Rugalmas, karikás, hosszú szövött, kézműves, géppel készített, mei tai, csatos, onbu… Se szeri, se száma a különféle kendőknek és hordozóknak. A hatalmas kínálatban segíti eligazodni a családokat immár 4 éve Szászné Nagy Veronika babahordozási tanácsadó. Az őt felkeresők első kérdése általában az, hogy mikortól hordozhatják a kisbabájukat.

– Gyakorlatilag az első pillanattól, sőt, a koraszülöttek esetében kifejezetten ajánlott, hiszen nekik különösen fontos a testkontaktus – feleli. – A korán érkező babáknak mindenképp a kendő a legjobb, abból is a keskenyebb és vékonyabb változat, ami akár egy sztenderd méretűből is elkészíthető.

A kendővásárlást azonban nem kell elkapkodni, az édesanyák – saját magukra való tekintettel is – bátran megvárhatják a gyermekágyi időszak végét, mondja Veronika. „Ha valakinek a babája nyugodt és szépen elalszik a kiságyban, akkor ez alatt a 6 hét alatt a kismama fordítson annyi figyelmet a regenerációra, amennyit csak lehet. Ha viszont a pici jobban igényli a testkontaktust vagy van nagyobb testvér, akkor érdemes hordozni őt, mivel úgy sokkal kisebb a terhelés mind az anya, mind a baba testére nézve, mint kézben”.

Hordozót veszek! De mennyi időre?

A szakember úgy látja, családonként és gyermekenként eltérő, mennyi ideig lesz szükség egy ilyen eszközre. Van, aki csak addig igényli, amíg el nem kezd járni, mást akár 4 éves koráig is hordoznak, persze nem folyamatosan, hanem egy-egy altatásnál vagy túrázásnál.

– Amikor beindul a mozgásfejlődés, és elkezd forogni, kúszni, mászni, felállni, valószínűleg tiltakozni fog a hordozó ellen: fészkelődik, lovacskázik, esetleg kifeszíti magát (bár ez utóbbi feszes izomtónusra is utalhat). Ilyenkor nem kell megijedni, csak le kell tenni – mutat rá Veronika. – A hordozás, a szoptatáshoz hasonlóan, mindig igény szerinti legyen: ahogy a mamának és – főleg – a babának jó.

Vásárlás után, hordozás előtt – hogyan csináljam?

A hordozás egyik, ha nem legfontosabb szabálya, hogy a gyermek mindig függőleges testtartásban legyen. Kaphatók ugyan babaerszények, amelyekben a bébit akár a hátára is fektethetjük – ez látszólag kényelmes megoldás, ám valójában korántsem egészséges a fejlődő szervezetére és a folyamatos növésben lévő testére nézve.

– Ebben a pozícióban az álla és a mellkasa jobban összeér, gyakorlatilag összegörnyed, aminek következtében nincsennek biztosítva a szabad légutak. Ez akadályozhatja a légzést, ami a gyermekre nézve veszélyes lehet – magyarázza Veronika. – Hasonló a helyzet, ha a babát az oldalára fektetik az erszényben: azon túl, hogy az „összekucorodott” pozíció nem megfelelő, a baba az egész testsúlyával az egyik oldalára nehezedik, így az éretlen csípőízületének szokatlanul nagy terhelést kell elviselnie.

Ha tehát hordozunk, mindenképpen függőleges pozícióban legyen a gyermek, és arccal a szülő felé nézzen.

– Sok kengurus anyukánál és apukánál látom, hogy a picit nekik háttal, kifelé ültetik a hordozóba, azzal indokolva, hogy a gyermekük nagyon kíváncsi, és szeret nézelődni. Ezzel az a baj, hogy amikor már túl sok inger éri a babát, és elfárad, nem tud megpihenni, nincs ahová lehajtsa a fejét – mutat rá. – Megnyugtatok mindenkit: ha a baba befelé néz, ugyanúgy tudja forgatni a fejecskéjét, és meg tudja szemlélni a környezetét, tehát nem marad le semmiről, semmivel sem lesz ingerszegényebb számára a hordozóban eltöltött idő.

Szászné Nagy Veronika babahordozási tanácsadó gyermekével

Szoros, szorosabb, még szorosabb

Sokakat az tart vissza a kendőben hordozástól, hogy túl szorosnak találják, noha egyáltalán nem kell annak lennie – gondoljunk csak bele: ami már nekünk is kényelmetlen, az biztos, hogy a babának sem jó. Veronika egy egyszerű trükköt javasol a megfelelő szorosság ellenőrzésére: ha egy picit előre vagy hátra dőlünk – attól függően, persze, hogy a hordozó hol van –, és a baba velünk együtt, nem pedig tőlünk függetlenül dől, akkor a súlypontunk megegyezik, ami mindkettőnk számára ideális. A baba gerincének és csípőízületének tehermentesítését ugyanakkor csak a megfelelően feszesre húzott kendőben tudjuk biztosítani.

Az a mágikus „M” – a terpesz-guggoló lábtartásról

Aligha akad valami, ami a lógó lábaknál többet árthat a csípőízület fejlődésének, éppen ezért javasolják a szakemberek a terpesz-guggoló lábtartást: ilyenkor a baba popsija egy picit lejjebb helyezkedik el, a térdek pedig feljebb, köldökmagasságban vannak. Az abdukciós (terpesztési) szög akkor jó, ha 30-45 fok között van a terpesztartás, és a térdfelhúzás szöge minimum 90 fokos, de még jobb, ha a 100 vagy akár 120 fokot eléri, részletezi a tanácsadó.

Elől vagy háton? Ahogy a babának és a mamának jó!

A fenti előírások betartása mellett még mindig adódik a kérdés: elől vagy háton jobb hordozni a babát?

– Mindkét megoldás praktikus, de az tény, hogy a háton hordozás kevésbé terheli az anya szülés után meggyengült izmait és méhét, ráadásul a gerincének is könnyebb – emeli ki a szakember. – Éppen ezért az elől hordozást a baba körülbelül 7 kilós súlyáig szoktam javasolni, vagy addig, amíg az anyukának kényelmes, és nem akadályozza őt a tevékenységében.

Egy minőségi kendő vagy formázott hordozó nagyban megkönnyítheti a mindennapokat. A nem megfelelő szempontok alapján kiválasztott eszköz azonban nemcsak pénzkidobás lesz, hanem az újdonsült szülő egyik első, amúgy elkerülhető csalódása is. Szászné Nagy Veronika ezért azt tanácsolja, vásárlás előtt mindenképpen kérjünk szakértő tanácsot, hogy a babahordozás ne kudarc legyen, hanem örömforrás a gyermek és a szülő számára is.

A képeket készítette: Martiné Patkás Erika (Erafotó)

betöltés...