem csupán a testi működéseinkre kell figyelmet fordítanunk, a lelkünk ápolását sem hanyagolhatjuk el. A nehézségek rákényszeríthetnek erre, de ezek is minket szolgálnak, mert általuk fejlődhetünk.

Nyitókép: depositphotos