Ha egy gyermek azt látja, hogy a szülők filmeket néznek, vagy éppen hajtják a pénzt plusz elfoglaltságokat vállalva, ahelyett, hogy velük foglalkoznának, állandóan szidják a főnököt, kollégákat, vagy lazán veszik a munkájukat, a gyermekből hiányozni fog a szorgalom, a kitartás, a céltudatosság. 

 

A szülők szociális helyzete is jelentősen befolyásolhatja a jó képességek kibontakozását. Ha a család anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé a különórákat, nem tudják megvenni a drága könyveket, nem jutnak el kulturális programokra azok magas jegyárai miatt, akkor csökken a valószínűsége a tehetség kialakulásának. Az ilyen hátránykompenzációt hivatottak kiegyenlíteni a hátrányos helyzetű tehetséges diákok részére létesített képzési programok, pályázatok. 

 

 

A szülők foglalkozása, érdeklődési köre is meghatározhatja a gyermek későbbi karrierjét. Vannak családok, ahol mondjuk a kereskedő, vagy autószerelő szülő szakmáját fogja választani a gyermek is. A mérnök, vagy tanár szülők gyermeke is ezeken a területeken fog dolgozni. Az sem ritkaság azonban, amikor átlagos képességű szülők gyermeke tehetsége folytán értelmiségi szakmát választ, kutató lesz. 

Azzal is számolni kell, hogy kiemelkedő képességű szülőknek átlagos képességű lesz a gyermeke. Ezt sokszor nem veszi tudomásul a család, túlkövetel és ezzel lelki zavarokat okoz a gyermeknél. 

 

 

Az óvodában, iskolában az oktatási törvényben meghatározott kötelessége a pedagógusnak, hogy figyelje a gyermekek képességeit és azt jelezze, amikor kiemelkedő fejlettséget vagy éppen valamilyen lemaradást tapasztal. Sok lelkiismeretes pedagógus tanít, aki ezt meg is teszi.
Ezek az előírások vagy inkább elvárások bizonyos esetekben sajnos csak elvek maradnak. A zsúfolt óvodai csoportok, nagy létszámú iskolai osztályok esetében nem tud elég időt szánni a pedagógus a gyermekek megfelelő fejlesztésére. Ezért fontos, hogy a szülő folyamatosan figyelemmel kísérje a gyermek fejlődését, teljesítményeit. A képességek szerinti differenciált foglalkozásra ugyan szakkörök formájában van lehetőség, viszont ez még nem minden.
 

Igen fontos a szülő és óvodapedagógus, ill. szülő és osztályfőnök rendszeres kommunikációja. Erre való a fogadóóra, de szükség esetén külön egyeztetett megbeszélés is lehetséges.
 

Vannak tagozatokat indító iskolák is. Az utóbbi évtizedekben átalakult a művészeti képzés. Az alapfokú művészetoktatási intézmények kevés kivétellel tanítás utáni elfoglaltság keretében oktatják a gyermekeket. Ennek előnye, hogy a művésztanárok sok nem művészetre szakosodott iskolában is képezhetik a gyermekeket, nem kell külön tanárt fogadni. Hátránya a gyermekek leterhelése, amit a család jó időbeosztással, pihentető kikapcsolódásokkal ellensúlyozhat. 

 

Az alapképességek megszilárdulása, a gondolkodás minőségének fejlettsége többnyire 14 éves kor felett teszi lehetővé az információ gyors, nagy mennyiségű befogadását, a kiemelkedő képességek hatékony fejlesztését. Ekkorra már kialakul a gyermekben az érdeklődés irányultsága, pl. érdekli a csillagászat, a számítástechnika, vagy éppen a biológia. 

 

A gyermekek számára iskolás korban, de különösen a pubertásban mérvadó lesz a barátok, diáktársak véleménye. Nem csak az öltözködés, szórakozás területén, de a tanuláshoz való hozzáállásban is. Ha egy baráti körben vagy osztályban alakult klikkben az a sikk, hogy valaki jól tanul, dicsekednek egymásnak a tanulásban, sportban, művészetben elért eredményeikkel, ez igen fellendítheti a csoport, a gyermek teljesítményét. Létezik pl. olyan kisiskolás lányklub egy osztályban, ahová csak úgy lehet bekerülni, ha a tagok megfelelő számú jó magatartásért járó matricát gyűjtenek össze, a renitenseket pedig kiközösítik. 

 

Ha azt látjuk, hogy a haverok visszahúzzák csemeténket a fejlődésben, viselkedésére káros hatással vannak, kínáljunk számára más alternatívát. Nem az a cél, hogy mi válogassuk meg a barátait, a tiltás egyenesen az ellenkező hatást válthatja ki. Vehessen részt különféle szakkörökön (tánccsoport, sportkör, kézműves foglalkozás), ahol hasonló társakra találhat. Szervezhetünk nekik közös kirándulásokat is. 

 

Az első hat-hét évben főként az motiválja a gyermeket, hogy megfeleljen nekünk, szeretne azzal foglalkozni, amit mi csinálunk. Ha anya főz, akkor a kis óvodás is örömmel gyúrja a neki szánt kis tésztadarabot, a nagyobbak szívesen megpróbálkoznak a zöldségek megtisztításával, felvágásával. Őket már az egyszerűbb receptek is érdeklik. Szívesen varrnak rongyokból ruhát a babának. 

Amikor apa barkácsol, kisfia vagy akár lánya is szívesen vállal csavarhúzást, megpróbálkozik a szögek beverésével, szétszedi az elromlott elemes kisautót és rengeteg kérdést tesz fel a működésével kapcsolatban. Minden tevékenység, a játék, sőt a házimunka is fejleszti a gyermek kézügyességét, gondolkodását, képességeit.

 

Amikor fontosak lesznek a szabályok, csemetéink szívesen leülnek velünk társasozni, stratégiai játékokat játszani, ahol nem a véletlen dönt (monopoly, sakk, go, dáma, stb.)

A nagycsoportos, kisiskolás gyermekek fantáziáját, szókincsét igen fejlesztik azok a játékok, amikor egy kitalált szituációhoz mesét kell rögtönözni és azt saját maguk, vagy játékaik segítségével eljátsszák. Összegyűjthetünk velük egy szóhalmazt, amelyekre velük közösen egy-egy mondatot építünk és közösen egy mesét, történetet kreálunk. 

 

A gyermek csak akkor fog örömmel tanulni, ha rendben van az énképe. Igyekezzünk őt dicsérni, bíztatni – persze a realitásokhoz mérten. Ha túl sokat emlegetjük hibáit, gyenge oldalait, az őt nem fogja jobb teljesítményre ösztönözni, inkább mindentől elmegy a kedve. 

 

Végezetül gondoljuk meg azt a felelősségünket, hogy első sorban nem magunknak, hanem a társadalomnak neveljük utódainkat. Minden emberben rejlenek olyan kincsek, amelyek a közösség javára válnak. Ezek elkallódhatnak, ha nem valósíthatja meg elképzeléseit, mert nem figyeltünk oda teljesítményeire, akkor nem csak a gyermekünk élete mehet tönkre, hanem a közösséget is megfosztjuk a fejlődés lehetőségétől.

Az egész ország belső viszonyait javíthatják, előre vihetik a tehetséges gyermekek, akikből felnőttként kiváló tudósok, művészek, tanárok, szakmájuknak magas szintű képviselői, a közélet meghatározó szereplői lesznek. 

Hogyan ismerheted fel, hogy tehetséges a gyermeked?