Mérgező? Gondolatok az édesítőszerek körül
Édesítőszereknek azokat a természetes eredetű és mesterségesen előállított ízesítőanyagokat nevezzük, melyekkel az ételeket, élelmiszereket édesítjük.
A szervezet számára energiát szolgáltató mesterséges édesítőszerek közé tartoznak a cukor- vagy polialkoholok, mint a laktit, mannit, xilit, szorbit.
Jellemzőjük, hogy bélbaktériumok által bontható anyagok, a vékonybélből azonban csak részben szívódnak fel, hasznosulásuk így csupán részleges. Hátrányuk, hogy nagyobb mennyiségben (napi 20-30 g felett) fogyasztva, illetve arra érzékeny egyéneknél a bélműködést fokozzák, puffadást, hasmenést és hasi panaszokat okoznak (a fruktóz azaz gyümölcscukor szintén hasonló hatású). A cukoralkoholok édesítőképessége a szacharózhoz (más néven: répacukor, a mindennapi életben kristálycukor) hasonlítva 0,4-1. Előállításuk költsége igen magas, éppen ezért viszonylag kevés élelmiszer (pl. néhány típusú rágógumi) alkotóelemeként szerepelnek. Energiatartalmuk 2,3 kcal/g.
Rendkívül sokszínű a mesterséges édesítőszerek másik, energiát nem szolgáltató az ún. intenzív édesítőszerek csoportja. Ebbe a kategóriába sorolható a szacharin, melynek édesítő hatása valóban erőteljes, a kristálycukorénál 550-szer kifejezettebb. A hétköznapi fogyasztásban a szacharin nátriumsóját használják. Ennek édesítő hatása a kristálycukor 350 szerese. Meglehetősen hőstabil vegyületről van szó, kevésbé előnyös tulajdonsága, hogy forralás hatására fémes ízű, kesernyés melléktermékek keletkeznek belőle. Korábban felmerült a feltételezés, hogy a szacharin rákkeltő hatású, azonban célzottan folytatott vizsgálatok nem igazolták ezt az elképzelést.
Szintén ennek a hatástani csoportnak a tagja a ciklamát, mely a kristálycukornál 30-szor édesebb anyag. Hőálló, így az ételkészítés során, vagy akár befőzéshez is felhasználható.
Itt említendő továbbá a kristálycukornál 130-szor édesebb aceszulfám K. Szintén főzésálló anyag, így felhasználási köre megegyezik a ciklamátéval, enyhén kesernyés mellékíze miatt azonban elsősorban más édesítő anyagokkal kombinálva kerül forgalomba.
Végül ide sorolható a csoport legfiatalabb, a 60-as évek közepe óta ismert és használt tagja az aszpartám. Igen elterjedt édesítőszer, mely tulajdonképpen két aminosav (fehérje alkotóelem) összekapcsolásával keletkezett. Az aszpartám a kristálycukornál 180-szor édesebb. Nem főzésálló, édesítő ereje hő hatására csökken. Grammonként 4 kcal energiát szolgáltat.
A szacharinhoz hasonlóan az aszpartámmal kapcsolatban is felmerült a biztonságos használhatóság kérdése. Azonban vizsgálati eredmények igazolták (többek között az Európai élelmiszer-biztonsági Hatóság - EFSA, Amerikai élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal - FDA), hogy a hétköznapokban elfogyasztott édesítőszer mennyiség, hétköznapi fogyasztás mellett, bőven alatta marad az egészségügyi határértéknek, vagyis kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás mellett nem kell félnünk a túlfogyasztástól.
Aszpartám: a jelenlegi alkalmazási/fogyasztási szint biztonságosságának, szabályozásának, toxikológiai és epidemiológiai vizsgálata
Az aszpartámot világszerte körülbelül 90 országban és több mint 6000 termékben használják édesítőszerként, ezért számos tudományos vizsgálat történt annak érdekében, hogy megvizsgálják a szervezetre gyakorolt hatását. A tudományos kutatások többek között foglalkoznak a felszívódásával, lebomlásával; elemzik, mennyi napjainkban az átlagos beviteli szintje, valamint vizsgálják toxikológiai és epidemiológiai hatásait.
Az európai és az egyesült államokbeli élelmiszerbiztonsági hatóságok ajánlása szerint a napi aszpartám bevitel javasolt maximum mennyisége 40 (EU) vagy 50 (USA) mg/kg. Ha a gyakorlatban nézzük: az európai mennyiség egy 70 kg-os személy esetén 2800 mg 
aszpartámot engedélyez. Ha ez az ember a limonádéjába 2 szem aszpartám-tartalmú édesítőszert tesz, akkor ezáltal kb. 36 mg aszpartámot vitt be a szervezetébe. Az egy alkalommal nagy mennyiségben fogyasztott aszpartám befolyásolja a szervezet biokémiai paramétereit, például a vérplazma aminosav- és az agy ingerületvezető szintjét, azonban a vérplazma fenilalanin, és aszpartansav (két aminosav) szintjének emelkedése nem figyelhető meg, ha a bevitel nem haladja meg az 50mg/ttkg-ot. Az aszpartámmal összefüggésben akut, mérsékelten akut, vagy krónikus mérgezési tünetek nem jelentkeznek, amíg a fogyasztás meg nem haladja az ajánlott mennyiség közel százszorosát, azaz a 4000 mg/kg-ot. Az aszpartámot a fenilketonuriában (öröklődő anyagcserebetegség szenvedők nem fogyaszthatják a fenilalanin-tartalom miatt. Erre a tényre minden aszpartámot tartalmazó terméknél a csomagoláson fel kell hívni a figyelmet.
Szigorúan megvizsgálták a vegyület rákkeltő hatását, így több tanulmány is igazolta, hogy nem rákkeltő, és nem mutatható ki összefüggés az alkalmazása és a daganatos megbetegedések kialakulása között.
Hasonlóképp vették górcső alá az idegrendszerre, tanulási szokásokra, és a viselkedésre gyakorolt hatását is, melynek során a nagy létszámú csoportok prospektív vizsgálata, valamint számos esetet felvonultató kontrollált tanulmány is igazolta, hogy az aszpartám fogyasztása ezeket negatívan nem befolyásolja. összességében tehát kijelenthető, hogy a tudományos, evidenciákon alapuló vizsgálatok igazolták, hogy az aszpartám mesterséges édesítőszer használata (a jelenlegi fogyasztási szokásokat alapul véve) biztonságos.
Miután az aszpartám alkalmazása bizonyítottan biztonságos, felmerül a kérdés, vajon van-e és ha igen, milyen jótékony hatása lehet a mesterséges édesítőszereknek azon kívül, hogy megkönnyítik az energia-bevitel csökkentésére irányuló törekvéseinket.
Mesterséges édesítőszerek fertőzések ellen
Brazil kutatók 2007. októberében publikálták kutatási eredményeiket, amelyből választ kaphatunk arra a kérdésre, milyen pozitív hatása lehet a mesterséges édesítőszereknek a fertőzésekkel szemben.
A tudósok munkájuk során in vitro kísérletekben igazolták, hogy három mesterséges édesítőszer-komplex (aszpartám, szacharin és ciklamát) hatásos bizonyos kórokozók; a mikobakteriumok által okozott fertőzésekkel szemben. Mindhárom édesítőszer több fertőző törzs ellen is hatékonynak bizonyult, többek között az ellen az ágens ellen is, mely a tuberkulózist (gümőkór) okozza (Mycobacterium tuberculosis).
forrás: Harmonet.hu
.jpg){kind=small}
betöltés...