Sokszor figyelem a családokat a játszótéren, ki, milyen módon oldja meg a gyerekével kapcsolatos problémákat.

Tudom nekem mennyire rosszul esett, amikor első szülött fiamat egy nem éppen jó hangulatban lévő gyerek jól fejbe vágta. Mit is lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Lehet ennek is jó oldala?
A válaszom egyértelműen igen. Még egy ilyen problémás helyzetnek is lehet jó oldala. Persze nem arra gondolok, amikor a gyereked fejéből folyik a vér, de ez általában ritkábban fordul elő.
Tehát, megtörtént, ami megtörtént, a gyereked sírva rohan hozzád. Mit is lehet ilyenkor csinálni? Sokféle reakciót láttam már. Visszahúzódó szülők csak odébbállnak némán, és halkan vigasztalják csemetéjüket. Bátrabb szülők felelősségre vonják, vagy a gyereket vagy a mamáját vagy mind a kettőt. Most nem is erről akarok írni, hanem arról, amikor számon kér a gyerek, hogy ő semmi rosszat nem tett annak a gyereknek, mégis megverte. Miért van ez? Először én sem tudtam, mit is mondjak Barninak, de hát bár kicsi gyerek, mégis meg kell tudnia, hogy az élet nem csak rózsaszín felhőkből áll. Nehéz ezt elfogadni, de ha már kicsi korában szembekerül a reális magyarázattal, sokkal jobb esélyekkel fog indulni a nagybetűs életben. (Vagy lehet mondani, hogy ilyen csúnya gyerekkel ne is játszunk többet. Ez is egy megoldás, de kérlek, jusson eszedbe, hogy az óvodában nem leszel mindig mellette, ott egyedül kell megoldania a problémás helyzeteket.) Nálunk a legjobbnak tűnő magyarázat az volt, hogy minden gyereknek, (még neki is) lehet rossz napja, amikor fejbe dob egy gyereket minden ok nélkül. Ez bizony előfordul. Nem kell elsőre elítélni az ilyen gyerekeket. Már ilyen kicsi korban kezdődhet a tolerancia nevelése, és az empátia kialakítása.

Tényleg őszintén mondd el a gyerekednek, hogy lehet, hogy csak rossz napja van a kisgyereknek, most hagyjuk egyedül, talán máskor nem lesz ilyen ellenséges. Azt gondolom, ennyi pozitív hozzáállás nem kerül sokba. Ezzel a tudással gyermeked nem lesz azonnal elítélő, ad még egy esélyt a másiknak, ami a kialakuló közösségeknél (pl. óvodában, iskolában) nagyon fontos lehet. (Főleg, hogy az amerikai kísérletek kimutatták, hogy az azonos kaliberű, tehát hasonló súlycsoportú, azonos beállítottságú gyerekek a csoportban elfoglalható pozícióért harcba lendülnek.) Tehát ne a visszahúzódásra és elítélésre neveld, mert azzal csak az esélyeit rontod.

Ha gyermekednek ésszerű magyarázatot adsz az ilyen agresszív, ellenséges helyzetre, azaz megpróbálod elmagyarázni neki, akkor egy idő után megpróbálja az ilyen eseményeket saját gondolataiba beilleszteni, saját maga megoldani, elrendezni. Az már szülői beállítódás és gyermeki temperamentum, hogy visszahúzódik, vagy felveszi a harcot. A legrosszabb, ha az oviba úgy engeded el, hogy az ellene irányuló agressziót inkább csak kikerülitek, ami nem baj, de kell róla beszélni. Ha a gyereked nem tudja feldolgozni, akkor az oviban is csak kerüli az ilyen helyzeteket, megpróbál elbújni. És ez azért lesz az egyik legrosszabb megoldás, mert ugye mindenki tudja, hogy a gyengét és félénket találják meg.

Már el is érkeztünk a csúfolódás témájához. Sajnos a rossz hír az, hogy minden oviban, minden suliban van egy agresszív gyerek, aki vagy egyedül, vagy csoportosan piszkálja a másik gyereket. Tehát, ha eddig csak elkerülted a helyzeteket, talán csoportot váltasz, de hidd el mindig lesznek nem kívánatos gyerekek. Inkább tanítsd meg a gyerkőcödet megvédenie magát, és itt most nem a verekedésre gondolok. Mert azt ugye a társadalom is elítéli. Ha már kisebb korában elkezdtek ezzel a dologgal foglalkozni, soha nem lesz gondja a csoportban. Ezért buzdítalak, hogy beszéljetek az ilyen problémáról, tanulja meg feldolgozni. Tudom sok családnál tilos az agresszióról bármit is mondani, egyszerűen tiltott téma, tabu, mert ez nagyon elítélendő dolog. Igen ebben én is egyetértek, de beszélni kell róla, mert azt ugye te sem akarod, hogy a te gyerekedet zaklassák állandóan az oviban vagy suliban. Ha csúfolódásra kerül a sor, ami a gyerekek legélesebb fegyvere, akkor hidd el, bárkire bármit ki tudnak találni. Pl. a fiamat hónapokig csúfolták, hogy büdös. Szegény minden nap ezzel foglalkozott otthon, hogy, ha minden este fürdik, akkor nem lehet büdös. De akkor is csúfolták. Ez mindaddig ment, amíg egy nap megérett benne, hogy fel kell vennie a kesztyűt és védekezett. Elmondta, hogy nem büdös, és ma cápás zoknit vett fel, ami megvédi őt. Hála a gyerekek mágikus gondolkodásának a kis zaklatók annyira megijedtek, hogy soha nem piszkálták többet Barnit. Persze ehhez az kellett, hogy minden este különböző védekezési taktikákat javasoljunk neki, majd egyszer megérett benne a dolog, kiválasztotta, hogy melyik lehet a legkifizetődőbb, amit beépíthet a személyiségébe. De az ilyen szituációkat egyedül nem tudják megoldani, beszélni kell róla. Bátorítás, magyarázat és türelem, amíg a gyerek megérik rá. Nem oldhatod meg mindig te a gyereked problémáit.