Egyre több a fertőzött gyerek, az iskolák mégis nyitva maradnak

Iskolás gyermekek szüleiként nagyon aggódom. Aggódom, mert a gyermekeim egész nap egy olyan közegben kénytelenek lenni, ahol korlátozva vannak, feszültség veszi őket körül és bizonyítottan veszély leselkedik rájuk. Féltem őket, féltem a testi egészségüket, féltem a mentális egészségüket.

Miért lehet veszélyes a mostani helyzet a kisgyermekek számára?

1. Folyamatos veszélyben van a testi egészségük.

Itt az esős, hideg idő, egyre nehezebb megoldani, hogy a szabad levegőn legyenek, ezért egy légtérben töltik az idejüket. A folyósóra nem nagyon mehetnek, hogy ne találkozzanak másokkal. Vagy ha mehetnek, akkor hordjanak maszkot. Mivel nem szeretik a maszkot, ezért legtöbbször maradnak a teremben. Ott, ahol nem tudják elkerülni, hogy néha egymásra köhögjenek, tüsszentsenek. A koronavírus pedig cseppfertőzéssel terjed, így nem lehet tudni, hogy ki kit fertőz meg. Szakemberek elmondása alapján azt is tudjuk, hogy akár egy tünetmentes kisiskolás is lehet terjesztő. Terjesztheti a vírust úgy, hogy nem szándékosan teszi, hiszen jobb esetben nem is tudja magáról, hogy fertőzött.

A vírus a különböző felületeken is megmaradhat. Egy toll, egy ceruza, egy radír, amit a kisiskolások gondolkodás nélkül odaadnak egymásnak. Mert jóhiszeműek és nem félnek. Nem félnek, mert nem tudják, hogy mitől is kell félniük. Hiszen ők csak együtt szeretnének lenni, jól szeretnének teljesíteni, és élvezni szeretnék a napot a barátaikkal. Ők még nem tudják elképzelni, hogy mit jelent maga a vírus, hogyan okoz betegséget, hogyan árt a szüleinek, nagyszüleinek és milyen egyéb veszélyeket rejt. Nekik nem az a dolguk, hogy ezt tudják. Ez a mi dolgunk. Nekünk kell(ene) vigyázni rájuk. De sajnos nem tudunk.

2. Folyamatos veszélyben van a mentális egészségük

A gyerekek tudják, hogy valami megváltozott körülöttük. Nem értik, de érzik. Érzik a feszültséget a tanárok részéről, érzik a feszültséget a szülők részéről, de nem igazán tudják összerakni, hogy mi okozza. Némelyik gyermeknél a mostani helyzet komoly problémákat válthat ki. Megnövekedhet a szorongásos panaszok száma, ami előre nem látható következményekkel járhat.

A gyerekek hallják és érzékelik a körülöttük lévő világot. Érzékelik, ha a tanár feszült, ha nem úgy viszonyul hozzájuk. Viszont nem értik. Ugyancsak érzik az otthoni feszült légkört. A riasztó híreket és a szüleik arra adott reakcióit. Még akkor is hallják, hogy például anya a telefonban a vírus miatt szörnyülködik, amikor úgy tűnik, hogy játszanak.

Ez a helyzet senkinek nem könnyű. Hosszú hónapok óta élünk együtt a koronavírussal, ezért teljesen érhető, ha elfáradunk. Most már nem szeretnénk semmi mást, csak azt, hogy vége legyen. Arra vágyunk, hogy biztonságban tudjuk gyermekeinket, hogy ne remegő gyomorral üljük végig a napot, hogy mikor telefonálnak az iskolából, mert a gyermek lázas lett, hogy ne félve készüljünk az ünnepekre, vívódva önmagunkkal, hogy meglátogassuk-e a nagyszülőket, akik hetek óta nem látták az unokáikat.

Értem a gazdasági szempontokat, értem a sok-sok munkavállalót. Azt is értem, hogy a jelenlegi álláspont szerint a gyerekek könnyen átvészelik a fertőzést. Sokan szinte tünetmentesen. Most nem viseli meg őket. Édesanyaként azonban mégis aggódom. Aggódom, mert ezzel a vírussal a szakemberek is csak most ismerkednek. Most még senki nem tudja megmondani, hogy annak a szervezetében, aki megfertőződik, milyen hosszú távú hatása lesz a koronavírusnak. Most még senki.

Kép forrása: August de Richelieu fotója a Pexels oldaláról