Pillanatok, amik hiányoznak a kisbabás időszakból

Élvezd ki minden pillanatát, mert sosem lesz már ilyen kicsi! - ezt szokták tanácsolni az idősebbek a leendő édesanyáknak. És milyen igazuk van. 

A kisbabás évek túl hamar tovaröppennek, és lehet, hogy a babánk nem jó alvó, hasfájós vagy sokat sír, de egy biztos: ez csak egy átmeneti időszak és idővel ez is el fog múlni.

És akkor nagyon hiányozni fog. Na, nem az éjszakai ébredések és nem is a kakis pelenkák vagy a háromórás sírások - de rengeteg más igen. 

Például az, hogy még olyan pici. Emlékszem, amikor a kisfiamat öltöztettem, kíváncsiságból odatettem a hüvelykujjamat a talpa mellé. Pont akkora volt a kis lábfeje, mint az ujjam. Milyen jó érzés most is elővenni a régi képeket és visszanézni, hogy milyen pici baba volt. 

Könnyedén felemeltem, mert akkor még alig volt súlya, és cipeltem magammal mindenhova. Aztán ahogy nődögélt, egyre nehezebb volt már cipelni... és bizony eljön az az idő, amikor utoljára teszed őt a csípődre, amikor utoljára emeled fel...

Arról nem is beszélve, hogy milyen finom illata volt. A babaillatnál nincs jobb az egész világon. 

Amikor sétálni mentünk, vagy csak látogatóba, mindenki odajött és megcsodálta a babát, kérdezősködtek, a buszon pedig mindig átadták a helyet. 

És bár a szoptatásnak is megvoltak a maga nehézségei, egyszerűbb volt etetni, mint most, amikor már válogatós, amikor már nem jó ez, nem jó az, ráadásul sok idő megy el a főzéssel is.

Nem kellett gondolkoznom olyan dolgokon, hogy milyen játékot vegyünk, milyen képességeit kell fejleszteni, milyen iskolát válasszunk, stb. Egyszerűen csak vele együtt fedeztem fel én is újra a világot, hiszen egy kisbaba mindenre rácsodálkozik, egy kisgyermek számára minden új. 

Egész nap együtt voltunk - talán ez hiányzik a legjobban. Amikor iskolába megy, már nem tölthet együtt annyi időt a szüleivel, hiszen a nap felében távol van, aztán ott a sok a lecke és esetleg különóra.

Amíg pici volt, nem kellett rohanni sehova. Most minden reggel sietni kell, öltözés, reggeli, fogmosás, indulás, aztán iskolából rohanás délután az edzésre, este pedig sietni kell, ha még van lecke, gyorsan megcsinálni, vacsora, fürdés, alvás, mert persze fontos, hogy időben lefeküdjön és kipihenje magát. 

Amikor kisbaba volt, mindegy volt, hogy hány óra, akkor aludt, amikor álmos volt, amikor pedig ébren volt, akkor jutott idő mindenre: nyugodtan játszhattunk, nem kellett sietni sehova. 

Minden korszaknak megvannak a maga szépségei, és nem kell siettetni a fejlődést, hanem ki kell élvezni minden egyes pillanatot. Hiszen nem lesznek sokáig ilyen kicsik, mint most. És lehet, hogy valamit éppen aznap csinálhatunk velük utoljára. 

Indexkép: Depositphotos.com